Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

két? Miért? Erre azután semmiféle indokot nem találok. De ki érthetné meg rabtartóinak minden cselekedetét? Itt nincs értelem, itt nincs logika. Fel is adom a tépelődést.

Társaim hozzám hasonlóan, szótlanul ülnek. Fehérek, vagy csak a viharlámpa pislákoló, gyenge fényében látszanak ennyire sápadtaknak? Én is így néznék ki? Az én arcomon is ennyire látszanék a félelem? Igen, hiába foglalom le magam a gondolataimmal, én is nagyon félek. Nem attól, ami éppen most történik velem, hanem az előttem lévő ismeretlen sorstól.

Elmarad még mögöttünk pár állomás. Sajnos, nem tudom, hogy következnek rendben egymás után. így csak sejtem, hogy nem lehetünk messzire Füzesabonytól. Itt két vonal is leágazik a fővonalról, tehát majd nagyon kell figyelnem. Lassít a szerelvény. Megint állomásra érkeztünk. Ezen nem halad keresztül olyan gyorsan, mint a többin — vélem. Meg is áll a vonat. Füzesabony volna már? Nem tudom megállapítani. Vagy tíz percig állunk, majd hirtelen lökést kapunk és a mozdony kezdi visszafelé tolni a szerelvényt. Mégsem mennénk tovább, hanem valamelyik mellékvonal felé vinnének bennünket? Talán a Hortobágyra, ahol most kezdik az új rizsültetvényeket? A tolatás csak pár percig tart, azután a mozdony megint előre húzza a kocsisort és az egész szerelvény lassan kitér balra. Ezt határozottan érzem, de hallom a kerekek csikordulásából is. Tehát észak felé indultunk el újra. Füzesabonyban valóban elágazik egy mellékvonal észak felé is, de gyanút fogok: ez az állomás nem lehet Füzesabony, hiszen minden beszűrődő hang azt bizonyítja, hogy nem nagy állomáson haladtunk keresztül. Megint megerőltetem az emlékező tehetségemet, megint magam elé idézem ennek a vidéknek a vasúti térképét. S most jövök rá arra, hogy Füzesabony előtt is van egy kitérő, Kál-Kápolnánál. Innen húzódik egy szárnyvonal a Mátra aljában lévő szénbányákhoz Kisterenye felé. Igen, lehet, hogy szénbányába visznek bennünket; a második világháborúban foglyul esett magyar katonák mesélték, hogy a Szovjetunióban a szénbányákban igen sok rab dolgozik. Miért ne vezetnék be Magyarországon is ezt a rendszert?

Megint váltót érzek a kerekek alatt. Mindössze néhány lehet csak, tehát nem nagy állomáson futunk keresztül. És ilyen hamar megint állomást találnánk? Ebből valószínűnek tartom, hogy nem Eger felé, hanem Kisterenye felé haladunk. Ezt a vonalat is ismerem. A vonat sebességéből szinte ki tudom számítani, mikor kell újabb állomásra érkeznünk. Egyszer csak megáll a szerelvény. Érzem azt is, hogy nem állomáson, hanem a nyílt pályán. Itt állunk legalább másfél óráig. Ez a legrosszabb. A forgó kerekek, a szerelvény mozgása, a behallatszó mozdony zakatolása leköti valamelyest a figyelmünket. Ez a tétlen mozdulatlanság kibírhatatlan. Az összehúzott lábaim egészen elzsibbadtak, megkísérelem, hogy legalább csak egy kicsit enyhítsek ezen és magam alá húzom az egyik lábamat. De már rám is rivall az egyik ávós:- 61 -