Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)
1983-09-01 / 11. szám
MÓZS1 FERENC Árnyékban törik ha már besötétedés után törsz rám nesztelen akkor biztos hangzavarban halkul el rádióm és hullámhosszamon röviden koccannak a zajok a fényre azért nincs szükség mert a lényeg kitapintható és a morzsolható sugár árnyékban törik ketrecben nem tartható vádak fenegetik fogaikat valamilyen kedvenc témán ínyencségem kicsorbul az ízeken az ölel ésben kificamodik a véletlen és hogy Rádtalálok az is miért nem halkítasz le oly magasak a hullámok hogy álta/csaphatnak a fantázia falán hol repedezett indulattal szedegetem össze reménytelenségünk repeszeit titokzatosság nélkül eldúdolhatnám de nem fog rajtunk már a zene sem kicsordult félelemmel hörpintgetjük életlenségünk védőitalát betelt a pohár mértékem megrekedt pedig reszket még a bokor is mert madarka szállott a csend ágaira és Isten fenntart magának még egy utolsó magasztos lehetőséget melynek párájában láttalak meg téged megfejtett üzenetű jövő és leánykám pici lelkében megkondult a kristályharang bimbulatom kirüggyent jöhet a versezetes végzet-41 -
