Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

díjjat mégse ű kapja, hanem a Menyhért, űt meg közbe semmibe se veszik!

Úgyhogy akkor be is hívatták Menyus bátyámat a megyére. Behívatták a pártbizottságra, és a Cifra elvtárs megmondta neki. Hogy aszondja a Cifra elvtárs:- Idefigyeljen Szappanos bácsi. Mostan szépen hazamegy, és azonnal, de AZONNAL megcsináltassa azt a kurva kerítést! A keserves jóistenit magának! Mer ha nekem mégegyszer csak egy HANG panasz is lesz a tyúkok végett, akkor megnézheti magát, akkor basztak a veteránnyugdíjnak! Megértettük egymást?! — aszondja neki a Cifra elvtárs.

Na rákövetkező héten rendbe is lett téve a kerítés. Úgyhogy akkor szépen el is simult a dolog. A harag persze megmaradt a testvérek közt, többé nem beszéltek egymáshoz Imre meg Menyus bátyám, de olyan különösebb botrány nem lett már utána ebbül a fénykép-históriábul. Meg szép temetése is vót rá egy évre Szappanos Menyhértnek, ÖZÖN veres virágot hoztak ki a megyétűl, szalagos koszorúkat, minden, meg nagyon szépen búcsúztatta a Cifra elvtárs Menyhértet, „példát mutattál a mostani fiatalságnak”, azt mondta, „helyet csináltál nekünk is a jövőbe, megőrizzük az emlékezetedet, veterán Szappanos Menyhért!”

Szóval, elmentek már mind a régi cimborák, az öreg katonák. Imre komámat is kikísértük januárba, a Menyhért öccsét. Utoljára meg Szeredás Mihály bátyámat — nehezen múlt el, a végin már aludni se bírt, egész éjszakákon át jajgatott az öreg, mer forgott a derekába a három szilánk, kínozta kegyetlen, a szomszédok se aludtak már egy húnyást se az utolsó éjszakákon, akkora zajjal vót szegény Misa bácsi — egyik reggelen ászt szépen elcsendesedett ű is. De megváltás vót már mindenkinek a Szeredás Mihály halála. — Magam vagyok már csak -- 40 -