Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

kell mutatni. Mit kell megmutatni? Kinek kell megmutatni és egyáltalán mit kockáztat? Máshol tölti a szabadsága utolsó hetét. Kinek mi köze hozzá. A munkahelyén nem fogja a kollegák orrára kötni. Gina megér egy hetet, még ha azt is számításba veszi, hogy valamivel túllépi majd a szabadságra szánt kiadásokat. Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen botrány. Miért lenne botrány? Egy nagyanyának van annyi esze, vigyáz rá, hogy ne kerüljön lehetetlen helyzetbe. És Ginának is van annyi esze. Talán azzal a hollanddal is a nagyanyjához utazott? Nem, olyan sűrűn, a férj tudta nélkül nem lehet nagyanyákhoz utazgatni, meg különben is, másnap már kint feküdt a strandon és homokvárat épített a tombolanyertes olaszmama gyerekeinek... A hullámok parthozcsapódó hangja, úgy tűnt, az autó kerekei alatt dübörög. Az út jóformán üres volt. A házak egyre ritkultak. Pálmasor. Kaktuszok. Ismeretlen fák, lilás bokrok. Az ég csillagos volt. Szép idő lesz. Még rengeteg ideje volt. Kiszállt a kocsiból, rágyújtott. És hátha nem jön senki, beugratás az egész, máris rajta mulat a szálloda. Abbahagyják a táncot, és a csontosfenekű a hasát fogva vihog. Próbálta maga elé idézni Ginát. Miért beszélt a postáról és a pénzről? A hangja felindulástól remegett. Ezt nem lehet megjátszani. Már miért ne lehetne? Minden olasz nő kész színész. A nők általában hajlamosak a színészkedésre. Az az első is, akivel, és akiről azt hitte... pedig az egy német lány volt. Húsz perc múlva minden eldől, esetleg ha tíz perc késést is hozzászámít, harminc perc múlva. A főúton játékautókként kergették egymást a járművek. Kiváncsi volt. hányat tud megszámolni, amíg Ginával találkozik. A fel-felvillanó fények zavarták a számolásba, hatvannal vagy hetvennél abbahagyta. A tegnapi tévéközvetítés jutott az eszébe. Sajnos csak rövid ideig nézhette, Gina férje lezárta a készüléket. Egy idős úr ült a zongoránál és Chopint játszott. Hans nem tudta, hogy hívják az illetőt, de híres művész lehetett, az Egyesült Államok elnöke felállva tapsolt neki. A művész is tapsolt magának, de ettől sem lett ellenszenves. Milyen boszorkányosán járnak az ujjai, más ebben a korban meghülyülve néz maga elé és elfelejti az életét. Megható, akiből lesz valaki. A legtöbb emberből nem lesz semmi. Belőle se. Akiből nem lesz semmi, annak szüksége van kalandra. Néhány méterre tőle kis Fiat fékezett. Gina és egy hatalmastermetű öregasszony szállt ki belőle.

— Üljön vissza a kocsijába — mondta Gina köszönés helyett — én majd maga mellé ülök előre.

Az öregasszony Hans háta mögött helyezkedett el. Piroska és a farkas. Nem tudta miért, megint ez a mese bukkant fel az emlékezetében. Pedig Gina nagymamája nem is hasonlít a mesebeli nagyanyóhoz. Az törékeny kis öregasszony lehetett, s ha a kócszerű ősz haj nem bukna elő a kendője alól, inkább a farkasra emlékeztetné. Az is furcsa, hogy meg se mukkan. Talán restelli, hogy nem tud németül. A levegőben apró madarak cikáztak, eltűntek a pálmák felett. Mennyi denevér.-34-