Szivárvány, 1983 (4. évfolyam, 11. szám)

1983-09-01 / 11. szám

— Egyenesen — vezényelt Gina.

— Hans ismerte az útszakaszt, egyszer már járt erre, most mégis elvarázsoltnak érezte a tájat, olyan volt mintha ismeretlen világrész felé száguldana. A kocsiban csend volt, ez is fokozta az utazás sejtelmességét.

— A denevérek... — motyogta félhangosan.

— Itt forduljon le balra —

— Balra? — kérdezte

— Itt — hallatszott sürgetően a háta mögül, ez a nagymama hangja volt.

Elhagyatott meredek hegyi útra tértek. Hans elbizonytalanodott.

— Hiszen ez az út le van zárva, ott mutatja a tábla — hátra akart fordulni, de két erős kéz megragadta. Még azt is látta, Gina fékez, és egyenesbe igazítja a kirándult kormányt.

— Mit jelentsen ez? — megpróbált kiszabadulni a szorításból, egyik kezével kétségbeesetten hadonászott, akkor valami a koponyájára sújtott. Elszédült. A szédülés pillanatig tarthatott, mert azt már feleszmélve tudatosította, hogy kiráncigálják az autójából. Talán csak a kocsit akarják megkaparintani. A kocsi be van biztosítva. Azt is tudta, hogy a hátán fekszik. Kavicsok dörzsölték a nyakát. Nagyanyó föléhajolt. Fehér parókája elcsúszott, megismerte, Gina férje volt. A mellét csiklandozta valami, Gina keresgélő ujjai voltak, a tárcáját kereste, végre rátalált, előhúzta a kabátzsebéből. Pénzt számoltak, kinyitották a csomagtartót, kofferében kotorásztak. Időnként elvesztette az eszméletét, s így nem tudta megállapítani, hogy az asszony, aki minduntalan előtte hullámzik, valóság-e, vagy pumpánülő emlékalakként rángatózik és arra vár, hogy elpukkadjon a luftballonja. Vagy nem is Gina az, ő hajlik ide-oda az apja karján. Az árverési csarnok lépcsőjén haladnak fölfelé. A földszinten munkások dolgoznak, fúrógépek visítanak, egyre hangosabban, be kell fogni a fülét, széthasad a feje. Úgy látszik a holland sem utazott el. Vágyat érzett, hogy úgy zongorázzon, mint az a különös öregúr. De erről már lekésett. Érdekes, ezt se bánta. Kiáltani akart, de akár a lidérces álmokban, csupán a száját tátogatta, hang nem jött ki a torkán. Orra előtt parfümös rongy vagy szivacs kalimpált, az is lehet, hogy Gina tenyere. Ha beleharapna? Nem sikerült. Visszavonszolták a kocsijába. A kocsi lassan elindult, a kormányt kereste, nem találta. Érezte az út kifut a kerekek alól. Amíg zuhant lefelé a szakadékba, egyszerre vigasztalón nagyon messziről megkondultak Loreto harangjai.- 35 -