Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

meg ezt a tiszta gyermekarcot, amelyre az élet — alig észrevehetően, — már apró rovátkákat rajzolt.

— Akarsz valamit kérdezni, Boróka? — kérdezem halkan, nehogy elriasszam.

— Mit gondol, Erzsébet néni, megbüntet az Isten, ha Mamiék előtt eltitkolok valamit?

Megsímogatom a fejét.

— Miért büntetne meg? De szükséges ez a titkolódzás?

Megrezdül pillája. Bólint.

— Nekem sem tudnád megmondani? Akkor, amikor te akarod?

— Jó, — suttogja. Majd, mint aki hirtelen megkönnyebbült, — szökdécselve helyére siet. Leül. Komolykásan lesimítja ruháját. Fejét oldalt hajtja olyan ösztönös tartással, amilyennel megörökíteni akarom.

* * *

Pirosló málnabokrok, borízű almák, vajszínű paprikák, csattanó paradicsomok, fűszeres illatok édenkertje Királyházán a napfénytől perzselt nagy veteményes. Babarózsával felfuttatott kapun lépünk be. öreg, göcsörtös szőlőtőkék kísérnek el útunkon, majd hirtelen lemaradnak. Fából épült kertészház barnállik a sok zöld között. Azon túl, zsinóregyenes, sűrű sorokban a vágóvirágok lángolóan színes táblája. A virágok mögött zúg, zümmög a méhes.

Jól dolgoztunk délelőtt. Boróka türelmesen ült, mindketten kikapcsolódásra vágyunk. Az Uvegházba készülünk, mézpergetésre.

A kislány izgatottan ugrándozik mellettem. Már messziről halljuk a megbolygatott kaptár haragos zúgását.

Fullasztó melegre nyitjuk az ajtót. Méz és viaszszagra. Thurzó, az öreg karikalábú méhész, elmélyedve dolgozik. Fején lyukas, esővert szalmakalap. Halkan surrog a centrifuga gép, — a kipergett, aranyossárga méz kopogva csapódik oldalához. Néhány eltévedt méhecske koppan az ablaküvegen. Thurzó bácsi kemény gallérján is mászik egy, — de az öreget nem bántják a méhek. Üres, lekopasztott ez a nyári üvegház. Kétoldalt a polcokon száraz föld, üres cserepek, egymásra dobált ládák.

Megállók az ajtóban. Elborít a ragadós, édes illat.

— Én is, én is! — kiáltja Boróka s leszalad a lépcsőn. Nyúl a gép fogantyúja után.

— Menj innen, — mordul rá az öreg. — Haragosak ma a méhek!

Thurzó bácsit Daisy anyánktól örökölte. Nyereség, — de egyben

kereszt. Örökösen dohogó, elégedetlen vénember. Méhész és tyukász egyben. Örök ellensége minden újításnak. De szorgalmas, becsületes. Rövid fegyverszünetekkel, háborúban áll nővéremmel.

— Csak egy kicsit, — könyörög a kislány.

— Jó napot, Thurzó bácsi! — köszöntőm. — Milyen idén a méhszüret?-7-