Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

kezik a művészetek világában a régi az újjal. A hirdető hangnem egyébként Nietzsche hatására már Ady korai prózájában és lírájában is jelen volt, a drámaiság meg éppen egyik legjellegzetesebb stílusjegye az Adyversnek már az indulástól kezdve. így talán lehetne az említettnél jellegzetesebben expresszionisztikus nyomokat is találni Ady késői költészetében, mint pl. Az idők kedveltjei ujjongó életextázisa vagy az Elégedetlen ifjú panasza forradalomhívó gesztusa, de nem célunk a példák szaporítása, csak annak megmutatása, hogy Ady késői verseiben ez a lehetőség is bennerejlett.

Tamás Attila még szürrealisztikus vonásokat is vél felfedezni Ady 1910 utáni lírájában. „A képzettársítások bizonyos fellazítása, a belső világ enyhén homályos, enyhén hullámos tükrén lágyan egymásba mosódó, majd egy-egy ponton hirtelen élesen kirajzoló, a külvilágot egyszerre tagadó és igenlő ábrázolásmód...némely elemei itt-ott már Adynál is megjelennek.” 17 És bár ő több példát hoz fel, különösen a laza asszociációkra, maga is érzi, hogy nagyon nehéz az álom és ébrenlét határán elszabadult képzelet mozgásirányát meghatározni, a szürrealizmus belső tájait különválasztani a szimbolizmusétól.

*

Könnyebb a dolgunk, ha nem az avantgarde irányzatok felől közelítünk Ady modern poétikai eszközeihez, hanem késői verseinek verstani, szemléleti és stiláris jellegzetességeit vesszük röviden számba.

Jelentős lépést tesz a modern költészet felé 1910 táján, mikor mindjobban elszaporodnak lírájában a szabad versek, az egyértelműen nem ritmizálható sorok. Már Az Éj zsoltára többnyire szabálytalan ritmusú sorokból álló rímtelen szabadvers, csak az utolsó strófában találunk kötött formára valló anaforás gondolatritmust. Szabálytalanul elszórt rímek tarkítják a szabadverset A sorsom ellopója című versben. Az ilyen lazán ritmizált verstípust Szilágyi Péter félszázad versnek nevezi.18 Ettől fogva minden kötetben találunk néhány ilyen félszabad verset, de a rímesritmikus versekben is ritkulnak, szabálytalanodnak a rímek, lazul a ritmus, a szabályos ritmusú sorok szabad sorokkal váltakoznak, tehát a kötött versek is a szabadvers felé mutatnak. Még inkább így van ez az utolsó két kötetben. Mi vezette Adyt a verstani szabályok fokozatos mellőzésére? Semmi esetre sem vagy csak nagyon harmadsorban a külső példa. Hiszen Füst Milán hosszúsoros szabadversei, melyek például szolgálhattak volna, semmi nyomot nem hagytak Ady szaggatott, szinte lihegő rövidsoros versépítkezésén. Ady szabadverse szervesen fejlődött az Ady-versből, a költő zaklatottságát, türelmetlenségét, diszharmonikus lelki állapotát illusztrálja, a háborús kötetekben meg éppen a halál előtti döbbenet befelé forduló puritánságának szolgált jó keretül. Ezért találhatók olyan feltűnően nagy számmal Az utolsó hajók fogalmiságra redukált, laza asszociációjú rövid versei között.- 71 -