Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

(Éppen mert az 1910 utáni Ady-kötetekben annyira elszaporodtak a szabadversek és a szabad sorok, úgy érzem, hogy Ady idegen nyelvre fordításánál is merészebben lehetne élni a szabad versformával. A ma embere szívesebben olvassa a modern mondanivalót modern köntösben. így azt hiszem, ha az idegen nyelvű Ady-antológiákban többet válogatnának az utolsó kötetekből, s azokat a költők rímtelen szabadversben tolmácsolnák, több sikerrel lehetne megismertetni Adyt a külföldi olvasóval. Itt említem Ady egyik amerikai angol fordítójának Grosz Józsefnek levélbeli közlését, mely szerint az amerikai kiadóknak a Szép a Szép c. Ady-vers tetszik legjobban, mert „az utolsó évtizedek alatt ilyen versek jöttek divatba itt.”)

Ady két utolsó kötetében, főként Az utolsó hajókban, egyre több olyan verset találunk, mellyel a kortársi kritika alig tudott mit kezdeni. Ezek a töredékes, laza kohéziójú, néha szeszélyesnek látszó, helyenként öngerjesztő, homályos értelmű, többnyire rövid versek, mint pl. a Szép a Szép, Nem feleltem magamnak, Oh bújni barlangokba, stb. nem félresikerült torzók, hanem egy új szemlélet formakeresései. Ezt látta már Babits is 1923-ban írt kritikájában, de ő még hozzátette, hogy ezek a kísérletek „a teljesedés mértékével mérve e kötet leggyöngébb részét alkotják”.19

Ez az új szemlélet annak az embernek belső világát fejezi ki, aki a háborút és benne a magyarság és az emberiség helyzetét kilátástalannak látja, és mégis utolsó erejét megfeszítve keres valamit, amiben megkapaszkodhasson. Ez a valami hol a saját harcos múltja, a Tegnap, hol a visszahozhatatlanul elmúlt szépség, hol a „reményes és hazug” Élet, a költő újértelmű szimbólumai.

De Ady nemcsak a reményt táplálta utolsó verseivel, hanem a naiv bizakodókkal szemben megsejtette azt is, hogy a nagy világégés valaminek visszavonhatatlanul a végét jelenti, és ami ezután következik, az sem biztat semmi jóval. „S félek, be kár / Hogy ezután rosszabb lesz élni / S ezután jön még csak ítélet” (Az ítélet előtt). Egyre gyakrabban kerül tollára a harc helyett az utálat. A Holnap hősét röpítő hajó helyett most két hajója maradta „A fáradt félelem s a hetyke utálat”. A dinamikus versindítások átadják helyüket az egykedvű közlésnek. Egyre csökken az Ady-vers drámaisága, és helyette egy válságokkal küszködő ember belső töprengése szólal meg minden nyelvi díszítés nélkül, töredezetten, gyakran henyén, alaktalanul, mint a nyers, még nem artikulált gondolat. Ennek a válságnak, a külső valóságtól a befele menekülésnek pontos diagnózisa a Véresre zúzott homlokkal című verse. Ő maga „akadozott lélegzet-vételeknek” nevezi egy levelében ezeket a verseit. Rába György Vigotszkij nyomán belső beszédről szól, melyet élesen megkülönböztet a monológtól: „Ha az egyszemélyes beszélgetés a külvilágot tagadja, akkor belső beszéd, ha igenli, akkor monológ.” 20 A belső beszéd stiláris jellemzői Rába szerint a „kaleidoszkopikus mondatszerkezet, félmon-72-