Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

háborús versekben nemcsak saját fajtájával kapcsolatban érzi, hanem kiterjeszti az egész emberi nemre.

Ugyanerről az ambivalenciáról tanúskodik a Jó Csönd-herceg előtt is. Míg egyfelől az aktív élet vágyát fejezi ki a költemény, a vacogó foggal éjszaka fiityörésző költő félelmén átsüt a létmagány szorongása is. Ezt ő maga is elismeri a vers egyik jelentésszintjének: „...én nemcsak arra gondoltam, amikor az ember éjjel, egyedül riasztgatja el magától a rettenetes, félelmes csendet, de arra is, hogy jaj volna nekem, ha egyszer, míg élek, elhallgatnék, s engedném, hogy a halálnál borzasztóbb csönd rám feküdjön.” 8 Ugyanez a kozmikussá nőtt létmagány dermeszt meg a Téli alku szememmel utolsó strófájában is. „Pillád már késett, friss nődre se rezdül / S úgy csüggnek rólad világok, szívek / Mint jégcsapok téli kunyhóereszről.”

Sorolhatnánk tovább az egzisztenciális szorongás és magány verseit, melyeket korunk egyre fenyegetettebb és atomizáltabb embere minden bizonnyal ismerősnek érez, de talán annyi is elég annak bizonyítására, hogy Ady minden individualizmusa és túltengő éntudata ellenére is megtalálja az utat a mai olvasó életérzéséhez.

*

A köztudatban Ady úgy él, mint a francia szimbolisták tanítványa. Kétségtelen, hogy sokat tanult, sok bátorítást nyert különösen a francia preszimbolistáktól. Ma azonban már a szaktudomány megegyezik abban, hogy a szimbolizmus kategóriája csak nagy megszorításokkal és fenntartásokkal érvényes Adyra. Elválasztja a francia szimbolistáktól mindenekelőtt mitikus látása. Lukács már 1909-es írásában felhívja a figyelmet arra, hogy képi szimbólumai teljesen készen, megformáltan, természetesen és élményszerűen jelennek meg, hogy a legérzékibb konkrét képek is milyen személytelenül absztrakt gondolatot fejeznek ki a legszuggesztívebb erővel.9 De mivel a gondolat képpé válásának folyamata rejtve marad előttünk, az így nőtt szimbólumok mitikusan hatnak. Babits is elválasztja Adyt a francia szimbolistáktól, és inkább Dantéhoz hasonlítja szimbólumépületét.10

Verseinek nagy részében már kezdettől fogva hiányzott a lágy, elomló zeneiség, forradalmi és magyarságversei meg éppen kemények, férfiasak, agitatív hatásúak, Később az Ady-vers sejtelmessége és kísértetiessége is csökken, a jelzőhalmozások, a meghökkentő jelzők lassan elfogynak. Végül is a szimbolizmusból csak a szimbólumok használatát tartja meg — ezt is csökkenő tendenciával — bár mint tudjuk, ez sem a szimbolisták monopóliuma. De szimbólumai is változáson, fejlődésen mennek át a költő alkotó periódusában: a mitikus szimbólumok száma csökken, képei a legmerészebbtől mind áttetszőbbé, mind dísztelenebbé egyszerűsödnek, szimbólumai pedig egyre elvontabbá válnak, de egyben gondolatilag gazdagabbá, telítettebbé.11 Ugyanez a sűrítési folyamat megy-69-