Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

a magyar Pokol sötétségébe bevilágított, olyan szállóigévé vált helyzetfelismerésekre, mint „Most perc-emberkék dáridója tart” vagy „Sosem tudott az igazsághoz / Igazunk minket eljuttatni”.

Mi maradt a nemzeti problematikából, ami korunkban is aktuális? Ady és elvbarátai, a polgári radikálisok azt hitték, hogy a nemzeti kérdés a század első évtizedeiben megoldása felé közeledik, s így legalább is annak végletes formája, a nacionalizmus teljes felszámolás előtt áll. Ady is „a nacionalizmus alkonyáról” beszél. A radikálisok pedig úgy vélték, hogy a világ a nagy gazdasági integrációk irányában halad, s ez nem kedvez a kis államok létének, hanem föderatív formához vezet. Még inkább így látták ezt 19-ben a kommunista forradalmárok. Déry Tibor Adynekrológjában például ezt írja: „A hazaszeretetet az osztályöntudat, a nemzeti harcokat az osztályharcok váltják fel, s a fajok etnikai határai lassanként elmosódnak majd a múltnak ködében”.2

Ma már látjuk, hogy jóslataink nem váltak be. Már az első világháború utáni rendezés során is más irányban döntöttek a nagyhatalmak: a nemzetiségi államokból újabb soknemzetiségű államokat hoztak létre, ami semmiesetre sem kedvezett a nacionalizmus elhalásának. A második világháború után pedig a gyarmati rendszer felbomlása következtében újabb és újabb nemzeti államok jöttek létre, s ez a folyamat napjainkig tart, világszerte a nemzeti irodalmak megerősödését vonza maga után. Nap mint nap tanúi vagyunk a baszk, a breton, az ír nacionalizmus újabb és újabb fellobbanásainak. Déry Tibornak nem adott igazat a történelem, mikor úgy látta, hogy Ady volt az utolsó nemzeti költő. Nehéz elvitatni ezt az epitetont olyanoktól, mint napjainkban Illyés Gyula, Sédar Senghor, az afrikai vagy a katalán költők egész Sora.

A kisebbségi népcsoportok vagy á volt gyarmati nemzetek soraiban a nemzeti identitás fenntartása vagy önálló államiságuk kivívása és megszilárdítása érdekében folytatott eszmei harcnak ma is hű segítője a költészet. És ha a nagy nyugati irodalmakban Adynál még egy évszázaddal korábbi is ez a kérdés, nem tagadható, hogy a világ nagyobbik felén ma is aktuális.

*

Ha Ady költői magatartásának korszerűségét kutatjuk, mindenekelőtt le kell szögeznünk ennek a magatartásnak legjellegzetesebb vonásait. Ezek az emberi szuverenitás, teljességigény és költői személyiség kontinuitása.

Mivel a társadalmi és magánszféra nála teljes egységben forrt össze, még legszemélyesebb jellegű versei is sok szállal kötődnek kora társadalmi valóságához. Szerelmi költészetének zaklatottsága nemcsak kora művészbetegségének, a vérbajnak velejárója, hanem annak a hazai politikai légkörből fakadó nyugtalanságnak is, mely a költőt Párizsban, ott élő múzsájához, onnan pedig ismét haza hajtotta. Istenes versei pedig-65-