Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
VEZÉR ERZSÉBET Ady időszerűsége Az igazár nagy művészet időtlen, de minden kor más-más aspektusból értékeli, pontosabban minden kor a mű más-más üzenetének befogadására nyitott. Nicolai Hartmann szerint „a nagy művek tökéletessége nem hibákban vagy tévedésekben áll, hanem inkább egy bizonyos meghatározatlanságban és általánosságban, amely megköveteli a kiegészítést és a szemlélő, az előadó vagy az interpretáló fantáziája által való szemléletes kitöltést”.1 Lukács György ugyanezt a fogalmat tömörebben meghatározatlan tárgyiasságnak nevezi. Ennek folytán a művek értelmezése olyan mozgásteret nyer, melyben a különféle korok befogadói megtalálhatják az éppen nekik szóló tartalmat. Kérdés most már, hogy Ady költészetében mi az, ami a mi korunkhoz is vagy csak a mi korunkhoz szól. Hogy erre viszonylag hiteles választ adhassunk, röviden sorra kell vennünk azokat a tartalmi, művészi magatartásbeli, szemléleti és poétikai jegyeket, melyek a költői mű időszerűségét meghatározzák. * Ady költészete tudvalévőén erősen nemzeti fogantatású, nemzeti problematikájú költészet. Olyan korban keletkezett, mikor a magyar nemzeti függetlenség és még inkább a monarchia területén élő nemzetek önállóságának kérdése a társadalmi érdeklődés előterében állt. Ady versei, akárcsak a reformkor magyar költőié, gyakran idézik a nemzeti múltat, helyenként, túlzsúfoltak a magyar történelem szimbólumaival, csak míg a reformkori költők a múlt dicsőségével akartak példát adni, addig Ady a bukott szabadságharcok emlékével is a jelent példázza. Kuruc versei formailag is híven tükrözik a nemzeti tragédia egy konkrét periódusát, utalva ezzel a nemzet akkori kiszolgáltatottságára vagy a kilátástalan első világháborús helyzetre. Az is köztudott, hogy a Magyarország területén élt nemzetiségek nemzeti aspirációinak is Ady adott hangot legélesebben verseiben és publicisztikájában. Magyarság-verseiben a szociális tendencia erős nemzeti verettel jelentkezik. A magyar Ugar, a magyar Messiások, a magyar Nyár, stb. nem általában a félfeudális társadalmi viszonyokat, hanem a speciálisan magyar elmaradottságot jelképezi. De elvontabb szimbólumai mögött is, ahol nem történik közvetlen utalás a magyar viszonyokra, ott is a magyar élet visszásságait pellengérezi ki, mint a Vízió a lápon, Ének a porban, Tavasz a faluban, stb. És itt nemcsak a nagy patetikus magyarságversekre gondolok, hanem azokra a döbbenetesen okos és mély meglátásokra is, melyekkel Ady Elhangzott előadás formájában a Magyar Baráti Közösség 1982. évi találkozóján.
