Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

rendelhető alá a finnugrisztikának. Még a találkozási pontok is csekélyek, átfedésekről nem is szólva. A nyelvtörténetet, mitológiát, és folklórt kivéve, a finnugrisztikának és a magyarságtudománynak édeskevés köze van egymáshoz. Magyar szempontból mind egy bármilyen lazán is öszszefüggő finnugor kultúrterület, mind az ehhez való tartozás elképzelhetetlen. A magyar kultúra kutatása épp annyira körülhatárolt tevékenység, mint a német, francia, vagy olasz kultúráé.

Ha magunk elé akarjuk képzelni a jelenlegi magyar kultúrszférát, gondoljunk egy vízfelszínre hulló cseppre, vagy a nehézségi erő jólismert törvényének engedelmeskedő naprendszer struktúrájára. A nagy sűrűségű középpont természetesen Magyarország. Alacsonyabb sűrűségű ma már a történelmi Magyarországtól elszakított és a jelenlegi öt szomszédos országhoz csatolt területek magyar kultúrája. Végül igen alacsony sűrűség, szervezetlenség, csekély „nehézségi” (vagyis összetartó) erő jellemzi a világban elszórt magyarságot. A vízcsepp körei is, ahogy terjednek a vízfelszínen, egyre szélesebb átmérőjűek, de egyben egyre bizonytalanabb körvonalúak.

Ezzel azonban meg is állíthatjuk tárgyi képzeletünket. Az emberi tudat és ennek szabadsága szembekerül ugyanis a leegyszerűsített anyagi determinációval. Következésképpen szemben áll egy olyan elterjedt tévhittel is, hogy a mennyiség minőség hordozója, és ezért mind a magyar kultúrának, mind e kultúra kutatásának a központja szükségszerűen Magyarország kell hogy legyen, csupán mert ott találhatók a számbeli és anyagi bázisok: a II millió magyar éppúgy, mint az Akadémia, a könyvtárak, a kiadók, és így tovább.

Ha elfogadjuk ezt a tévhitet, vajon mivel magyarázható, hogy az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének megalakulása két évvel előzte meg az egyetlen ehhez hasonlítható magyarországi kezdeményezésnek, a Nemzetköi Magyar Filológia Társaságnak a megalakulását? Hogyan lehetséges, hogy egy interdiszciplináris angol-francia nyelvű, nemzetközi munkatársakra támaszkodó magyarságtudományi szakfolyóirat már hatodik éve jelent meg Kanadában, míg egy hasonló magyarországi vállalkozás megindult, — egyelőre kizárólag magyar nyelvű kiadványként? Észak-Amerikában működik két-három szintetikus és interdiszciplináris igényű magyarságtudományi tanszék, — Magyarországon egysem. És miért jöhet egyáltalán létre kitűnő magyar nyelvű költészet Magyarországon kívül? A központosítás szükségességének és a mennyiségi érveknek mítoszát megdöntötték az elmúlt évtized fejleményei, melyek egyben a magyarságkutatás nemlétező meghatározásának is modern alapjául szolgálhatnak.

Az egyik új felismerés az, hogy a magyar kultúra többközpontú lehet. A szórványmagyarság sajátos kultúrájának összegyűjtése és felmérése például valószínűleg új országaink határain belül fog bekövetkezni, jóllehet az utóbbi időben egyes magyarországi intézmények is létesültek- 55 -