Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

BISZTRAY GYÖRGY

Szakterület-e a magyarságtudomány?

Hízelgő lenne elmondani, hogy a germanisztika, szlavisztika, hispanológia, sinológia és egyéb kulturális-filológiai szakterületek mellett létezik egy hungarológiának (magyarságtudománynak) nevezett tudományág is. Sajnos, nem ez a helyzet. Ehelyett egy izgalmas mozaik darabjai hevernek szerteszét, melyeket még senki nem gyűjtött és rakott össze. És az újabbnál-újabb szakmai tanulmányok egyre növelik a mozaikdarabok számát, és légyenek bármilyen eredetiek és hézagpótlóak, nem oldhatják meg annak a kérdését, hogy miként lehet a magyarságkutatásból egy széleskörű, önálló szakterületet kialakítani. Ez tudniillik a szaktudományok fölött álló kérdés, amely természetesen nem pótolhatja e szaktudományokat és nem kérdőjelezheti meg létjogosultságukat. Kétségtelen viszont, hogy a magyar tárgyú szakkutatás agyonspecializált és nélkülözi mind az önismeretet és önmeghatározást, mind a szintetikus szempontokat. Sajnos, még most is áll rá, amit Németh László közel fél évszázada írt A magyarságtudomány feladatai című esszéjében: „Ha a magyarságtudomány más nem volna, mint magyar irodalomtörténet, művészettörténet, nyelvészet, embertan, néprajz, szóval a magyarsággal foglalkozó tudományágak egymás mellett, akkor a hungarológia megalkotása nem is tudósok, hanem szabászok dolga volna: ollóval kellene kinyírni és tűvel összefércelni”.

Sem a magyarságkutatásnak mint szakterületnek, sem a magyar kultúrterületnek nincs jelenleg elfogadott (elfogadható!) meghatározása. Hogyan folytathatnánk tehát eszmecserét e két terület feltérképezésének elméleti és módszertani kérdéseiről? És hogyan mérhetnénk föl tartalékainkat és szükségleteinket?

Ezzel a rövid tanulmánnyal nem a magyarságtudomány elvi meghatározása a célunk, hanem az, hogy ráirányítsuk a figyelmet az áltaánosító és rendszerező elméleti gondolkodás szükségességére a jövőbeli kutatásban.

Elvileg a magyarságkutatás olyan szervezett és összehangolt tudományos tevékenységnek fogható föl, melynek (mint a többi hasonlónak is) két vetülete van: horizontális és vertikális. Az előbbi fogalom arra utal, hogy a magyarságkutatás egy bizonyos kultúrterületre szorítkozik. Ez vezet el az első kérdéshez: hol is fekszik ez a magyar kultúrterület?

Minthogy a magyarok és finnugor nyelvtestvéreik között ma már áthághatatlanok a kulturális különbségek, a magyarságkutatás nem- 54 -