Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
én csak a te utadon járhatok megfagyott iszapban szélben fák között napraforgók hadirendjében kiinni a szerelmes folyót szivünkön át az égre terelni a gyalogúton mezítláb menni virágok vére szivünkön áramlik át veled lehetek csak páros madár Aranyvasárnap magunkat marjuk mindhalálig szétkaszaboljuk koponyánkat lábnyomunkban fekete fű füstölögve is fellázad virágom érted tüntetek véres vörösben feketében házunk az égen füstölög kettészelt hazánk fenn az égen vízen járok krisztuskodok szivárványt kötözök virághoz föld gyomrában is föltámadok felnövök ártatlan halálhoz-4-
/
