Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
HERVAY GIZELLA (1934-1982) Hazatérés mert nem mindegy hogy milyen úton jöttél máshová nem mehetsz csak ahol életrekelnek újra a holt diófák kopár dombok hegyek ahol másokért indulhatsz útra ahol közösség a szerelem az árvák elfulladó hangját vak kutak közt nem felejtheted csak azzal élhetsz aki utadon járt aki ugyanúgy összerándul veled egy elhagyatott sóhajtásért akinek nem vigasz a szerelem de közös munka a konok csönd ellen amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek azt a kenyeret ketté törtük amivel a szegénység megünnepelt azt a szőlőt együtt ettük amivel a szükség megkínált nem lehetsz hűtlen önmagadhoz a szerelem is rádkiált azokért élj akik küldtek azzal aki értük él terítse mindnyájunkra Mária-kendőjét az ég én ahhoz vagyok hű aki a tájhoz aki felnőttként felnevelt aki társam lehet a gondban virrasztásban nemcsak ünnepen aki rákérdez gondra örömre hogy megosszuk ami közös aki megtart tisztának hűnek ember az emberek között- 3 -
