Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
nyugalmat parancsoltok szerelemről daloltok az önkény legvégső mozzanataiban letérdeltek és megcsókoljátok a földet tüzet gyújtotok alighanem az történt hogy már a palatáblán rögtönöztétek a jövendő terveit éjjel csillagködökbe véstétek a holnap rejtélyes ábráit s míg szunyókáltak a nagyapák kiosontatok megkeresni a világegyetem kulcsát kihegyezett irónnal ültetek a nyugalom leple alatt roppant lassúsággal jegyeztetek föl minden mélységet-magasságol közben kamarazene szólt' talán talán Bartók harmadik vonósnégyese kizökkentetek az ívlámpák meztelen izzásából merész ugrás a végtelenbe zenekísérettel vulkanikus kitörés egyetlen rohammal akartátok bevenni álomban egyelőre a magatok világának sziklatornyait korán sötétedett az orvosi rendelő bezárt hűlő szagok az asztalon székeken műszereken a nyitott ablakon becsap a távoli mocsaras erdők lehelete most nyakadba veszed a várost betegeidhez mész én várlak lenn a kocsiban éjfélre jár mire indulunk haza a részegek még tétováznak melyik korcsmába húzzanak át a kasszafúrók most indulnak homályos sejtésekkel kozmikus ellenmondások éleződnek az északi fény lobogói alatt szórt fények a macskaköveken hosszas töprengések eszeveszett remények elhomályosult az összefüggő világkép a végső magyarázat lassan eszmélünk föl bepárásodott távlatainkból szíven talált gödölyék sikolya tör fő! a Csillagbárány karámjába ekkor látom csak hogy a kozmikus pusztaságban könnyű győzelemre készülődnek az élet kezdetei Kozma első iniciáléi a Három csöppke könyvecskéhez, 1920-22 -
