Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
MÁN FAI CSABA Szabadság híd na fater hogy jól kezdje a napot két érmét dobott a sapkába az öregember akkor helyezkedett el a hídon mankóit keresztbe rakta vékony lábait melyeken megállni aligha tudott félig maga elé vette és nekikezdett a napi várakozásnak szerette ezt az időszakot mert nem volt túl meleg a szél időnként átpásztázott a hídon fellebbentette kabátja hajtókáját arcul simogatta azon kevés jóság közé tartozott a természet szeretete ez a meleghangú köszönés ami az utóbbi időben próbára tette elérzékenyült szemébe kifutott két könnycsepp aztán zsebkendőjébe fújta minden meghatódását na fater nem is hallotta a fiatalembert se a pénz tompa huppanását a másik véletlenül elkapta az öreg semmibe néző tekintetét és azt hitte o sértette meg zavartan kotorászni kezdett az engesztelés után de nem talált egy fillért se papírpénzt vett elő megállított embereket senki nem tudta felváltani neki az isten verje meg az öreg nem vette el a pénzt csak mosolygott az isten áldja' meg emelte fel a karját engesztelőleg a fiatalember megindult a hídon lefelé megtehetett vagy száz lépést amikor visszajött beletette a sapkába a papírpénzt az öreg nem tudta mire vélni a dolgot de most nem lepődött meg bolond embereket látott már eleget a hídon a múltkor is a tűzoltók vettek le egyet Barinkai kényszerű séta a börtönudvaron nincs beszélgetés senki se pofázhat lelkizések a dróthálón keresztül havonta egyszer mért kellett megtenni konok hallgatás ilyenkor az asszony sír hogy megöregedett megöregedtek mindketten megviselte őket a hercehurca bizonyítási eljárás tanúk ítélet várakozás a népköztársaság nevében zúg a füle víz alá engedik több méter mélyen az asszony bugyborékol vele szembe aztán egy tintahal COUSTEAU kapitány végül a gyerek gondtalanul engedik a levegőt nekik még van készletük de őt fojtogatja a levegőtlenség kínlódik-23 -
