Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
percek alatt befutotta az erdőt lement a vízhez lafatyolt egv ölebet csaknem cafatokra tépett aztán a mediterrán öblök kékje Ostia Nápoly magány és félelem közt remegő homorú-tükör arcomon úgy húztak át mint víg szüretelők puttonnyal hátukon letaposott fürtök vére festette vörösre szerzetesi álmaimat most a Grimm-mesékből bújtatok elő színpadi varázslatban hétszeri ajtónyitás után mikor már csaknem álom szállt szememre egyetlen iramodással ott teremtetek a királyi palota kapujában mikor már semmi vigasztaló sem suhant alá benső lejtőimen fölhorzsolta íriszemet tündöklő jelenlétetek mintha láz tört volna reám mintha habos tej pezsgett volna a páfránylevelek alatt magány és félelem fojtó levegőjében szanaszét repültek szekfűszegszagú álmaitok ahogy múlt az idő sűrű pihékben hullt a hó a Fekete Erdő fenyveseire átgörögtek alattatok klasszikus értelemben a lét mélységei csikók a mitológiából rúgtak haraptak kútra igyekvő lányok balett adagio vivace a kollektív pszichózis rózsás arcai rinocéroszok egyszarvúak kétszarvúak tudjátok ti-is az ontológiát vannak stigmáitok csömör jóllakottság idővel megszűnik a lidércnyomás a hangyaboly önkényes rendje úgy olvassátok e verset amint a cím is jelzi mintha a világegyetem szövetéből téptem volna ki szorongásos napjaimban mint aki huzatot kapott a hipotézisek keresztúlján jót evett-ivott az ördögfiókák csárdájában úgy olvassátok mint tanúságot ütköző erők vérontó játékáról jó félszázada tart a lázas orgia nekitüzesednek a konkvisztádorok sűrű indák közül törnek elő mindjobban kivehető a tubarózsák fényköre látni vagy elpusztulni irta Teilhard csak semmi misztifikáció udvari költőcskék zúgnak a petárdák vagdalkoznak a fakardok összeomlóban az óvilág de ti kordont húztok a mandulafák virágaiból a halálthozó álomkór elé-21 -
