Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)
1982-09-01 / 8. szám
TŰZ TAMÁS A boldogság rostjai Dr. Buzády Tiboréknak Én így látlak zöld izzással robbansz elő a teljes sötétségből fénybe borulsz és borítasz mindeneket remek teremtés vulgárisán szólva nem e világból való nyugtalan tenger törvényen kívüli látóhatár keserű magányunkat körülleheli tervektől zsongó szellemed te álmodsz gondoltam sokszor de nem mertem szemedbe mondani pedig előre megfogalmaztam kétségeimet elvi szinten haladtam amit a tapasztalat kellően alátámasztott eleve kizártam a sikert a babérkoszorút a Wagner-i birodalomból jöttél elő emberfölötti akarással mint a tengerből kilépő félistenek csak szemüveged jelezte hogy egy vagy velünk álltam tekinteted aztán leültél a zongorához s egy operettdallamot verté! ki rajta játékos szellem vagy nyugodtam meg míg kint az udvaron szép fehér kuvaszod Csigó csörgette hosszú láncát s a stockholmi öböl sötét vize fölött feljött az esti csillag ha már szóba került elárulom apró borzongásaim elenyésztek hét országra szóló derűtökben mert ott volt már melletted eleven parázs-szemű Évád kit zsoltáros hangú déltáji ligetekből szöktettél föl az északi fény reszkető függönye alá a szél kivágta négy égtáj ajtaját eltemetett évek kriptafedele nyílt föl múltba süllyedt régi jó korok nyers öröme tört be Stockholm utcáira forró telt feszes ritmusok külön pólus voltatok ott ti ketten féktelen erő csodálattal néztem tenyérnyi váratokat Csigát leoldottam a láncról pórázra kötöttem s mint a szélvész röpített föl a dombra aztán szabaddá tettem egészében-20-
