Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

pala is, meg tál is, bár a tetőket már nem palával fedik, hanem sűrűn rakott szófo sással, meg náddal, meg meginnáddal, mert //néhány évvel ezelőtt még csúfolódtak az idegen nemzetbeliek, hogy még az oroszoknak is van anyanyelvű evangéliumuk, egyedül csak a magyaroknak nincs// Sylvester János: Levél Nádasdy Tamáshoz, 1504//Nyelvészkedni, igaz, Horger Antal is tudott, de az avant-garde irodalomhoz mit sem ért, aki nem//az ganajban keres aranyat//Non ex quovis baculo fit novacula/ Nem minden boltból lészen beretva//Kapálni menjen a rigmusverők hada//Sztáray Mihály: Igaz papságnak tiköre, 1574//Ha nem tudsz prédikállyanyi, hiszen tudsz kapálnyi, s azzal is elélhetsz/ Hév ám a kapa nyele!/Megköpjed te, s meghidegedik. Mégis jobb kapálnod, mintsem magadat felakasztanod.//És a jókapásokból lesznek a gaz kónyi legények, kik a kastély zsaluja mögül lesték a féltékeny kapitány babáját/ ezt, ha igaz, Ábrányi Emil ordította ilyen szépen — mert a leányzót gepuderte Muse-nek hívták, és ezt poros fenekűnek magyarántotta, vagy magára rántotta, a fene tudja már — ezekkel a filológusokkal csak bajlódik az ember — ezért dühöngött oly veszettül DER RASENDE ROLAND és ROLAND LE RASEUR kinek egy rác őr ORR — esik — LANDO fura jó sós vicceket mesélt, de gyorsan hozzátette//Vorsicht, Anti-Dada. Man weise aufgebrochene Exemplare zurück//Ad dominium aspirant multi/Uraságra vágynac sokan//Az kisded bokornak tétéin való mézecske ez világnak hamis gyönyörűsége, kinek miatta ember megcsalattatik, hogy az ű veszedelmét ne láthassa//A verembe esett ember — Kazinczy kódex//Aus sanitären Gründen zugeklebt// Bolond agebek, nem olvastátok-é gyermekkorotokba, mit mond a Cato? Fistula dulce canit, volucrem dum decipit anceps (ezt mink ordítjuk hárman: Addig szól szépen a síp míg a mohó madarat be nem csapta)) //Mert keveset érnek a fegyverek az országon kívül, ha odahaza nincs bölcseség —Cicerót citálja Apáczai Aranyszájú Csere János 1625-től 1659-ig — 0, Lord of the Flies, hát mindétig a pofámon kell viselnem a Bakhus címerét, mint ím látod//Ugyan, mert micsoda aféle ember: csak egy darab hús és két szöme. Mert ha kapuciomat/a fej tudományos neve Göcsejben/ meglátod, tehát üres tök és kifogyott a Salamon zsírja belőle//couillon usé, couillon dysgracié, couillon putatif, couillon antidaté, couillon de matafin, couillon de zero/Il n’est, respondit frere Jan, coqu qui veult// par maistre Alcofribas architriclin, azaz Rábalé-Répalé Ferenc, pincemester a Monimpex budafoki borpancsolójában// Megdúlták mindenképpen/ /az aggkori végelgyengülésben szenvedő avant-garde felszarvazott Dali legényei//Igen, mondja tollas bátyám a nagy gallér mellett: Nemes ember vagyok én. De ha a feredőben mezítelen ül a több emberek között: mirevaló efféle: a kölesbe jó volna vásznak/vasi nyelven láznak és mind közönségesen madárijesztőnek//Heltai G. XXVII. fabula// azért/ /felemáshoz meg ne társalkodjék senki. Mert a hatalmasság ellen nincs orvosság.//--Az ideológiai vizsgálódás, az eszmei szembesítés-16-