Szivárvány, 1982 (3. évfolyam, 8. szám)

1982-09-01 / 8. szám

Álmosít a meleg. Enyhén szédülök Eliza körforgásaitól. Különös játékot játszik velem a nyár: látom magamat hámba fogva, körözni a kút körül. Ilyen körforgás Miklóssal az életünk. Vakon forgunk, húzunk valamit, de hogy mit, magunk sem tudjuk.

Hogy lehetne ebből kitörni? Nem elég fáradtan megállni, ahogy ez az öreg ló teszi, — ahhoz, hogy szabad lehessek, szét kellene szakítani hámot, kötőféket. De lesz-e bátorságom ehhez a romboláshoz, vagy marad minden a régiben?

— Látod azt a szilvafát, Erzsébet néni?

Boróka hangjára riadok föl. A kislány szorosan fogja a kezem. Ugyanazt a fáradt kábulatot érzem a hangjában, mint ami engem is fojtogat. Szinte nehezemre esik fölrázni magam ebből a meleg szédületből.

— Látom, — felelem s arra gondolok, milyen jó lenne aláfeküdni és elaludni.

— Fehér volt. Tudod, ilyen hófehér macskát sose láttam. Csak egy fekete pötty takarta el a félszemét. Nem tudtuk kié. A szomszédból járt át vadászni.

— Leste a madarakat?

— Igen. Leste. Azért macska. De a madarak ügyesek, elrepülnek. Az, hogy leste nem ok arra, hogy Papi agyonlője.

— Csak nem előtted? — nézek rá döbbenten.

— A fa alatt álltam. Ő fönt kuporgott a legfelső ágon. Gyönyörű volt, akár egy hófehér tigris. Rugalmas, izmos. Amikor Papi elsütötte a puskát valami rettenetes erő a magasba lökte, mereven kinyújtott négy lábbal. Majd a földre zuhant, mint a kő. Ijesztő volt, ahogy ott feküdt. Üres, döglött test. — Megborzortg.— Azóta nem szeretek idejárni. Mindig úgy emlékszem rá, mint amilyen életében volt. Fényesen fehér. Nesztelen, puha mozdulatokkal, hunyorgó, zöld szemmel.

Károly nem kegyetlen, csak ostoba. Nem ért meg semmit leánya lelkivilágából. De Daisy? Miért nem figyelmeztette férjét Boróka érzékenységére? Fölháborodás fojtogat.

— Tudod Papi milyen szenvedélyes vadász! Nem sejtette, hogy fájdalmat okoz neked. Felejtsd el, Boróka!

— Hogyan felejtsem el, amikor éjjel... — megakad a hangja. A szilvafa felé tekint félénken, majd suttogva folytatja, — visszajár. Úgy, mint a többiek.

Rámeredek, mint aki nem jól hall.

— Visszajár? Kicsoda?

Szabályosan kattog a locsólógép motorja. Csörgedezve folyik a víz a vályúba. A föld nedves nehéz szaga csípős illatokkal keveredik. Sisteregve ég körülöttünk a nyár, mint a parázs, amelyre vizet fröcsköltek.

— Ők. Mindazok, akiket megölt.

* * *- 9 -