Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-09-01 / 5. szám

10. oldal «lîîVAKÔftî 2008. május ► önéletrajzi esszé, amelynek a „Fiat Lux” (Legyen vilá­gosság) latin nyelvű címet adta. Ezt láthatóan akkor írta Mengele, amikor kis idővel a háború befejezése után még a bajor birtokán élt. Az esszé tartalmát mindeddig nem tették közzé (New York Times, 1985. június 14; Balti­more Sun, 1985. június 14.) Élete utolsó éveiben Mengele egy osztrák házaspárnál, Wolfram és Liselotte Bossertnél lakott, azok brazíliai bir­tokán. Egy interjú során a Bossert házaspár kifejezte nagy csodálatát és különleges szeretetét a szerény vendégük iránt. Mengele állítólagos Auschwitz-i kegyetlenkedéseire vonatkozó kérdésre válaszolva Wolfram Bossert ezt mondta: „Sok jó tulajdonsága miatt csodálom őt, nem azért, amit elkövetett. És még ma is kételkedem ab­ban, hogy vajon valóban igaz-e a róla szóló híreszte­lés.” (Washington Post, 1985. június 10.) Hans Sedlmeier, Dr. Mengelének és a Mengele család­nak hosszú időn át barátja Németországban, azt mondta egy riporternek: „El tudnám mondani Önnek, mit tett Mengele Auschwitzban, és mit tett Auschwitz után, de Ön nem hinne nekem. Az újságok nem írnák meg az igazat, mert az nem áll a zsidók érdekében... Nem va­gyok hajlandó beszélni a Mengele-ügyről. Az újság­írók már oly sok hazugságot írtak, és azt, amit a zsi­dó sajtó állított...” Nyilván elkeseredve nem fejezte be a mondatot. (New York Times, 1985. június 13.) A Mengele-sztori szenzációhajhászó kezelése során a tö­megmédia figyelmen kívül hagyta azt, ami valószínűleg a legfontosabb tanulsága ennek az egész ügynek. Egészen 1985. nyaráig, amikor perdöntő módon megállapítást nyert, hogy Mengele 1979 óta halott, a „holocaust-sza­kértők” és a hivatásos „náci-vadászok” erősködtek, hogy a német orvos él. Legtöbbjük kitartott amellett, hogy Mengele Paraguay-ban rejtőzik. Tuvia Friedmann, izraeli „náci-vadász” 1984 végén arról számolt be, hogy Mengelét látták a floridai Orlando­­ban és Tampa-ban, valamint New Orleans-ban (AP, 1984. október 3.). Néhány hónappal később Friedmann bejelentette, hogy noha Mengelének „nagyobb birtokai vannak az USA-ban, valószínűleg Olaszországban tartóz­kodik”, és: a szökevény orvost újabban felismerték egy nagy náci összejövetelen a Bermudán (Jewish Week, 1985. február 8.). Stanley E. Morris, az USA kormánya által folytatott Mengele-vizsgálatban részt vevő szövetségi tisztviselő má­jusban azt mondta egy riporternek, hogy „naponta ton­naszámra jönnek az információk, és azok legtöbbje hasznavehetetlen Mengelével kapcsolatban.” „Az egyik levél egy olyan személytől jött, aki azt állította: látta Mar­tin Bormannt, Hitlert és Mengelét együtt utazni egy fel­nyitható tetejű sportkocsiban Philadelphiában” - mond­ta Morris (New York Times, 1985. május 28.). 1985. január végén Robert Torricelli, az USA Kong­resszusának tagja azzal a „megdöbbentő hírrel” jött visz­­sza Paraguay-ban tett látogatásából, hogy Mengele a Paraguay-i hegyekben él egy német kolóniában (News­week, 1985. február 4.). A londoni Sunday Times (1985. február 10.) két, állí­tólag nagyon megbízható forrást idézve arról számolt be, hogy Mengele titkolózás nélkül, a saját nevén él Paraguay­­ban és sok időt tölt egy fakunyhóban, közel Alfredo Strössner elnök nyári palotájához. A leghíresebb „náci­vadász”, Simon Wiesenthal kijelentette: 100%-ig biztos Mengele 1935-ben abban, hogy Mengele Paraguayban él, és azzal vádolta a Nyugat-Németországban élő Mengele-családot: ők tud­ják, hogy Mengele pontosan hol él (Newsweek, 1985. május 20.). Az izraeli és a nyugatnémet kormány, a Simon Wiesenthal Központ és mások Mengele elfogásáért 3,4 millió dollár jutalmat kínáltak fel. Serge Klarsfeld, nemzetközileg hírneves „holocaust­szakértő” és „náci-vadász” azt állította, hogy „Mengele Paraguay-ban Strössner elnök személyes védelme alatt áll”. A Párizsban működő zsidó ügyvéd még a lakhelyét is pontosan megjelölte. „Mengele egy nagy magánvillában lakik, Asuncionon kívül, amelynek vagy maga Strössner, vagy Strössner egyik barátja a tulajdonosa” (Newsweek, 1985. május 20.). Klarsfeld felesége, Beate május végén Paraguay-ba re­pült, ahol Asuncion belvárosában tüntetett: egy táblát vitt a kezében, amely Strössner elnököt hazugnak nevezte, mert azt állította, hogy nem tudja, hol lakik Mengele. No­ha az amerikai televízió és az újságok elárasztották dicsé­rettel és szimpatikus sajtóvisszhanggal Klarsfeld feleségét, Paraguay népe érthető módon magatartását sértőnek és szégyenteljesnek tekintette. Azonnal kiutasították a szál­lodájából. Miként a történelem megmutatta, nem Strössner volt az, aki hazudott, hanem Klarsfeld és álszent szövetségesei. Azon kevesek egyike, akik voltak olyan bátrak, hogy nyilvánosan elítélték a Mengele-ügyben a „szakértők” ször­nyű felelőtlenségét, ifjabb A. Dane Bowen, a Lock Haven Egyetem történész professzora volt. A New York Times­­hoz írt levelében (1985. június 29.) figyelmeztetett: „Mind a hivatásos náci-vadászoknak, mind azon amerikai politi­kusoknak, akik egy barátságos külföldi hatalom rovására szavazatokra vadásztak, nagyon komolyan nyilvánosan bo­csánatot kellene kérniük amiért meggondolatlanul azzal vádolták a Paraguay-i kormányt, hogy folyamatosan, illet­ve az utóbbi időben ’támogatják’ Josef Mengelét.” A tömegmédia éveken át a „holocaust-szakértőket” és a „náci-vadászokat” mint mély betekintéssel és megbízha­tó információkkal rendelkező nagy bölcseket ábrázolta. Őket más közéleti személyeket felülmúlóan félelemmel vegyes tisztelettel kezelték, és még a legképtelenebb állí­tásaikat is kritikátlanul elfogadták és úgy közölték a nyil­vánossággal, mint tényeket. De mindazok számára, akik szeretnek tisztán látni, a Mengele utáni világméretű haj­sza drámai fináléja megingatta a „szakértők” hitelességét, és világosan megmutatta, hogy felelőtlenül nem törődnek a pontossággal. Noha a Mengele utáni hajsza már a múlté, a fanatikus vadászat a „náci szökevények” után folytatódik. Az elszánt Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ még kiadta a „szabadlábon lévő náci háborús bűnösök leginkább óhaj­tott listáját”, a nyomravezetőnek szánt jutalommal együtt. A jelek szerint mindaddig, amíg a történelmi revizio­nisták folytatják munkájukat, nem fog leállni a megfog­hatatlan „náci szökevények” utáni, média-figyelemtől kí­sért vadászat sem. Serge Klarsfeld nyíltan bevallotta a New York Times-nak (1985. március 3.), hogy részben azért állítják a figyelem középpontjába az utóbbi években Mengelét és más „háborús bűnösöket”, hogy ellensúlyoz­zák a holocaust-ortodoxiának a kétségbe vonását a revi­zionista történészek által. (Ford.: Tudós-Takács János) Adolf Hitler AZ ELSŐ TEUES MAGYAR KIADÁS! MEIN KAMPF HARCOM (Krisztus tanításának politikai gyakorlata) jtóol* skitter Számos híres könyvet írtak, mialatt a szerzője börtönben sínylődött, de ez a könyv, a Mein Kampf a leghíresebb mind között, s ennek jó okai vannak: • Egyetlen szerzőnek sem keltei annyi könyve 1942-ig • Az egész történelem folyamán egyetlen szerző sem volt annyira ismert, mint Adolf Hitler • Egyetlen más szerző könyvének sem volt olyan folytonos nyilvánossága, értékesítése, hirdetése és támogatása közel egy évszázadon át az első kiadás után • Egyetlen más szerzőt sem gyűlölt jobban a zsidóság A Mein Kampf sokoldalú könyv a komoly gondolkodó számára: • Ez Adolf Hitler önéletrajza • Tele van mély elgondolásokkal és filozófiával • Politikai tanulmány és terv Németország jövője számára • Ez a német történelem és a világtörténelem elemzése • Pozitív lépéseket javasol a nemzetek közötti kapcsolatok szempontjából • Olyan problémákat tárgyal, amelyekkel folytonosan szembesül az emberiség: az egészségügyet, a kommunizmust, a szakszervezeteket, a népszaporulatot, a nemzetgazdaságot, a fajkérdést és az örök zsidókérdést, amelyre pozitív megoldást javasol • És mindenekfelett: ez a könyv kijelöli Krisztus tanításának politikai gyakorlatát A Kiadó A PER, AMELY MEGDÖNTÖTTE A HOLOCAUST HAZUGSÁGOT! Megrendelhető: GEDE TESTVÉREK BT. 1385 Bp. Pf. 849. Tel.: (36-1) 349-4552. E-mail: gedetestverek@yahoo.com

Next

/
Thumbnails
Contents