Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-09-01 / 5. szám
10. oldal «lîîVAKÔftî 2008. május ► önéletrajzi esszé, amelynek a „Fiat Lux” (Legyen világosság) latin nyelvű címet adta. Ezt láthatóan akkor írta Mengele, amikor kis idővel a háború befejezése után még a bajor birtokán élt. Az esszé tartalmát mindeddig nem tették közzé (New York Times, 1985. június 14; Baltimore Sun, 1985. június 14.) Élete utolsó éveiben Mengele egy osztrák házaspárnál, Wolfram és Liselotte Bossertnél lakott, azok brazíliai birtokán. Egy interjú során a Bossert házaspár kifejezte nagy csodálatát és különleges szeretetét a szerény vendégük iránt. Mengele állítólagos Auschwitz-i kegyetlenkedéseire vonatkozó kérdésre válaszolva Wolfram Bossert ezt mondta: „Sok jó tulajdonsága miatt csodálom őt, nem azért, amit elkövetett. És még ma is kételkedem abban, hogy vajon valóban igaz-e a róla szóló híresztelés.” (Washington Post, 1985. június 10.) Hans Sedlmeier, Dr. Mengelének és a Mengele családnak hosszú időn át barátja Németországban, azt mondta egy riporternek: „El tudnám mondani Önnek, mit tett Mengele Auschwitzban, és mit tett Auschwitz után, de Ön nem hinne nekem. Az újságok nem írnák meg az igazat, mert az nem áll a zsidók érdekében... Nem vagyok hajlandó beszélni a Mengele-ügyről. Az újságírók már oly sok hazugságot írtak, és azt, amit a zsidó sajtó állított...” Nyilván elkeseredve nem fejezte be a mondatot. (New York Times, 1985. június 13.) A Mengele-sztori szenzációhajhászó kezelése során a tömegmédia figyelmen kívül hagyta azt, ami valószínűleg a legfontosabb tanulsága ennek az egész ügynek. Egészen 1985. nyaráig, amikor perdöntő módon megállapítást nyert, hogy Mengele 1979 óta halott, a „holocaust-szakértők” és a hivatásos „náci-vadászok” erősködtek, hogy a német orvos él. Legtöbbjük kitartott amellett, hogy Mengele Paraguay-ban rejtőzik. Tuvia Friedmann, izraeli „náci-vadász” 1984 végén arról számolt be, hogy Mengelét látták a floridai Orlandoban és Tampa-ban, valamint New Orleans-ban (AP, 1984. október 3.). Néhány hónappal később Friedmann bejelentette, hogy noha Mengelének „nagyobb birtokai vannak az USA-ban, valószínűleg Olaszországban tartózkodik”, és: a szökevény orvost újabban felismerték egy nagy náci összejövetelen a Bermudán (Jewish Week, 1985. február 8.). Stanley E. Morris, az USA kormánya által folytatott Mengele-vizsgálatban részt vevő szövetségi tisztviselő májusban azt mondta egy riporternek, hogy „naponta tonnaszámra jönnek az információk, és azok legtöbbje hasznavehetetlen Mengelével kapcsolatban.” „Az egyik levél egy olyan személytől jött, aki azt állította: látta Martin Bormannt, Hitlert és Mengelét együtt utazni egy felnyitható tetejű sportkocsiban Philadelphiában” - mondta Morris (New York Times, 1985. május 28.). 1985. január végén Robert Torricelli, az USA Kongresszusának tagja azzal a „megdöbbentő hírrel” jött viszsza Paraguay-ban tett látogatásából, hogy Mengele a Paraguay-i hegyekben él egy német kolóniában (Newsweek, 1985. február 4.). A londoni Sunday Times (1985. február 10.) két, állítólag nagyon megbízható forrást idézve arról számolt be, hogy Mengele titkolózás nélkül, a saját nevén él Paraguayban és sok időt tölt egy fakunyhóban, közel Alfredo Strössner elnök nyári palotájához. A leghíresebb „nácivadász”, Simon Wiesenthal kijelentette: 100%-ig biztos Mengele 1935-ben abban, hogy Mengele Paraguayban él, és azzal vádolta a Nyugat-Németországban élő Mengele-családot: ők tudják, hogy Mengele pontosan hol él (Newsweek, 1985. május 20.). Az izraeli és a nyugatnémet kormány, a Simon Wiesenthal Központ és mások Mengele elfogásáért 3,4 millió dollár jutalmat kínáltak fel. Serge Klarsfeld, nemzetközileg hírneves „holocaustszakértő” és „náci-vadász” azt állította, hogy „Mengele Paraguay-ban Strössner elnök személyes védelme alatt áll”. A Párizsban működő zsidó ügyvéd még a lakhelyét is pontosan megjelölte. „Mengele egy nagy magánvillában lakik, Asuncionon kívül, amelynek vagy maga Strössner, vagy Strössner egyik barátja a tulajdonosa” (Newsweek, 1985. május 20.). Klarsfeld felesége, Beate május végén Paraguay-ba repült, ahol Asuncion belvárosában tüntetett: egy táblát vitt a kezében, amely Strössner elnököt hazugnak nevezte, mert azt állította, hogy nem tudja, hol lakik Mengele. Noha az amerikai televízió és az újságok elárasztották dicsérettel és szimpatikus sajtóvisszhanggal Klarsfeld feleségét, Paraguay népe érthető módon magatartását sértőnek és szégyenteljesnek tekintette. Azonnal kiutasították a szállodájából. Miként a történelem megmutatta, nem Strössner volt az, aki hazudott, hanem Klarsfeld és álszent szövetségesei. Azon kevesek egyike, akik voltak olyan bátrak, hogy nyilvánosan elítélték a Mengele-ügyben a „szakértők” szörnyű felelőtlenségét, ifjabb A. Dane Bowen, a Lock Haven Egyetem történész professzora volt. A New York Timeshoz írt levelében (1985. június 29.) figyelmeztetett: „Mind a hivatásos náci-vadászoknak, mind azon amerikai politikusoknak, akik egy barátságos külföldi hatalom rovására szavazatokra vadásztak, nagyon komolyan nyilvánosan bocsánatot kellene kérniük amiért meggondolatlanul azzal vádolták a Paraguay-i kormányt, hogy folyamatosan, illetve az utóbbi időben ’támogatják’ Josef Mengelét.” A tömegmédia éveken át a „holocaust-szakértőket” és a „náci-vadászokat” mint mély betekintéssel és megbízható információkkal rendelkező nagy bölcseket ábrázolta. Őket más közéleti személyeket felülmúlóan félelemmel vegyes tisztelettel kezelték, és még a legképtelenebb állításaikat is kritikátlanul elfogadták és úgy közölték a nyilvánossággal, mint tényeket. De mindazok számára, akik szeretnek tisztán látni, a Mengele utáni világméretű hajsza drámai fináléja megingatta a „szakértők” hitelességét, és világosan megmutatta, hogy felelőtlenül nem törődnek a pontossággal. Noha a Mengele utáni hajsza már a múlté, a fanatikus vadászat a „náci szökevények” után folytatódik. Az elszánt Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ még kiadta a „szabadlábon lévő náci háborús bűnösök leginkább óhajtott listáját”, a nyomravezetőnek szánt jutalommal együtt. A jelek szerint mindaddig, amíg a történelmi revizionisták folytatják munkájukat, nem fog leállni a megfoghatatlan „náci szökevények” utáni, média-figyelemtől kísért vadászat sem. Serge Klarsfeld nyíltan bevallotta a New York Times-nak (1985. március 3.), hogy részben azért állítják a figyelem középpontjába az utóbbi években Mengelét és más „háborús bűnösöket”, hogy ellensúlyozzák a holocaust-ortodoxiának a kétségbe vonását a revizionista történészek által. (Ford.: Tudós-Takács János) Adolf Hitler AZ ELSŐ TEUES MAGYAR KIADÁS! MEIN KAMPF HARCOM (Krisztus tanításának politikai gyakorlata) jtóol* skitter Számos híres könyvet írtak, mialatt a szerzője börtönben sínylődött, de ez a könyv, a Mein Kampf a leghíresebb mind között, s ennek jó okai vannak: • Egyetlen szerzőnek sem keltei annyi könyve 1942-ig • Az egész történelem folyamán egyetlen szerző sem volt annyira ismert, mint Adolf Hitler • Egyetlen más szerző könyvének sem volt olyan folytonos nyilvánossága, értékesítése, hirdetése és támogatása közel egy évszázadon át az első kiadás után • Egyetlen más szerzőt sem gyűlölt jobban a zsidóság A Mein Kampf sokoldalú könyv a komoly gondolkodó számára: • Ez Adolf Hitler önéletrajza • Tele van mély elgondolásokkal és filozófiával • Politikai tanulmány és terv Németország jövője számára • Ez a német történelem és a világtörténelem elemzése • Pozitív lépéseket javasol a nemzetek közötti kapcsolatok szempontjából • Olyan problémákat tárgyal, amelyekkel folytonosan szembesül az emberiség: az egészségügyet, a kommunizmust, a szakszervezeteket, a népszaporulatot, a nemzetgazdaságot, a fajkérdést és az örök zsidókérdést, amelyre pozitív megoldást javasol • És mindenekfelett: ez a könyv kijelöli Krisztus tanításának politikai gyakorlatát A Kiadó A PER, AMELY MEGDÖNTÖTTE A HOLOCAUST HAZUGSÁGOT! Megrendelhető: GEDE TESTVÉREK BT. 1385 Bp. Pf. 849. Tel.: (36-1) 349-4552. E-mail: gedetestverek@yahoo.com
