Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-09-01 / 5. szám
4. oldal «lîîVAKÔfcî 2008. május John Nugent: ADOLF HITLER SZABADON VÁLASZTOTT HALÁLÁNAK VÉDELME Számos „náci” és SS-ember menekült Dél-Amerikába, Spanyolországba és az arab országokba, hogy elkerülje a börtönt, a kínzást és a halált. Mindazonáltal a tények Hitler öngyilkossága mellett szólnak (amit a németek szabadon választott halálnak neveznek, ami pozitív kifejezés egy tisztességes öngyilkosságra), mint ahogy a szabadon választott halál mellett döntött Éva Braun, Joseph Göbbels és felesége, Magda is. Hitler elhatározása teljesen összhangban van jellemével és a mozgalma feltámadására irányuló stratégiájával: meghal tisztes módon, mint Berlin parancsnoka, mialatt körülötte a rendszere, a hadsereg és a nép elpusztul. Sohasem adja meg magát, és nem menekül el. Lehet-e a szabadon választott halál legmagasabb rendű megnyilvánulása a hősiségnek, kihívás és méltóság még a következő nemzedékek számára is? A történelem során számos esetben a szabadon választott halál bizonyult a végső megnyilvánulásnak, ami arra ihletett másokat, hogy tartsanak ki az őrhelyükön, bármi történjék is. David Irving tartja a rekordot a történészek között abból a szempontból, hogy az ő birtokában van a legtöbb első kézből származó interjú olyan emberekkel vagy olyanok özvegyével, akik a történelem alakítói voltak a Harmadik Birodalomban, vagy akik - mint fiatal katonák — jelen voltak azok mellett, akik a történelmet alakították. Az 1995-ben megjelent, „Goebbels: Mastermind of the Third Reich” (Göbbels: a Harmadik Birodalom lángelméje) című, terjedelmes könyvében az ilyen interjúk és Göbbels több kötetes naplója alapján számol be — főként — a háború utolsó hónapjairól. A napló szerint „Hitler elgondolkodott: »Úgy gondolom, ezerszer gyávább dolog lenne befejezni életemet Obersalzbergben, mint a végsőkig kitartani és meghalni itt a harcban.«” Továbbá: Hitler így mérlegeli a saját szerepét a történelemben: „»Jobb tisztességesen harcolni a keserű végig, mint élni néhány hónapot vagy évet szégyenben és becstelenségben.« Ha a legrosszabb következik be: a Führer tisztes halált hal Berlinben, és Európa bolsevik lesz, akkor legkésőbb öt év múlva a Führer legendás alakká és a nemzetiszocializmus mítoszává válik, amelyet megszentel az utolsó hatalmas finálé. Mindazon végzetes tévedései, amelyeket ma bírálnak, egy csapásra elvesztik jelentőségüket.” Hitler dicsérte a harakirit Nem szabad elfelejteni, hogy Hitler az 1945. április 30-i „Politikai végrendeletében” elsősorban dicsőítette azokat, akik mindhalálig harcolnak, különösen a Német Haditengerészettel kapcsolatban. Kétségtelenül a Graf Spee hadihajó parancsnokára, Langsdorff kapitányra gondolt, aki a szabadon választott halál mellett döntött 1939 decemberében, miután a legénysége megadta magát: meglékelte a hajóját; valamint gondolt Ernst Lindemannra, a Bismarck hadihajó parancsnokára, aki 1941 májusában vetett véget életének. Talán gondolt az NSDAP 10 000 tisztségviselőjére is, akik - többnyire családjukkal együtt - öngyilkosságot követtek el, hogy elkerüljék a szovjetek vagy a nyugati szövetségesek részéről a megkínzatást és a meggyilkolást. Hitler élve már nem látta, de a halála után egy héttel (1945. május 7-i kezdettel) a németek a Szudéta-vidéken (ami most újra Csehországhoz tartozik) ezerszámra lettek öngyilkosok — valószínűleg az összes szudétanémet 2%-a (talán 60 000-en), hogy elkerüljék a még sátánibb sorsot, amiben később néptársaiknak részük volt. Kihez állt Hitler igazán a legközelebb életének utolsó 15 évében? Bizonyítható, hogy az a személy a gyönyörű, tündöklő szépségű, teljesen északi típusú Magda Göbbels, leánykori néven Magda Ritschel volt, aki 1901-ben született. Anyja, aki elvált a férjétől, amikor Magda 3 éves volt, 2 évvel később férjhez ment egy Richard Friedlaender nevű zsidó férfihoz. Magda a multimilliomos Günther Quandt felesége lett 1921-ben, majd elvált tőle 1929-ben, de jóbarátok maradtak. Magdának újra udvarolni kezdtek, és feleségül akarta venni Mr. Hoover, Herbert Hoover amerikai elnök unokaöccse, de Magda lelkét túlságosan betöltötte az újonnan megízlelt szabadság, ezért azt mondta: sohasem fog újra férjhez menni. Életének ebben a szakaszában vált a nemzetiszocializmus hívévé. Egyik nap, amikor még nem volt Göbbels felesége, meghívták Hitlerhez teára a [berlini] Kaiserhof szállodába. Ezt a meghívást Magda számára Göbbels és Hitlerhez szintén közel álló Otto Wagener készítették elő. Frau Quandt már az első pillanatban „nagyon jó benyomást” keltett - írta Wagener. „Világoskék, ragyogó szemei és manikűrözött kezei voltak. Jól, de nem hivalkodóan öltözött volt. Mozgása nyugodt, magabiztos, mosolya megnyerő volt. Kísértést éreztem, hogy azt mondjam: ’varázslatos’. Észrevettem, hogy Hitler kedvét lelte az ő ártatlan, magas színvonalú szellemiségében. Azt is észrevettem, hogy Magda nagy szemei csüngnek Hitler tekintetén.” Később Hider elmondta Wagenernek, hogy mennyire el van ragadtatva Magdától. Magda Goebbels két lányával, a legidősebb Helga (balra) és Hedda Hitlernek szüksége volt a nők politikai támogatására. Az NSDAP szavazóinak csaknem a fele nő volt. Egyszer a szebbik nemről viccesen megjegyezte: „Biztosak lehetnek benne, hogy a nők mindig a törvényre, a rendre és az egyenruhára szavaznak.” Magda végül elhatározta a „nagyobb elköteleződést” és 1931 decemberében férjhez ment Joseph Göbbels-hez. Hitler volt az egyik házassági tanú. Magda értékességét a Párt számára hamarosan elismerték. A hatalomátvétel után 1933 májusában, az első Anyák Napján ő mondta a rádióbeszédet. „A német anyának ösztönösen a Führer oldalán kell állnia” - jelentette ki ez a kékszemű anya, aki hat gyermeket szült a férjének. Közismert, hogy Hitler érzelmileg és szellemileg nagyon közel állt Joseph Göbbels feleségéhez és gyermekeihez; különösen Helga lányukat szerette a térdén lovagoltatni. Helga később klasszikus, fekete hajú, copfos teuton szépséggé vált. Hitler a szabadon választott halála előtt a történelmi NSDAP-párttűjét a nyakkendőjéről levette és rátűzte Magda blúzára. így Hitler benső lelki folyamataival kapcsolatban feltáró jellegű lehet elolvasni Magda Göbbels-nek egy élete vége felé tett, Irvingnél található megjegyzését: Drezdában Magda meglátogatta Ellő Quandtot a Fehér Szarvas szanatóriumban. „Az új fegyverek lesznek a mi megmentőink” - bátorította a sógornőjét [ezeken a V-2 rakétákat, a lökhajtásos repülőgépeket és a Harmadik Birodalom egyéb műszaki találmányait értve - David Irving megjegyzése]. De ezután bűnbánóan leállította magát: „Nem, képtelenséget beszélek. Nincs már semmi más. Németország veresége csupán hetek kérdése.” Ellő megkérdezte, mit szándékszik tenni. „Mi mindannyian meg fogunk halni, Ellő. De a saját kezünk és nem az ellenség keze által” - válaszolta Magda. Ök a Birodalom vezetői voltak, nem térhetnek ki a felelősségvállalás elől — magyarázta. „Kudarcot vallottunk.” Ez a szemlélet természetesen összhangban áll a „Führerelwel”. Hitler a Mein Kampf-ban kijelentette: a vezérnek teljes tekintélye van a cselekvésre, és teljes felelősséget kell vállalnia annak kimeneteléért. És bármilyenek is az enyhítő körülmények (az, hogy ez a küzdelem az elképesztően kedvezőtlen nemzetközi körülmények és a belső árulás ellen folytatott háború volt), a Harmadik Birodalom elvesztette a háborút. Miért csatlakozott Joseph és Magda Hitlerhez Berlinben, az önként választott halált is vállalva (és gyermekeiket is euthanasiában részesítve) 1945. május 1-jén, ha Hitler állítólag egy nappal korábban, április 30-án elmenekült Dél-Amerikába? Miért csatlakozott Éva Braun Hitlerhez Berlinben, miért ment hozzá feleségül, azután miért mérgezte meg magát, ha Hitler otthagyta őt a hasonmásával és eltávozott Dél-Amerikába? Miért ne lett volna ő, aki 12 éven át barátnője volt, meggyőződve Hitler valódiságáról 1945. április 30-án délután 3 óra 30 perckor (amikor ő és Hitler visszavonultak a privát lakosztályukba, hogy befejezzék életüket), ha Hitler szélhámos volt? Hitler harc közben akart meghalni Egy nappal korábban, április 29-én, amikor Sztálin gárdahadosztálya közvetlenül az egykor gyönyörű Birodalmi Kancelláriát vette tűz alá - amely alatt volt a Führerbunker -, Hitler azt mondta, hogy nem a saját kezével vet véget az életének, hanem inkább a nőket megerőszakoló, megkínzó ellenség ellen ténylegesen harcolva kíván meghalni. Három probléma volt, ami miatt Hitler elállt attól, hogy géppisztollyal, karabéllyal, kézigránáttal vagy páncélököllel szálljon szembe a szovjet barbársággal. Először: az 56 éves Hitler, aki államfőként teljesített szolgálatot az előző 12 éven át, és abból 6 évet háborús időben, már nem az az ember volt, mint akár egy évvel korábban. (Még az amerikai elnökök is, akik sohasem szembesültek végzetes háborúval a saját földjükön, magas tisztségük okozta stressz miatt láthatóan iszonyatosan megöregedtek mindössze négy év vagy még rövidebb idő alatt.) Hitler keze - valószínűleg Parkinson-kór következtében - vadul reszketett élete vége felé, és bizonyosan iszonyatos stressz alatt állt azon katonai és humanitárius katasztrófák miatt, amelyeket nemzete elszenvedett Sztálingrád (1943. január) óta, és 1944. július 20-a következtében. Ekkor kísérelte meg von Stauffenberg gróf azt a bombamerényletet Hitler ellen, amely három, Hitler mellett helyet foglaló személyt megölt, őt pedig átmenetileg megvakította, megsüketítette és megsebesítette. Második probléma: Hitler — teljesen logikusan — attól tartott, hogy csupán kidől a harcból, majd elfogják, ami után a megkínzatás és valószínűleg egy kirakat-per nyomán a halál következik, ahogyan ez valóban megtörtént kormányának legtöbb tagjával 1945-1946-ban Nürnbergben. Harmadik probléma: Ha harc közben ölik meg, a holttestét meggyalázhatják, ahogyan ez Hitler tudomása szerint megtörtént Mussolinivel egy nappal korábban, 1945. április 28-án. Mussolini és barátnője holttestét egy mészároshorogra akasztották fel a milánói „Tizenöt vértanú terén”. (Mussolini környezetének számos tagját szintén tarkón lőtték. Az agyonlőtt Mussolini holttestét a csőcselék meggyalázta.) Mindhárom probléma logikailag összeegyeztethetetlen volt Hitler azon természetes óhajával, hogy harc közben kívánt meghalni. Tekintet nélkül arra, hogy Hitler nagyon vágyott a „John Wayne stílusú szabadon választott halálra”, a holttest későbbi elégetése — a Heinz Linge SS-komornyik és/vagy Erich Kempka sofőr által meggyújtott 180 liter gázolajat felhasználva - volt az egyedüli abszolút garancia egy megalázó látvány teljes elkerülésére. Göbbels is ezt a megoldást választotta: a szabadon választott halált és azután az elégetést. A szövetségesek médiája jellemzően gyönyörködött a hátborzongatóan feketévé vált,
