Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-09-01 / 5. szám
Megjelenik minden hó 15-én KiemzexüKik szoLgáUtábán cneeMNi Leijei, öe eLfÁRÁöwi soIjai «ITTV à Lmnçaristà szeLLeœ Lapja Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962. or 47. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2008. MÁJUS ARA: 280 Ft JULIUS STREICHER POLITI MAJOR TIBOR: MARK WEBER: NÉPIRTÁS ATOMBOMBÁVAL A MENGELE-ÜGY TANULSÁGAI 3. oldal 9. oldal KAI VÉGRENDELETE (6.oldal) DESMOND HANSEN: DOMOKOS ENDRE JÁNOS: A LAWRENCE-REJTÉLY 14. oldal A HUNGARIZMUS ÉS AZ ŐSVALLÁS 15. oldal Tudós-Takács János: KOMMUNISTA GYÓGYSZER KORMÁNYVÁLSÁGRA Nem kétséges, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kell — bukása idő kérdése csupán. A mértékadó baloldali értelmiségiek újságcikkekben kifejezésre juttatták, hogy a közutálatnak örvendő miniszterelnök immár nem kívánatos személy a számukra. Hatalomra juttatói és eddigi legfőbb támogatói, az SZDSZ vezetői bejelentették kilépésüket a koalícióból, és ezzel megszűnik az MSZP parlamenti többsége. Megállapítható tehát, hogy Magyarországon pillanatnyilag kormányválság van, és ezt a hatalom birtokosai úgy akarják kezelni, hogy a hatalmuk töretlenül megmaradjon, sőt lehetőleg megszilárduljon. Nem az a kérdés tehát, hogy megy-e Gyurcsány, vagy marad, hanem az, hogy milyen helyzet alakul ki Magyarországon Gyurcsány távozása után. S mivel a történelem az élet tanítója, és akik nem tanulnak a múltban elkövetett hibáikból, arra vannak ítélve, hogy újra elszenvedjék azok következményeit, a hibázóknak hasznos megfontolniuk három másik baloldali kormányválságot: azt, amivel a hatalmon lévő kommunistáknak 1953-ban, illetve 1956-ban kétszer is szembesülniük kellett. Hogyan próbáltak akkor úrrá lenni a válságon, és mik lettek e próbálkozásaik következményei? 1953-ban, Sztálin halálát követően a Szovjetunió kommunista urai először nem változtattak semmit Sztálin bel-és külpolitikáján. Ám az 1953. júniusi berlini felkelés hatására úgy döntöttek, hogy a többi csatlós államban - elsősorban mintegy próbaként Magyarországon - megpróbálják a demokratizálódás látszatát kelteni: Rákosi Mátyás háttérbe szorításával, új miniszterelnök, Nagy Imre kinevezésével, és egy általa meghirdetett „új programmal” azt az illúziót keltik, hogy a „szocializmus” felülről megreformálható, emberibbé, élhetőbbé tehető, tehát itt nincs szükség fegyveres felkelésre. Úgy kalkuláltak, hogy ezzel elkerülik, hogy a magyar nép, majd a többi leigázott nemzet, kövesse a berlini felkelés példáját. Nagy Imre 1953-as kormányprogramját - a TSZCS-k erőszakos terjesztésének felfüggesztését, a könnyűipar fellendítését, a politikai foglyok egy része irányában meghirdetett amnesztiát stb. — valójában Moszkvában tervezték meg, és Nagy Imre, aki Rákosi Mátyásnál lényegesen emberségesebb személyiség, bár végül is engedelmes kommunista volt, a moszkvai programot, mint sajátját tárta a magyar nép elé, és igyekezett végrehajtani. S a magyar nép elhitte, mert el akarta hinni, hogy valóban fordulat következett be a magyarországi kommunisták politikájában, enyhült a kommunista terror. A magyar nép bizakodással nézett a jövőbe. Moszkva az első menetet megnyerte: 1953-ban a magyar nép nem követte Berlin példáját. Moszkva politikai trükkjének az volt a célja, hogy a magyar nép figyelmét elsősorban a személycsere (Rákosi helyett Nagy Imre) kösse le. Ez kétségtelenül ügyes lélektani húzás volt, hiszen az emberek zöme konkrét személyekben megtestesülve szemléli az ideológiát, és kevéssé fogékony a politikai eszmék elméleti elemzésére. 1953-ban is ez történt: sokan nem észlelték, hogy a kommunizmus lényegén semmi sem változott: a keresztény-nemzeti Magyarország továbbra is éppen olyan tetszhalál állapotában maradt, mint amilyenben 1945 óta egyfolytában volt. Magyarország továbbra is a Szovjetunió rabigájában maradt, hazánk megcsonkítottsága változatlanul keserű igazság volt, a Szent Koronát idegenben őrizték, az ország bel- és külpolitikájának minden részletét továbbra is Moszkva irányította, a munkások, parasztok és értelmiségiek anyagi kizsákmányolása és ideológiai befolyásolása folytatódott, a vallást éppen úgy üldözték, mint korábban. A változások nem érintették a rendszer lényegét: a kommunisták azért változtattak a felszínen, hogy az események mélyén minden ugyanúgy maradjon. Három évvel később, 1956-ban Moszkva kommunista urai újabb politikai bűvészmutatványra kényszerültek. Az európai hatalmi helyzetben ugyanis időközben lényeges változást okozott, hogy a gazdaságilag és politikailag csodálatos mértékben megerősödött Német Szövetségi Köztársaság a NATO tagja lett, és ezzel a szovjetellenes katonai szövetség ereje döntő módon megnövekedett. ► KÖSZÖNTJÜK A MAGYAR ÉDESANYÁKAT! Adolf Hider: ÉDESANYÁD Ha édesanyád szeme Nem úgy lát, mint egykor, Ha édesanyád lábát Megtörte az aggkor, Minden kérésére Adjál néki választ, Türelmes légy véle Akkor is, ha fáraszt. Akkor nyújtsd a karod, Ne hagyd őt magára, Neked kell kísérned Ha nem ért meg téged, Magyarázd el újra, Mikor már nem kérdez, Utolsó útjára. Keserű az óra. 1923 Ford.: Tudós-Takács János
