Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-07-01 / 4. szám
2008. április «lîTVAKÔfrî 5. oldal egységesítése is, mert a Rajna vonalától délre lakó népek már gondváni alap faj iságúak. A fajtakutatás során eljutottunk ahhoz a megállapításhoz, hogy vannak katolikus zsidók, s ezek szerint a zsidóság nemcsak vallás, hanem fajta is. A fajta és etnikum szempontjából zsidó egyed azután lehet Mózeshitű, izraelita, katolikus stb. Fajkutatásaink során azután annak megállapítása végett, hogy ki magyar, ki nem, gyakorlatilag és átmenetileg át kellett térnünk annak okmányszerű megállapítására, hogy ki keresztény, ki nem, mert ezzel a megállapítással el tudtuk választani a zsidóktól a keresztényeket, akikről - mint azt vallomásom elején már említettem - valószínűbb és feltételezhetőbb volt, hogy a gondváni fajtához tartoznak. Eredeti elképzelésünket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tisztségviselőket dacára nagy számuknak - kb. ötvenezren voltak - mégis antropológiai vizsgálatnak vettettük alá, amelyből mintegy húszezret el is végeztünk. Mielőtt hungarista célkitűzéseinkre térnék vissza, le kell szögeznem néhány alapelvünket. így azt, hogy az öt különböző fajtatörzset ha tiszták, valamennyit nemesnek ismertük el és keveredésüket saját törzsükön belül jogosnak, egészségesnek, serkentőnek ismertük el. Ettől a mi elvünktől eltérően a német és a zsidó nép önmagát exkluzív, zárt fajtának tekintette, amely a többi faj fölött áll minden szempontból, és így a többi fajta vezetésére hivatott. így hivatkoztak a németek „felsőbbrendűségükre” és a zsidók „kiválasztottságukra”. Vitám volt egy német professzorral az általuk felvetett fajnemesítés kérdéséről, amidőn is megmondottam neki, hogy miért jönnek ők most a fajnemesítés ily értelmű kérdésével, amidőn ezt a zsidók már közel hatezer esztendeje csinálják a saját vesztükre. Mert e magatartásuk folytán állandóan összeütközésbe kerülnek azokkal a népekkel, amelyek körében laknak, minthogy önmagukat kiválasztottaknak tartva, uralkodni akarnak. Véleményem szerint a zsidó egyedekben a kiválasztottság ténye és érzése tudatos és tudatosan törekednek a világuralom elérésére. Ugyanilyen tudatosságot látok én a német nép törekvéseiben is, amelyet még nem vittek át annyira a nép széles rétegeibe, mint a zsidóság esetében, hanem ez inkább a német nép vezetőiben tudatosult. Ugyanúgy, ahogyan fajkutatásaink alkalmával megállapítottuk, hogy létezhetnek katolikus zsidók, ugyanúgy megállapítottuk, hogy zsidó vallású magyarok is lehetnek, mint ahogyan ilyen zsidó vallású magyarokat kutatásaink során találtunk Erdélyben, a Székelyföldön, ahol ilyen párttagok is voltak. Ezek első generációban levő magyarok voltak, akik áttértek az izraelita vallásra és az ilyenek között pártunknak tagjai is előfordultak. És miként két zsidó munkaszolgálatos írta nekem egyszer egy levélben, hogy ők igazságtalanul vannak a zsidó munkatáborban, mert magukat magyarnak érzik és tudják. Én azután, amikor hatalomra kerültem, kivizsgáltattam ezek ügyét, s ekkor antropológiai vizsgálat útján megállapítást nyert, hogy ők valóban magyar alapfaj iságúak, zsidó beütés nélkül. A helyzet az volt, hogy ezek gondváni alapfajiságú (akkori közkeletű szóval: árja) anyától származnak. Anyjuk férje bár zsidó volt, de ők nem a hites férjtől, hanem más apától származnak, amely természetes apa - amint azt a vizsgálatok kimutatták - szintén gondváni alapfajú volt. Ezt a két munkaszolgálatost a munkatáborból kiemeltettem és visszakerültek a polgári életbe, amit érdekességből említek meg, elméletünk alátámasztására. Arra a kérdésére, hogy a 10-12 százaléknyi, nem gondváni alapfajiságú népesség eltávolítását a nemzet testéből hogyan képzeltük el, előadom, hogy tervünk az országépítéssel kapcsolatban ezt illetően az volt, hogy mindazok, akik mediterrán, nordikus vagy szemita alapfaj iságúak, államközi megállapodások alapján ki lesznek telepítve a háború után. Előre meghatározni a kitelepítés időpontját nem lehetett, de úgy képzeltük el, hogy ez a háború befejezése után 15 év alatt végrehajtható. Az ilyen nem alapfajiságú, hanem beütésű egyedekkel kapcsolatban pedig úgy véltük, hogy e 15 év alatt kialakul egy olyan elméleti és gyakorlati lehetőség, amellyel egyrészt megállapíthatjuk a beütésnek azt a mértékét, amelyen felül az már káros, másrészt pedig kialakul egy olyan gyakorlat, amely eldönti azt, hogy az így megállapított káros beütésű egyedekkel mi történjék. Gazdaságilag a kitelepítésüket úgy oldottuk volna meg, hogy a kitelepítendők vagyonát megváltjuk, és ennek összegéből az államközi megállapodások rendelkezései szerint lesz a kitelepítés végrehajtható. A megváltás mértékének alapját a vagyonbevallások képezték volna, ti. az a bevallás, amelyet az illető mint adóalapot vallott be. Mindezek irányelvek. Ilyen irányelv lett volna, hogy garanciát kérjek az államközi szerződésekben arra vonatkozólag, hogy a kitelepítendők vagyona valóban megváltassék. Elképzelésem szerint a vagyon maga de facto itt maradt volna, az ingatlanokon kívül a gépi berendezések stb. is, amellyel továbbdolgozva azután termeltünk volna, és amelynek gyümölcséből a lehetőséghez képest esetleg 50 év alatti időtartam során térült volna meg a megváltás összege. A gazdasági rész lebonyolítását egy államközileg felállítandó hitelintézet útján gondoltuk végrehajtandónak. Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a nyilaskeresztes párt tagjainak rétegéből követték el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, mint esetleg a KABSZ tagjai vagy más olyanok, akik az átállítás hívei voltak és más olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjából ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. Nincsen tudomásom arról, hogy a nyilaskeresztes párt nyílt parancsaival jelentkezők elvihették a lezárt zsidó lakások holmijait. Meg is mondottam az igazságügy-miniszternek mind a hatalomátvétel előtt, mind azután, hogy statáriumot kell kihirdetni mindezen cselekményekre vonatkozólag. Az egyik tájékoztató értekezleten, még jóval a hatalom átvétele előtt, a párt vezető tisztségviselőinek irányelvként leszögeztem, hogy a hatalom átvételekor a legnagyobb rendet és fegyelmet követelem meg, egyéni kezdeményezéseket és bosszúállásokat nem fogok megtűrni és ha szükséges, akármilyen szomorú tény is lesz, ha kell, tízezer hungaristát fogok felakasztatni, ha a rend és fegyelem megóvása másként nem lesz lehetséges. Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elém tárt, miszerint az egyes pártszervezeteimből, mint pl. Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb. zsidókat vittek volna le a Dunához vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincs tudomásom, ezekről már az augsburgi táborban is hallottam és ott is kijelentettem már, miként Salzburgban is, hogy kérem az illetékes nyomozó és bírói hatóságok által elém tárni azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek mindezt bizonyítják, mert addig nem tudom elhinni, és akkor majd magam fogok tudni ítéletet alkotni erről. Fia ilyen kivégzések megtörténtek, csak úgy tudom elképzelni, hogy az illetők nem saját kezdeményezésükre cselekedtek, hanem utasításra, esetleg a német hatóság utasítására, amikor konkrét parancsot kaphattak, hogy egyik vagy másik zsidót irtsák ki, vagy feljelentés futott be, hogy egyik vagy másik zsidó fényjeleket ad le, vagy egyéb módon játszik össze a támadó szovjet csapatokkal. Megmondottam már Augsburgban a kihallgatásom során, hogy meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira a magyar nép velem együtt megdöbbent és elítéli azokat a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tényként megállapíthatók. Egyéb előadnivalóm nincs. Vallomásomat minden kényszer nélkül, az igazságnak megfelelően tettem meg, elolvasás után aláírtam: Aláírás: Szálasi Ferenc Gyanúsított Adolf Hitler AZ ELSŐ TELJES MAGYAR KIADÁS! MEIN KAMPF HARCOM (Krisztus tanításának politikai gyakorlata) Számos híres könyvet írtak, mialatt a szerzője börtönben sínylődött, de ez a könyv, a Mein Kampf a leghíresebb mind között, s ennek jó okai vannak: • Egyetlen szerzőnek sem kelt el annyi könyve 1942-ig • Az egész történelem folyamán egyetlen szerző sem volt annyira ismert, mint Adolf Hitler • Egyetlen más szerző könyvének sem volt olyan folytonos nyilvánossága, értékesítése, hirdetése és támogatása közel egy évszázadon át az első kiadás után • Egyetlen más szerzőt sem gyűlölt jobban a zsidóság A Mein Kampf sokoldalú könyv a komoly gondolkodó számára: • Ez Adolf Hitler önéletrajza • Tele van mély elgondolásokkal és filozófiával • Politikai tanulmány és terv Németország jövője számára • Ez a német történelem és a világtörténelem elemzése • Pozitív lépéseket javasol a nemzetek közötti kapcsolatok szempontjából • Olyan problémákat tárgyal, amelyekkel folytonosan szembesül az emberiség: az egészségügyet, a kommunizmust, a szakszervezeteket, a népszaporulatot, a nemzetgazdaságot, a fajkérdést és az örök zsidókérdést, amelyre pozitív megoldást javasol • És mindenekfelett: ez a könyv kijelöli Krisztus tanításának politikai gyakorlatát A Kiadó A PER, AMELY MEGDÖNTÖTTE A HOLOCAUST HAZUGSÁGOT! Megrendelhető: GEDE TESTVÉREK BT. 1385 Bp. Pf. 849. Tel.: (36-1) 349-4552. E-mail: gedetestverek@yahoo.com
