Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-07-01 / 4. szám
SZÁLASI FERENC NEMZETVEZETŐ KIHALLGATÁSA V. JEGYZŐKÖNYV Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án. 4. oldal ______________________________ «lîîVAKOfcî ____________________________ 2008. április Amíg a liberális világ az anyag és csakis az anyag nemesítésére törekedett, addig a hungarista ideológia az anyag nemesítésén kívül a fajta nemesítését is célul tűzte, fajtán az emberfajtát, közelebbről azt a fajt értve, amely a magyar népnek is törzsfaja, és ez a gondváni törzs. Célunk volt tehát ezt a gondváni törzsfajtát kitenyészteni, amennyiben ilyen fajtát száz százalékosan lehetséges kitenyészteni és megtisztítani minden más beütéstől, Magyarországon például a leggyakrabban előforduló nordikus, mediterrán és szemita beütésektől. Elismerem, hogy vannak bizonyos fajta-beütések, amelyek serkentőleg hathatnak az alapfajtára, de ez már gyakorlati kérdés lett volna, kitűzött célunk mindenesetre a száz százalékig tiszta gondváni fajta kitenyésztése volt. A fent mondottak után előadom, hogy mi nem árjakutatást végeztünk és tagjaink megválogatásánál és alapszabályaink lefektetésénél az „őskeresztény” szót használtuk. Ezt nem azért tettük, mintha mi az őskeresztényekre vagy árjákra építettünk volna, hanem azért, mert az őskeresztény, aki tehát már ab ovo [kezdettől fogva] mentes a sémi beütéstől, jobban közelítette meg a gondváni törzsfajtát, amelyet kitenyészteni és amelyre nemesíteni népünket, a magyar népet, célunk volt. A fajtakutatás, amelynek célja a fajta nemesítése, csak egyik szektora a hungarista ideológiának. Ugyanilyen szektorai a nacionalizmus, a szocializmus és Krisztus tana. A fajelmélet mindhárom felsorolt szektor esetében összefüggésben van a szellemi (nacionalista), anyagi (szocialista) és erkölcsi (krisztusi) vonatkozásokkal. Éppen ezért foglalkoztunk vele. Én magam tanulmányaim során emberbiológiai kérdésekkel is foglalkoztam és olvastam erre vonatkozó irodalmat. Rájöttem arra, hogy amint létezik a növényi életben egy Linné-rendszer, úgy szükség volna ilyen rendszerre az ember tekintetében is. Mert a legnagyobb káosz, fajtakáosz magában az emberben van. A tiszta faj kitenyésztése pedig azért volt gyakorlati célom, mert egészséges politikát csak egészséges fajú emberrel tudok végrehajtani. Egy egészséges fajtakeveredést el tudok képzelni az öt törzsfajtán, az árja, a gondváni, az előázsiai, a néger és az indián fajtán belül, de mindig csak egy törzsfajtán belül. Az egy törzsfajtán belül a keveredés nem érdekes, mert az egy törzsfajtán belüli keveredések egészségesek, serkentők, harmonikus, általunk hibrideknek nevezett lényeket hoznak létre. A káros keveredés felfogásunk szerint ott kezdődik, amidőn a fent felsorolt öt törzsfajta keveredik egymással. Az ilyenfajta keveredést nevezzük káros beütésnek, fajtarontónak, az egyedeket a hibridekkel szemben basztardoknak és fajtaképükben diszharmonikusoknak. Bennünket mint ki tenyésztendő fajtát, magyar szempontból a gondváni érdekelt. A Magyarországon leggyakrabban előforduló káros beütéseket tekintve (nordikus, mediterrán) az árja és (szemita) előázsiai törzsfajták érdekeltek. Elismerem, hogy az idegen fajtatörzsű beütések bizonyos mértékben serkentőleg hathatnak és csak ezen a mértéken túl hatnak károsan. Mi azonban törekvésünkben és célunkban a tiszta fajtára törekedtünk, éppen azért, mert gyakorlatilag nehéz megállapítani, hogy hol van annak a mértéknek a határa, amelyen túl károsodás kezdődik, és nehéz megállapítani magának a mértéknek az ismérvét is. A hungarista mozgalom tisztségviselőinek kötelezővé tettem azt a vizsgálatot, amelynek alapján eldönthető lehet, hogy mely fajtatörzsbe tartozik. Ezt a vizsgálatot mi nem okmányokkal hajtottuk végre, ellentétben a német árjaigazolásokkal, hanem effektiv vizsgálattal. Antropológiai, fajbiológiai, fajlélektani vizsgálatnak vetettük alá az egyedeket. A vizsgálatot pártrendelettel kötelezővé tettem a tisztségviselők részére és magamon kezdettem meg, hogy senkinek semmi elvi kifogása ne legyen. A fenotípusokról táblázatot fektettünk fel. Ez a táblázat, ha jól emlékszem, 64 vagy 67 olyan különböző tényezőt állapított meg, amelyek besorolása döntötte el a fenotípust. Az, hogy ezen 64 vagy 67 különböző tényezőből számszerűen mennyi tartozott az egyes fajtörzsekbe, már ti. a többség döntötte el azután az alapfaj iságot. Egy ilyen vizsgálatnál az alfajokat vettük figyelembe és az alfajokból következtettünk vissza a fajtatörzsre. Az én képletem például keletbalti alapfajiságú, huntörök és dinári beütéssel. Ez harmonikus fajtaképlet, mert mind a három a gondváni alaptörzshöz tartozik. Feleségemé ugyanez, csak északi beütéssel, tehát alapfajisága gondváni, de árja beütéssel. Fajtaképlete tehát diszharmonikus. Tehát a mi felfogásunk szerint én hibrid vagyok, a feleségem basztard. Tudományos vizsgálatainknál az antropológián sajnos nem jutottunk túl, mintegy húszezer embert vizsgáltunk meg, mindezeket a tisztségviselők köréből, amit előmunkálatoknak tekintettünk a későbbi fajbiológiai és fajlélektani vizsgálatokhoz. A három vizsgálat eredménye adta volna meg végső fokon a tiszta képet, az egyén fajtabéli hovatartozásának eldöntésére, elbírálására. Eljáró rendőrtiszt kérdésére, hogy a 64 különböző tényezőt, amelyből az antropológiai vizsgálat összetevődött, soroljam fel, hivatkozom Gál Csabára, aki alá tartozott szervezésszakilag Kelecsényi vezetésével a fajkutatás, de felsorolom nagyjából azokat a főbb tényezőket, amelyekre visszaemlékszem. Ezek: a haj, a koponyaméretek, homlok, szemöldök, szemüreg, szem, orr, orrnyereg, orrcimpa, fül, száj, orr és fülszög, arcéi, pofacsont, áll, állkapocs, fogak, és — hogy a hajat részletezzem - a haj színe, keresztmetszet, rugalmasság, vastagság — vagy hogy a szemet részletezzem — a szín, a szem fénye, majd folytatva: test, karok, lábak, a test mozgása, a test szőrzete, alkat. Jegyzőkönyv folytatólag felvéve 1945. október 24-én Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam adtam utasítást Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozása eldönthető legyen. A különböző megfigyelések azt eredményezték, hogy Imrédy dinári alapfajiságú, egyesek szerint szefárd, mások szerint askenázi zsidó beütéssel, de mindegyik megegyezett abban, hogy a zsidó beütés jelen van. Imrédyre vonatkozólag azután 1944. évi május hó 3-i kormányzói kihallgatásom során alkalmam volt a kormányzóval is beszélgetést folytatni, aki maga mondotta nekem, hogy tudomása szerint Imrédyben van zsidó vér, neki ti. még a császári és királyi udvarnál eltöltött időből volt alkalma Imrédy családját megismerni. A kormányzó még mosolyogva jegyezte meg, hogy a németek most egy nemzetiszocialista átállítást vettek tervbe Imrédy személyére alapozva, akiről megállapítható a zsidó származás. A kormányzó annak idején elmondott nekem egy esetet, amely 1939 elején, a második zsidótörvény kidolgozásának idején játszódott le. Imrédy megjelent nála, a kormányzó pedig elétárta zsidó származását, mire Imrédy rosszul lett, úgy, hogy a kormányzónak kellett vigasztalnia, bele lelket öntenie, mondván, hogy hát ne hagyja el magát, az nem tesz semmit. Erre aztán Imrédy bevallotta a kormányzónak, hogy ő zsidó származású. Imrédy zsidó származásával kapcsolatban Bárczyházy-Bárczy volt államtitkár tud még adatokat. A faj kutatás a hungarista ideológiához tartozik szervesen az én iniciatívámra, amit híveim magukévá tettek. A faji hovatartozás gyakorlati megállapítására én hoztam javaslatba az antropológiát, és Gál Csaba volt az, aki az antropológiai vizsgálatok elvégzésére Kelecsényit — keresztnevére nem emlékszem — javaslatba hozta. Kelecsényi Szeged-Szőreg vidékéről, egyszerű paraszti szülőktől származott, aki autodidakta módon képezte magát és már korábban is foglalkozott antropológiai kutatásokkal. Kelecsényi munkásságát igénybevettük, ő a párttól fix javadalmazásban részesült. Az antropológiai kutatásokkal kapcsolatban még meg kell jegyeznem, hogy amidőn Kelecsényi ilyen kutatásokat a vidéki tisztségviselőkön végzett, igen sokan jelentkeztek érdeklődők, akik maguk kértek saját magukról antropológiai jelentést. Az ilyenek azután külön megfizették a vizsgálatot a pártnak. Szándékomban volt Kelecsényit Magyarországon végigjáratni, hogy a különböző tájak faji képleteit, különböző fajtaképeit megállapítsuk és így kutatásokat végezzünk például a három erdélyi vármegyében és Nyíregyháza környékén. A három erdélyi vármegyében végzett kutatásokat annál inkább érdekesnek találom, mert a románok vércsoportok szerint akarták kimutatni a székelyeknek a románokhoz való fajtabéli tartozását. A leggyakrabban és a legnagyobb mértékben előforduló alapfajiság és beütés a románoknál tudvalévőén a mediterrán, és a legalaposabban elvégzett s a különböző székely nép rétegekre kiterjedő számos kutatás alapján sem volt kimutatható ezen a vidéken a mediterrán beütés, hanem mindvégig gondváni alapfajiságot mutattak ki a vizsgálatok eredményei és a leggyakrabban előforduló beütés a nordikus volt. E vizsgálatokkal dinári és hun-török alapfajiságot mutattunk ki leggyakrabban, és ezzel két különböző dolgot tudtunk bebizonyítani. Nevezetesen azt, hogy a székelyek okvetlenül a magyar fajtához tartoznak, úgy is mint etnikum, úgy is mint fajta, másodsorban pedig azt, hogy a fajtákat vércsoportok szerint megállapítani nem lehet. Fontosnak tartom rámutatni antropológiai kutatásunk folytán történt azon megállapításunkra, miszerint életterünk népszemélyiségei legyenek bár különbözők az etnikum szempontjából, a fajtaképlet szempontjából azonban - mintegy 10-12%-tói eltekintve - egységes képet mutattak. Összehasonlíthatatlanul egységesebbet, mint a német élettér. A fent említett 10-12%, amely a harmóniát megbontotta, árja (nordikus és mediterrán) továbbá előázsiai (szemita) egyedeket, alapfaji hovatartozást tüntet fel. A beütés lehet több. Ebbe a 10-12%-ba etnikum szempontjából beletartoznak a Beszterce-vidéki szászok, a romániai Regátból betelepítettek, mégpedig mediterrán alapfajisággal és ugyancsak ilyennel a hegyvidéki Szerbiából betelepített szerbek. Az előázsiai szemitákhoz tartozik a zsidók etnikuma és az előázsiai északi részhez tartozik az örmény etnikum. A fajtaképlet szempontjából egységes mintegy 88-90 százaléknyi népességben a gondváni fajtatörzshöz tartozó Európában előforduló, majdnem összes alapfajiságot megtalálhatjuk, így a dinári, a keletbalti, az alpesi, a turanid, türk, hun-török, szeldzsuk, kaukázusi, mongoloid alapfajiságokat. Minthogy ezek valamennyien egy fajtatörzshöz tartoznak és egymásra serkentőleg hatnak, ebből gondoltuk kialakítani a magyar államot, Hungáriát és az un. hungarid típust, amely beszéljen bár bármilyen nyelven, képezné a magyar államot. Az ezen kívül álló fentebb említett 10-12 százalékot tartottuk eltávolítandónak a nemzet testéből. A fajtát és etnikumot a következő tényezők alapján különböztetjük meg egymástól: fajta, maga az embernek a biológiai ténye, értve ezen testi természeti adottságokat, etnikum, az ember szellemi és erkölcsi adottságai, amelyek a külső anyagi világ ráhatásából alakult ki. A fent említett 88%-os egységes fajtaképletből megállapítható, hogy a magyar élettér habár etnikum szempontjából széttöredezett, fajtaképlet szempontjából egységes és összehasonlíthatatlanul egységesebb, mint a német élettér fajtaképlete, amelynél az északi, nordikus alapfajiságú árjáktól eltekintve, a délebbi népeknél: bajoroknál, württembergieknél, badenieknél, valamint a poroszoknál a gondváni alapfajiság volt megállapítható. Ez a megállapítás nagyon kellemetlenül érintette a német politikai vezetőséget, akik a fajelmélet alapján állva, a felsőbbrendű német nép faji egységét kimutatni nem tudták. Felállítottak egy tézist a fajelmélet alapján, amelyről azután le kellett térniük az etnikum alapjára, mert ahelyett, hogy a német nép egységét mutatták volna ki, a faji alapon disszimilálták volna a német népet. Különösen kényes, fontos és sürgős lett ez a kérdés akkor, amikor Hitler antropológiai vizsgálata azt eredményezte, hogy ő emlékezetem szerint keletbalti, de minden körülmények között gondváni alapfajiságú, dinári beütéssel és igen kevés nordikus, tehát árja beütéssel. Erre aztán tudomásom szerint tézisüket úgy egészítették ki, hogy az árja törzsfajta mellett, amelyből ők mindig a nordikust hangsúlyozták ki, a keletbalti is nemes fajta. Itt kezdtek rátérni az etnikum alapjára, annál is inkább, mert ezen az alapon a földkerekség német kisebbségeit is magukhoz tudták besorolni, míg a fajta alapján nemcsak ez lett volna lehetetlen, de lehetetlen lett volna magának Németországnak az
