Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám

6. oldal

► M.F.: Hogyan gondoskodik erről, ha ők nem akarnak menni? A legtöbb külföldi nem akar távozni.

H.M.: Tudja, ha a birodalom törvényeit nem veszik figyelembe, akkor a birodalomnak meg van a hatalma azok érvényesítésére.

M.F.: Hogyan?

H.M.: Minden szükséges eszközzel.

M.F.: Tehát kiutasítással is?

H.M.: Az csak magától értődő. Az a legvilágosabb joga minden népnek, hogy a külföldieket a maga területéről eltávolítsa. Ezzel kezdődik ugyanis a szuverenitás.

M.F.: És ezt elméletileg bármely német megtehetné?

H.M.: Nem.

M.F.: Az Ön értelmezése szerint minden német megvédhetné a birodalmat. Igen vagy nem?

H.M.: Nem. Természetesen nem minden német, hanem a Német Birodalom. A birodalom cselekvési képességének mint hatalomnak helyre kell állnia. Annyira törvénytelenül történik Németországban mindez, hogy egyes németek egyéni módon gondolják és kényszerülnek megoldani ezt a problémát. Ez bosszantó. És ezt nem szabad megtenni, mert visszaüt ránk. Ha egy külföldit, aki a német földön tartózkodik, puszta kézzel összeverne valaki, akkor ő nem a Német Birodalom érdekére ügyelne, hanem a Német Birodalom ellen cselekedne. A Német Birodalom a jogon és az etnikai alapon nyugszik.

M.F.: A nürnbergi faji törvények jogosak voltak?

H.M.: Azokat a zsidók nagyon üdvözölték. Például Leo Bäck.

M.F.: A nürnbergi faji törvények jogosak voltak?

H.M.: Jogosak voltak, mert a Német Birodalomnak ez volt az akarata.

M.F.: Tehát Ön támogatja ezt?

H.M.: Azt mondtam: ez volt a jog.

M.F.: Akkor így kérdezősködöm: óhajtaná-e ma, hogy újra legyenek olyan törvények, amelyek érvénytelenítik azt a házasságot, amelyet egy zsidó egy nem-zsidóval köt?

H.M.: Nem. Mivel annak az ismeretbeli előrelépésnek az alapján, amelyet a német nép ezzel a múlttal kapcsolatban, ennek a múltnak az alapján most tesz, az a felfogásom, hogy ez már nem lehetne megoldás. Tehát világosan és egyértelműen azt mondom: nem.

M.F.: Ez azt jelenti, hogy Önnek nincs problémája, ha egy német egy mohamedán törökkel köt házasságot?

H.M.: Azt mondom: van itt egy problémám, de ez az én személyes gondom. Ha a Német Birodalom egy adott felfogást a magáévá tesz, akkor azt el kell fogadni.

M.F.: Mi köze van ennek Önhöz, Ön csak Horst Mahler, nem a Német Birodalom (nevet). Önnek az a véleménye, hogy egy török férfi és egy német nő közötti házasság rendben van és jogilag érvényesnek kell maradnia?

H.M.: Ezt vállalhatónak tartom.

M.F.: Mit jelent „vállalhatónak” tartani? Elfogadná ezt, vagy megváltoztatni akarná?

H.M.: Ez a körülményektől függ. Ha például napjainkban értékelik a helyzetet, akkor az a házasságkötés szabadságát eredményezi — ez a történelem folyamán mindig kényes kérdés volt, és a zsidóknál még ma is az, mivel egy zsidónak egy némettel való házasságkötését nem engedélyezik minden további nélkül. Ez súlyos probléma minden nép számára. És ha olyan értékelésre jutnék, hogy ez a bomlási folyamatot segítené elő, akkor azt mondanám: nem.

M.F.: Nálunk ez alatt szép számmal kötnek ilyen házasságokat. Nyugtalanítja ez Önt?

H.M.: Ez tényleg nyugtalanít engem, de ez nem jelenti azt, hogy én ezeket a házasságokat felbontatnám, ha határoznom kellene, ezzel a problémával foglalkozni kellene.

M.F.: Hogyan foglalkozna ezzel?

H.M.: Emberileg. Én például annak a tudomásulvételét segíteném elő, hogy az ilyen emberek mindig veszélyeztetik a német népet, és ilyen eseteknek lehetőleg nem volna szabad előfordulniuk.

M.F.: De ilyen esetek előfordulnak, ami azt jelenti, hogy a német nép veszélyeztetett? Mi a megtörtént esetekről beszélünk, Herr Mahler.

H.M.: Igen. Tehát, Herr Friedman, hogy egyszer s mindenkorra megértsük egymást: én minden rendszabály mellett vagyok, ami szükséges ahhoz, hogy a német népnek mint német népnek az életét biztosítsuk.

M.F.: Én megértettem Önt, csak azt szeretném tudni: milyen rendszabályokat alkalmazna ez esetben?

H.M.: Ezt nem tudom itt így megválaszolni, mert a kérdés az, hogy miként értékelné a helyzetet a birodalom

5ÍIÍÍVAKÖfrt

vezetősége. Lehet, hogy elfogadnák ezt a helyzetet, de lehet, hogy olyan veszélynek értékelnék, amit másként nem tudnánk leküzdeni, mint válással és kiutasítással.

M.F.: Ó, tehát a válás is egy választható lehetőség lenne?

H.M.: Mindig is egy választási lehetőség volt. Az izraeliek számára mindig egy választási lehetőség.

M.F.: Nem.

H.M.: De igen.

M.F.: Nem, ez egyszerűen nem igaz. De tudom, hogy ez ismét egy „zsidó hazugság”. Mit csinál Ön tehát Európával?

H.M.: Azt a kérdést tegye fel: mit fog csinálni Európa önmagával? A zsidó...

M.F.: Én Önt kérdezem: mit csinál Ön Európával?

H.M.: Európa le fogja rázni magáról a zsidó uralmat, és azután az európai...

M.F.: Mit csinál Ön Európával? Most tehát van egy Európai Unió, és Ön...

H.M.: Én nem csinálok semmit sem Európával. Európa csinál valamit önmagával. Az országok, a népek.

M.F.: Egyetért-e Ön az Európai Unióval?

H.M.: Természetesen nem. Ez előkészület a Német Birodalomnak mint olyannak a kikapcsolására.

M.F.: Ez azt jelenti, hogy mindazok a rezsimek, amelyek az EU-hoz csatlakoznak, a német nép árulói?

H.M.: Hogyhogy árulói? Ök kényszer alatt állnak, nem?

M.F.: A motívum engem nem érdekel.

H.M.: Nézze, Európa a Német Birodalommal együtt elvesztette a háborút. Ennek a háborúnak a győztesei egyértelműen a zsidók. Ez tény. És most Európa olyan állapotban van, hogy ki van szolgáltatva a zsidó fennhatóságnak, mindaddig, amíg a Német Birodalom...

M.F.: Akkor ők miért nem árulók?

H.M.: Nem, ők nem árulók.

M.F.: Igen, de akkor mik? Ön pontosan azt mondja, hogy ők elárulják a német érdekeket.

H.M.: Most vegyük csak ezeket a zárójelbe tett egyszerű politikusokat, a vazallusokat. Ezek bizonyosan árulók, ha tudatosságot tételezünk fel náluk. Sokaknál feltételezem ezt. De sokan nem tudatosak. Jó emberek, akik elhiszik a zsidó hazugságokat, és ezért ők nem árulók.

M.F.: Herr Schröder jó ember volt, vagy tudatosan tette, amikor például a keleti-európai kibővítés mellett szólt és a lehetséges belépésről Törökországgal tárgyalt?

H.M.: Én azt gondolom, hogy Gerhard Schröder nagyon sokat tud, amit az egyszerű párttársai nem tudnak. És ebben az értelemben Gerhard Schröder — a látszat szerint, mivel a tényeket bizonyítanom kellene - áruló. így van? És ez érvényes a többi vezető politikusra is, akik nagyon határozott dolgokkal szembesültek.

M.F.: Frau Merkel is?

H.M.: Mielőtt hivatalába lépett, el kellett Amerikába mennie, és akkor már világossá vált előtte, mit jelent az, hogy Németország, a Német Birodalom elvesztette a háborút.

M.F.: Hogyan akarná ezt visszamenőleg érvényteleníteni?

H.M.: Semmit sem lehet visszamenőleg érvényteleníteni, csak a jövőben lehet alakítani.

M.F.: Tehát Európa megmarad Ön szerint is a Német Birodalomban?

H.M.: Nem. Nézze, ezek a szerződések egészen Maastrichtig a Német Birodalom számára nem kötelezőek, mert a Német Birodalom, mint eddig, ezután is működésképtelen.

M.F.: Jó, tehát Ön mégis vissza akar menni?

H.M.: Nem vissza, hanem Európa jövőjét formáljuk a jelenlegi érdekeink alapján, és ehhez tartozik, hogy az európai nemzeti államok mint ilyenek ismét...

M.F.: Milyen határai lesznek akkor Németországnak?

H.M.: Németországnak azok a határai, amelyek 1871- től 1937-ig voltak. Azok megállapíthatók. Ami akkor megvalósul, az hatalmi kérdés. A jog egyértelműen a Német Birodalom oldalán van, hozzá tartoznak a Lengyelország és Oroszország által elcsatolt területek...

M.F.: Azokat újra akarja birtokolni?

H.M.: Igen, természetesen.

M.F.: Az Oroszország által elcsatolt területeket is?

H.M.: Igen. Ha az egyáltalán lehetséges.

M.F.: De Ön azt mondja: „Azt mi nem akarjuk visszamenőleg érvényteleníteni.” Akkor hát háborúval kell azt visszaszereznie? Mikor lenne erre hatalma?

H.M.: Nézze, jogunk van a háborúra és a békére. És ha jogtalanság történt, minket megraboltak, akkor jogunk van

2008. január

visszaszerezni azt, amit elraboltak tőlünk. Az, hogy ezt mikor tesszük meg, olyan kérdés...

M.F.: De Ön elméletileg azt mondaná, hogy ha a Német Birodalom létezik, ahogy Ön arról álmodozik, Németországnak joga van háborút indítani, hogy a Lengyelországhoz és Oroszországhoz tartozó területeit visszaszerezze?

H.M.: Számomra kétségtelenül joga van.

M.F.: Beszéljen még egyszer egy kicsit a Baaderrel és Ensslinnel való együttműködése idejéből. Mi minden történt Önnel?

H.M.: Nézze, azok olyan emberek voltak, akik számára nem a jólét, nem a kényelem, nem a hivatásnak szentelt lét volt a döntő, hanem minket valamiképpen azok a folyamatok ragadtak meg, amelyek Európában és a világban a XX. században előttünk folytak. És mi ezekbe akartuk magunkat bevonni, és én nagyon tiszteltem és szerettem ezeket az embereket.

M.F.: Noha embereket öltek?

H.M.: Nézze, az háború volt. És nekik az volt a meggyőződésük, hogy...

M.F.: Jelenleg háború van?

H.M.: Igen, természetesen ma háború van. A német nép lelkének gyilkolása naponta, intenzíven folyik.

M.F.: Tehát, azt mondja, hogy az háború volt, és ezért tisztelte és szerette azokat a gyilkosságokat, amelyeket Ensslin és Baader cselekedett.

H.M.: Én nem a gyilkosságokat tiszteltem és szerettem, hanem azokat az embereket, akik azt tették.

M.F.: Elhatárolja magát attól, amit tettek?

H.M.: Nem, természetesen egyáltalán nem.

M.F.: De ha nem határolja el magát, akkor mégis az a véleménye, hogy a gyilkosság, mint eszköz akkor helyénvaló volt.

H.M.: Nem.

M.F.: Elítéli azt?

H.M.: Ez nem elítélés kérdése. Én tudom, hogy az tévedés volt. És az vezetett ehhez a felismeréshez, amelyet lényegesnek tartok... Ez nem erkölcsi kérdés, hanem a felismerés kérdése.

M.F.: Én nem erkölcsről beszélek. De az elhatárolódás azt jelenti, hogy ez a cselekmény — minden mostani értékelés nélkül — téves. Buback gyilkosságai...

H.M.: .. .ellenkező hatást értek el, mint amit szándékolt.

M.F.: Kérdéses, hogy mit érnek el ezzel. De itt van például Hans Martin Schleyer. Tételezzük fel, hogy a meggyilkolása elérte volna azt, amiért megölték. Akkor az helyes lett volna?

H.M.: Vállalható lett volna.

M.F.: Tehát ha a cél, amelyet a RAF akart, nevezetesen egy másik Németország, emberek meggyilkolása által elérhető lett volna, akkor a gyilkosságok vállalhatóak lettek volna?

H.M.: Tudja, a háború emberek megölését jelenti.

M.F.: Higgye el, azért fogalmazok olyan pontosan, mert nem szeretném semmibe se belevinni. Ellenkezőleg: nagyon komolyan veszem, amit Ön mondott. Tehát még egyszer: ha a cél elérhető emberek meggyilkolásával, akkor Ön még ma is úgy látja, hogy ha ez háború, az ilyen emberek meggyilkolása vállalható?

H.M.: Ön a kérdést feljelentési szándékkal teszi fel.

M.F.: Nem, bocsánatot kérek, én valóban csak Önre hallgatok. Ön azt mondta, hogy az vállalható, ha a cél elérhető. Csupán ezt megragadva, még egyszer azt mondom: ha a cél elérhető, ezeknek az embereknek a meggyilkolása vállalható? Egyáltalán nem mondtam azt, hogy „helyes”, vagy „téves”; megmaradok az Ön szavainál: vállalható, vagy nem?

H.M.: Ha a cél, a német nép felszabadítása ezzel elérhető lenne, akkor ez az áldozat vállalható.

M.F.: így, pont.

H.M.: Pont.

M.F.: Ez azt jelenti: ha ma teljesen határozott számításokkal, nagy valószínűséggel abból lehet kiindulni, hogy a cél, amit Ön maga elé kitűzött elérhető lenne, akkor az emberek megölése még ma is vállalható lenne?

H.M.: Ez a világ folyása. Igen.

M.F.: Oké. Akkor ezt megértettem. Ez azt jelenti, hogy az Ön problémája a hatalomhoz való vonatkozásban nem abban áll, hogy erőszak alkalmazható, vagy nem, hanem abban, hogy ha ezt az eszközt alkalmazom, akkor az úgy és csak akkor legyen alkalmazva, hogy azzal én a politikai célomat elérjem. Ha nem érem el, akkor az értelmetlen gyilkosság.

H.M.: Igen. így van.

M.F.: Ha tehát itt öt ember ülne, és kintről azzal a prog