Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám

2008. január

«lîîVAKÔfeî

7. oldal

nózissal jönnének, hogy XY meggyilkolása által mind az ötünknek célja elérhető... amit kiterveltünk, akkor mind az öten azt mondanánk, hogy most gyilkolnunk kell?

H.M.: így van, így volt, és mindig így lesz. Minden más csak álomtánc.

M.F.: ...Ont ezekkel a neonácikkal kapcsolatban nem az bosszantja, hogy ők ezeket vagy azokat a fiatalokat megverik, hanem mert ez a verekedés az Ön szemlélete szerint semmit sem eredményez? Ha valamit eredményezne, nevezetesen azt, hogy a zsidók távozzanak, a külföldiek távozzanak, akkor ezt a verekedést, mint az Ön célja elérésének eszközét helyeselné?

H.M.: De Herr Friedman, ez a legtisztább gyengeelméjűség. Ha valaki mindig azt mondja: „ha, ha, ha, ha”, hogy azután olyan választ kapjon, amire Önnek szüksége van, hogy egy meghatározott propagandát folytasson...

M.F.: Azt már megkaptam. A választ már Ön megadta.

H.M.: A választ egészen pontosnak és egészen közhelyesnek láttam.

M.F.: Pontosan olyan precízen idéztem. Ez nekem elegendő, higgye el. Én csak azt akarom látni, hogy helyesen foglaltam-e össze, amit mondok. Mindhárman jogászok vagyunk, mi összegzünk. Önnek nem kell hozzátenni semmit, higgye el nekem; amit mondott, vitathatatlan. Én csak összefoglalom úgy, ahogyan azt mi, jogászok, tanultuk.

H.M.: Tegye.

M.F.: Tehát, amikor öten itt azon a véleményen lennénk, hogy a külföldiek megverése, zsinagógák felgyújtása. .. tehát egy félelmetes helyzet teremtése által elérnénk a célunkat, Németország külföldiektől és zsidóktól való megszabadítását...

H.M.: Akkor azt mondom Önnek. Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy mi öten ebben egyetértünk.

M.F.: Ez a feltevés semmit sem jelent. Akkor tételezzen fel másik ötöt. Ötöt, akik ebben egyetértenek. Akkor ön azt mondaná: oké, ez nem másítható meg, ennek meg kell történnie?

H.M.: Nem, ennek az ötnek meg kell tennie, amit döntött.

M.F.: Oké. De amikor...

H.M.: De én kívül maradok és azt mondom Önnek: ez nem a helyes út.

M.F.: Nos, de Ön pontosan azt mondta, hogy ez a helyes út, ha az ember eredményhez jut.

H.M.: Önnek a szavai ezek: „ha, akkor”. Én pedig helyesen mondom, amit mondok, mégpedig nem a „ha, akkor” szavakkal.

M.F.: Nem, engem már nem érdekel a helyes fogalmazás. Nem megyek vissza. így fogom idézni.

M.F.: Miként vélekedik Ön az NPD-ről?

H.M.: Az egyfajta párt.

M.F.: Ezt még én is tudom.

H.M.: Az nemzeti demokrata és nem nemzetiszocialista párt. Ezt én nagyon sajnálom. És én megmondtam, amit erről a pártról tartok: végső soron az olyan rendszer híve, amit le kell győzni.

M.F.: Az NPD-be is beszivárogtak a zsidók?

H.M.: Nem, ez egyáltalán nem szükségszerű, hanem azért van szükség az NPD-re, hogy megmutassák: mi úgynevezett demokrácia, szabad társadalom vagyunk. Sőt az NPD-nek szabad magát...

M.F.: Nos, jó... Ön egy olyan korban képviselte azt. Itt Ön ellentmond önmagának. Ez a társadalom megpróbálta ezt az NPD-t kivonni a pártok vitájából.

H.M.: Nem a társadalom. Mert ki a társadalom? Teljesen meghatározott kör.

M.F.: Akkor a kör, a Bundesrat, a Bundestag, a törvényes, választott képviselők.

H.M.: Igen, végső soron a zsidók, igen, világos, ők azok, akikhez ez a párt nem illik. Mivel végső soron Önöknek szükségük van arra...

M.F.: De éppen Ön mondta, hogy a zsidók akarják, hogy az a párt létezzen.

H.M.: Igen.

M.F.: Hallatlan!

H.M.: Éppen ez az ellentmondás.

M.F.: Az Ön ellentmondása, nem a zsidóké.

H.M.: Tudja, a hégeli filozófia abból a tételből indul ki, hogy az ellentmondás az igazság jele. És ebben az értelemben: a zsidók természetesen az NPD ellen vannak, ugyanakkor szükségük van rá. És a zsidók elég ügyesek ahhoz, hogy ezt a játékot úgy játsszák...

M.F.: Ó, ez az Ön számára játék?

H.M.: Ez egy kifejezés — a játékelmélet — Ön ismeri azt.

M.F.: Amikor a szeptember 11-i terrormerénylet megtörtént, hogyan minősítette azt? Jogos, törvényes erőszak volt?

H.M.: Ön tudja, hogyan fejeztem ki magam. Ezért a kifejezésért engem kétszer ítéltek el, és még mindig ezt a büntetést törlesztem. Közben tudom, hogy az teljesen más volt. Azok nem voltak semmilyen szabadságharcosok, hanem szükség volt egy második Pearl Harbor-re (ahogy azt egy Bush körüli kör kifejezésre juttatta), hogy a világot háborús hangulatba hozza, hogy újra felépítse a nagy ellenségképet.

M.F.: Ez azt jelenti, hogy maga Bush szervezte meg a terrormerényletet?

H.M.: Nos, hát én Busht túlságosan cammogónak tartom ahhoz, hogy ehhez olyan helyzetben lett volna.

M.F.: Tehát akkor ki csinálta?

H.M.: Nem, ő egy apparátus elnöke volt, amely ezeket a dolgokat az ő elnöksége alatt összehozta.

M.F.: Tehát az amerikai kormányzat mérte ezt a csapást...

H.M.: Annak a részei.

M.F.: Részei. Tehát nem arabok voltak?

H.M.: Nem. Talán valamilyen arabot valamilyen kis hézagkitöltőnek felhasználtak.

M.F.: Oké, de voltak amerikai körök, akik ezt maguk csinálták?

H.M.: Igen. A bizonyítékok egyre világosabbak és egyértelműbbek. Mutassa meg már egyszer azokat a repülőgépeket, amelyeknek ott becsapódniuk kellett!

M.F.: Tehát az AI Kaida csupán az amerikai kormányzat találmánya?

H.M.: Tudja, az A1 Kaida az afgán népnek a szovjet megszállás elleni háborújában lett naggyá, de talán csak akkor keletkezett, amikor ebben a szerepében a CIA segítette. Ez beleillett az amerikai politikába. Hogy ez ma mennyire működik tisztán, megítélni nem tudom, a tényeket nem ismerem, csak a keletkezésének történetét.

M.F.: Tehát létezik egyfajta terrorizmus — ezt a fogalmat alkalmazom, anélkül, hogy erről most hosszabban kellene beszélnünk —, létezik egyfajta terrorizmus Amerika és a Nyugat ellen. Legitimnek tartja ezt? Jogosnak tartja ezt Ön?

H.M.: Ez nem jogi kérdés, hanem...

M.F.: Nos, igen, ezt maga már elmondta (nevet)... Tehát, egy pillanat, még egyszer: mi itt nem akarjuk a szégyenlős kisgyermeket játszani. Ön arról, ami 2001-ben történt, két alkalommal beszélt, és kétszer mondta azt, hogy az jogos volt.

H.M.: Igen.

M.F.: Úgy. Most Ön ezt a megállapítást viszonylagossá tette, majd azt mondta: akik ezt tették, azok maguk az amerikaiak voltak. Ilyen messzire ment, így értette. De most másként kérdezem: van sok terrorista támadás Amerika ellen. A terrorista akciókat jogosnak tartja? Az előbb feltételezte, hogy azok nem amerikaiaktól erednek, és azokat jogosnak is nevezte.

H.M.: De egy teljesen meghatározott összefüggésben, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha tehát az ilyen akció alkalmas eszköz a világ attól való függésének elhárítására, amit USA-Izraelnek neveznek, ill. USA-Izrael világuralmának megakadályozására, akkor az etikai értelemben jogos.

M.F.: Pontosan. Tehát jó. Ha én utána kérdezek, ez azért van, mert nem szeretném Önt tévesen értelmezni, hanem Öntől akarom a véleményét hallani. Tehát: a terrorista akciók abban az értelemben, ahogy pontosan Ön mondta, jogosak?

H.M.: Ön terrorista akciókat mond, mivel már elrejt ebben egy értékelést.

Horst Mahler és Gerhard Schröder

M.F.: Erőszakos akciók.

H.M.: Igen, azok katonai erőszakos akciók.

M.F.: Katonai erőszakos akciók, amelyekben amerikai polgári lakosok meghalnak és mondja még egyszer a saját szavaival, hogy ne értelmezzem Önt — milyen feltételek mellett jogosak?

H.M.: Ön kiemeli a polgári lakosokat. Melyik háborúban nem halnak meg polgári lakosok? Azt is mondom Önnek, amikor azt etikai értelemben jogosnak tartom: ha az ilyen akció alkalmas eszköz e nép USA-Izrael által történő leigázásának leküzdésére.

M.F.: USA-Izrael által történő?

H.M.: Igen.

M.F.: Ez azt jelenti, hogy nemcsak az USA, hanem az USA-Izrael is?

H.M.: Tehát a zsidóság az USA háttérhatalma.

M.F.: És Önnek az a véleménye, hogy az, ami jelenleg e bombák által történik, az az Ön által jellemzett célhoz közelebb visz, vagyis az USA-Izraeltől meg lehet szabadulni?

H.M.: Ebben kételkedem.

M.F.: Oké. De Önnek tulajdonképpen boldognak kellene lennie, hogy Izrael Állam létezik, mivel már x zsidó ott letelepedett, akik elmentek Európából.

H.M.: Muszáj ezt még egyszer elmondanom? Nem aszerint osztályozom a világtörténelmet, hogy azt boldogítónak vagy kívánatosnak tartom-e, hanem azt nézem, hogy miként történik, és igyekszem ennek a fejlődésnek értelmét felfogni. Izrael ott van, idegen test ebben a régióban, és gyakorlatilag olyan tényező, amely most egy új világháborúhoz vezet. És ha azt mondom, ez a világháború el fog jönni, és...

M.F.: Vagy elpusztítják Izraelt.

H.M.: Nem, ez az eredmény lesz. Először jön a háború, és aztán a pusztítás.

M.F.: Ön Izrael Állam megsemmisítése mellett van?

H.M.: Természetesen, de ez nem jelenti azt, hogy minden zsidót meg kell semmisíteni, hanem az állam mint Izrael Állam fog megsemmisülni. Ez világosan kirajzolódó fejlemény. Ezt Ön mint zsidó funkcionárius nagyon jól tudja.

M.F.: Mi tehát az Ön eszköze, hogy magát azon félelmei ellen megvédje, amelyek abból fakadnak, hogy a zsidóság uralja a világot? Azonkívül, hogy száz oldalas pamfleteket ír, amiket egyetlen ember sem olvas el.

H.M.: Nézze, ez számomra nem félelmetes, nincsenek félelmeim. És az igazság teljesen egyértelmű, csak az igazság egyszerű. Megkísérlem írásaimmal tudatosítani, hogy mi megy végbe itt előttünk, hogyan vagyunk leigázva, milyen eszközökkel és ki az, aki uralkodik. Ezt most még részletesen ki lehet fejteni. És csak ez fog működni.

M.F.: Megvédené még egyszer az NPD-t a Szövetségi Alkotmánybíróság előtt?

H.M.: Mindig. Minden időben. Mivel az nem a viszonylag jelentéktelen NPD ellen történik, hanem egy tilalmi ítélettel az elnyomás egyik eszközét akarják megteremteni. És ez ellen ki kell állni és ezt meg kell akadályozni.

M.F.: Ha egy férfi vagy nő egy embert — igazolhatóan nem önvédelemből — összevert és közben azt kiáltotta: „ki az idegenekkel!”, vagy: „szard le a zsidókat!”, védené azt az embert?

H.M.: Egy ügyvédnek mint védőnek a feladata minden bűnelkövetőt védeni.

M.F.: Most még egyszer visszatérek az Ön Baader- Meinhof-korszakára. Emlékszik a „bal” és ’’jobb” fogalmakra. Hol van a vízválasztó, amely elválasztja azt a korszakot a mostanitól?

H.M.: A vízválasztó ott van, ahol felismertem, hogy ezek a harci módszerek ellentétesek azzal, amire mi törekszünk. És erre a belátásra a fogságom alatt jutottam el. Ezt önkritikusan kifejezésre is juttattam. És ezzel kapcsolatban azért kellett valamit tenni, hogy az ember Hegel segítségével képes legyen megszabadítani magát a történelmi folyamat marxista értelmezésétől. Marx nem értette meg Hegelt. Marx zsidó volt. A zsidóknak nagy nehézségeik vannak Hegel megértésében. Minket olyan forradalmi elméletre képeztek ki, amely a népi egység szétszaggatásából, az osztályharcból indul ki. És akkor mindent osztályharcnak láttunk.

M.F.: De a RAF nem akart népi, német identitást. A RAF - kérem, javítson ki, ha valamit tévesen mondok - azért jött létre, hogy a náci szülőknek - tehát az Ön apjának is — a nemzedékét a levegőbe röpítse.

H.M.: Semmiképpen. És ezt mindig világosan megmondtam. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az apámat elítéljem. Nem tehetek neki még szemrehányást sem... ►