Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám

2008. január

«lîîVAKÔkî

5. oldal

beavatkozott az argentin ügyekbe is. (Az a teljes körű diplomáciai és logisztikai segítség, amit az USA kormánya adott Nagy- Britanniának a Falkland-szigetekért folytatott háborúban 1982-ben, világosan bizonyította, hogy az USA és Nagy-Britannia közös politikát folytatnak Argentína ellen, és az USA kormánya láthatóan figyelmen kívül hagyta, hogy Argentína igényei a szóban forgó szigetekre legalább olyan jogosak voltak, mint a britekéi.) Perón reményei a hazai ipar létesítését illetően végleg meghiúsultak. A gazdasági ínséget hamarosan követte a politikai akció a perónizmus ellen.

1955-ben katonai puccsal megbuktatták Perónt. Az új rendszer, amelyet az oligarchia és Perón egyéb ellenségei támogattak, arra vállalkozott, hogy annyit rombol le Evita újításaiból és intézményeiből (a menedékhelyekből, iskolákból, kórházakból stb.), amennyit csak tud. Különösen azokat az intézményeket szüntették meg, amelyek az ő nevét viselték. Maga Perón Spanyolországba ment száműzetésbe.

A perónizmus hiteltelenítése érdekében Juan és Evita magánéletét és jellemét illetően olyan rágalmazásba és mocskolódásba kezdtek, amely mind a mai napig tart. Jüant azzal vádolták, hogy tizenéves lányokkal folytatott viszonyt és náci szimpatizáns. Evitât rosszindulatúan azzal vádolták, hogy prostituált volt és pénzt lopott az Eva Duarte Alapítványtól. De a gyűlölet-kampány és a mocskolódás a Perónok ellen Argentínában és a latin országok zömében teljesen kudarcot vallott, noha a rágalmazó állítások még mindig izgalomba hozzák az erre fogékony briteket és amerikaiakat.

Juan Perón 1974-ben visszatért a hatalomba, Evita földi maradványait pedig végső nyugalomra hazai földben helyezték el. A perónista párt továbbra is létezik, de karizmatikus vezér nélkül töredékes párttá vált. Noha Evita sohasem lett teljesen „Szent Evita”, mindazonáltal nagyon sokan ma is szeretettel emlékeznek rá, és nemcsak Argentínában.

A háború után sok emigráns érkezett Európából Argentínába új életet kezdeni, mint ahogyan az Egyesült Államokba is sokan vándoroltak be. Történelmi, etnikai és vallási okok miatt az argentin kormány úgy döntött, hogy nem nyomoznak a „gyanús” németek után, nem üldözik, nem tartóztatják le és nem ítélik el azokat, akik mint bevándorlók érkeztek az országba a második világháború után. Mi ebben a borzalmas? Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország a maguk szempontjait követve úgy döntöttek, hogy nem keresik, nem üldözik, nem börtönzik be, nem ítélik el és nem deportálják azokat az oroszokat, ukránokat vagy zsidókat, akik kommunista bűnökbe keveredtek, és így cselekednek még akkor sem, ha azok a hírhedt Gulág-rendszerrel függtek össze.

A háború alatt az USA aktív hadviselő fél volt, a Szovjetunió szövetségese, míg Argentína semleges maradt, amíg csak lehetett, nyilvánvalóan rokonszenvezve az olasz és a német néppel. 1945. március 27-én, az USA részéről gyakorolt nagy nyomás hatására, Argentína végül is hadat üzent Németországnak. Nem más, mint Juan Domingo Perón, aki akkor hadügyminiszter volt, írta alá a hadüzenetet. Továbbá, a második világháború alatt a legtöbb argentin nyersanyagot az USA-ba és Nagy-Britanniába exportálták és nem Németországba vagy Olaszországba.

A nemzetközi CEANA-bizottság nagyon hasznosnak bizonyult a mítosztalanításban és az Argentínára gyakorolt náci befolyás méreteivel kapcsolatos számos tévhit kiküszöbölésében. A jelek szerint a tisztességes, független, elfogulatlan kutatók kiválasztása az érintett országok együttműködő készségével összekapcsolva, tökéletes eszköze lehet a második világháború más - adott esetben sok vitát kiváltó — eseményeivel kapcsolatos, régóta meglevő kételyek megoldásának.

Utóirat

Fél évszázaddal azután, hogy Éva és Juan Perón létrehozta a népi perónista mozgalmat, a perónisták - megengedve a különböző meggyőződéseket és hitelességi szinteket - továbbra is irányítják az argentin tartományokat. De Juan Perón a maga korában is a pártja hatalmi küzdelmein felülemelkedve szerette hasonlítani a különféle, egymással viaskodó perónista pártfrakciókat a közösülő macskákhoz. Perón ezt mondaná: „Talán úgy tűnik, hogy egymással hadakoznak, de valójában csak szaporodnak. Végül a peronizmus fennmarad és terjed.”

The Barnes Review (Ford.: Tudós-Takács János)

„HEIL HITLER, HERR FRIEDMAN”

Egy nemzetiszocialista beszélgetése egy zsidóval, a Vanity Fair újságírójával, Michel Friedmannal II.rész

Horst Mahler egykor egyik alapítója volt a baloldali radikális RAF-nek [RAF = Rote Arme Fraktion = Vörös Hadsereg Frakció], ma a német nemzetiszocialisták egyik vezető személyisége. Beszélgető partnere Michel Friedman (szül. Párizsban, 1956. február 25.) Németország egyik leginkább visszataszító zsidó tv-műsorának vezetője. 2000 és 2003 között a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnökhelyettese. 2001-től 2003-ig az Európai Zsidó Kongresszus elnöke. Lengyelországi zsidó családból származik, korábban politikai ambíciókat is dédelgetett. Zsidó létére 1983-tól a CDU (!) (Kereszténydemokrata Unió) tagja, ahol több vezető tisztséget is betöltött. 1993-tól politikai műsorvezető lett a tv-ben, és a németek egyik leggusztustalanabb inkvizítoraként szerzett nevet magának. 2003 júniusában országos botrányt kavart: kiderült, hogy szoros kapcsolatban állt egy nemzetközi embercsempész csoporttal, amely Ukrajnából fiatalkorúnak számító lányokat szállított illegálisan Németországba. Ott kábítószerfüggővé tették, majd prostitúcióra kényszerítették őket. Friedman bizonyítottan aktívan is részt vett a lányok „betörésében”, saját maga látta el őket kokainnal, hogy utána élvezze „szolgáltatásaikat”. A nyilvánosság nyomására Friedman lemond politikai tisztségeiről és a tv-ben felfüggesztik a műsorát. Bűnbánatot tanúsít („hibát követtem el”), aminek következtében egy bíróság 17 000 euro pénzbüntetésre ítéli. Az eset után egy évvel Friedmant már újra ott találjuk, ahol 2003-ban abbahagyta. Jelenleg már nem egyetlen saját műsora van, mint volt korábban, hanem különböző tv-csatornáknál három saját műsorral rendelkezik és egyidejűleg a Vanity Fair c. magazin főmunkatársa is. Megemlítendő továbbá, hogy németellenes gyalázkodásaiért 2001-ben megkapta a „Szövetségi Erdemkeresztet”, ami az egyik legmagasabb német állami kitüntetésnek számít, továbbá megkapta a „Német Televíziós Nagydíjat” is, és mellékesen többször választotta a bulvársajtó „az év nyakkendős emberének”. Friedman a beszélgetés után azonnal feljelentette Mahlert holocaust-tagadás miatt. - A szerk.)

Michel Friedman: Mit tart a törökökről?

Horst Mahler: Tudja, nekünk a törökökkel van egy problémánk, és azt meg fogjuk oldani.

M.F.: Milyen problémája van, és hogyan oldja meg?

H.M.: Például: maguk a törökök az egyikét alkotják azon népeknek, amelyek egy bizonyos zsidó taktikának a legkorábban váltak áldozataivá. Kemal Atatürk, aki az iszlám ellen harcolt, e célból a zsidók erejét megerősítette Törökországban. Nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Törökországban a törökök a XVI. századtól fogva a felső réteget alkotják és minden szálat a kezükben tartanak. Spanyolországból viszont kiűzték őket.

M.F.: Azt akarta mondani: „a zsidók”? De valójában ezt mondta: „a törökök”.

H.M.: Igen, ezt nem vagyok képes különválasztani, mivel a törökök felett idegenek uralkodtak, ahogyan rajtunk is idegenek uralkodnak a zsidó hatalom által.

M.F.: És ezt hogyan oldja meg?

H.M.: A törökök ott vannak, ezt a problémát az ő látásmódjukból és a Törökországban fennálló érdekhelyzetből kiindulva kell megoldani, amennyiben ők most felkelnek az úgynevezett fehér törökök ellen. A fekete törökök a mohamedán jellegű törökök. A felkelésnek a fehér törökök, vagyis az elvilágiasodott, azaz zsidó jellegű és a felső réteget alkotó törökök ellen kell irányulnia.

M.F.: Mit tart a Németországban tartózkodó törökökről?

H.M.: Semmit.

M.F.: Miért?

H.M.: Ok nem tartoznak Németországhoz, ők Törökországhoz tartoznak.

M.F.: Miért?

H.M.: Lehet, hogy a zsidók is be fogják látni, de a törökök biztosan belátják majd, hogy Törökország a hazájuk, és a hazájukba vissza fognak térni.

M.F.: Miért nem lehet néhány ezer, százezer vagy 1-2 millió török Németországban?

H.M.: Milliókról van szó.

M.F.: Miért nem?

H.M.: Mivel ez nem működik.

M.F.: Miért nem?

H.M.: Mivel ez német terület, és természetesen mindig csak az működik, hogy egy nép az adott térségben önmagát bontakoztatja ki, és az ilyen jellegű idegen befolyást önmagából kiveti.

M.F.: És mi van azzal a - mondjuk — másfélmillió keleteurópaival, akik itt élnek?

H.M.: Minden külföldinek vissza kell térnie oda, ahonnan jött.

M.F.: Tudja, hogy több mint másfélmillió német él külföldön. Nekik is vissza kell térniük Németországba?

H.M.: Boldog lennék, ha minden német visszatérne Németországba.

M.F.: Hogyan kényszerítené a külföldieket, hogy távozzanak innen?

H.M.: Tudja, ha az én házamba valaki vendégként jön, és azután ott marad, noha azt akarom, hogy menjen, akkor arról gondoskodni fogok, hogy ő az én házamból elmenjen.

M.F.: Hogyan gondoskodik erről, ha nem akar elmenni?

H.M.: Az megmutatja magát. Feltételezem, hogy a törökök nagyon jól belátják, hogy az ő hazájuk Törökország. ►