Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2008-01-01 / 1. szám
2. oldal ► Egyház mutatott kemény és következetes magatartást a zsidókkal szemben. Az Egyház a zsidóságot mindig is idegenként kezelte, ugyanakkor megvédte őket a fejedelmek túlkapásaitól. Az 1807-ben öszszehívott zsidó kongresszus egyhangú köszönetét fejezte ki a keresztény egyházaknak azért a védelemért, amiben az egyházak évszázadokon át részesítették őket. Az 1480- ban felállított spanyol inkvizícióban nem azért üldözték őket, mert zsidók voltak, hanem azért, mert a mór hódoltság idején a zsidók a hódítókkal versenyeztek a spanyol nép kiszipolyozásában. Tehát nem ártatlanok üldözéséről van szó, hanem a további kiszipolyozás megelőzéséről. De ezen belül is, az inkvizíció csak azokkal a zsidókkal szemben járt el, akik a spanyol uralom alatt felvették a kereszténységet, azonban pusztán azért, hogy ennek örve alatt tovább űzzék nemzetellenes tevékenységüket. Zsidó reneszánsznak nevezhetjük azt az időszakot, amely körülbelül Napóleon bukásától a cári család meggyilkolásáig terjed. A Waterlooi csatán csalárd módon meggazdagodott Rotshildokkal kezdődik e felvirágzás, amelynek első diadalmas termése a judeo-bolsevizmus uralomra jutása Oroszországban. Erre az időszakba esnek: az emancipáció, a különböző marxista mozgalmak szervezkedései, izgatásai, a zsidók becsorgása a politikába, a sajtó és színház fokozatos átvétele, a jól jövedelmező és nehezen ellenőrizhető úgynevezett szabad pályáknak a zsidók által végbemenő elözönlése. Az úgynevezett ipari forradalom, a gépek bevezetése a termelésbe, ami egyúttal még sohasem látott nyomort és fájdalmat zúdított az európai társadalom jelentős rétegeire. Európa történetének „legsötétebb” napjai nem hoztak annyi könnyet, vért és verejtéket, mint aXIX. század ipari fejlődése. Ezt a nyomort használta fel a zsidóság. Azzal párhuzamosan ahogyan a fehér ember behatolt az öt világrészbe és lassan hatalma alá hajtotta az egész Földet, megindult a paraziták terjeszkedése is a XX. század elején. Szent Oroszország a bolsevizmus jelszava alatt hatalmuk alá került. Az USA, Anglia és a többi ország már csak vak eszköz volt a két zsidó expanziós háborúban, az első és a második világháborúban. A második világháborúnak egyetlen győztese a zsidóság. A két világháborúban összesen kb. 60 millió keresztény halt meg, egymásnak ugratva oly célokért, amelyek kizárólag a zsidó expanziót szolgálták. A Jegyzőkönyvek ehhez világosan megadták a programot és az egészben az a megdöbbentő, hogy a keresztény Európa szinte hipnotikus kényszer alatt pontosan végre is hajtotta e programot. Az 1867-es kiegyezés utáni időktől kezdve mintha az egész magyar társadalom érezte volna a közelgő tragédiát. Mintha lázrohamok őrölték volna a nép minden rétegét, már senkinek sem volt ereje a Keletről betört fertőzés leküzdésére. Százezrek ülnek a kivándorló hajókon, a bizonytalan, idegen jövőbe meredve, miközben tízezrek lopakodnak be a keleti végeken pálinkával és hamis mérleggel. Jönnie kell egy másik, vagy harmadik Magyarországnak, amely egyszer megkérdezi önmagától, saját lelkiismeretétől, hogy a békevilágban miért vándorolt ki három évtized alatt 1 100 000 magyar. Miért kellett a Cunard Line hajóin hazáját hátra hagyva bujdosnia a legtisztább magyar fajnak? «lîîVAKÔfcî Az újkor pirkadása óta a liberális gondolat a társadalmi fejlődés irányelve. A liberalizmus az a rendszer, amely sem a természetes emberi szolidaritásérzettel, sem még kevésbé a kereszténység magasztos igazságosság- és szeretettanával nem törődik, az emberi önzést, a „szabadságot” teszi meg a közélet, a kulturális és gazdasági élet sarkalatos elvévé. Ez a világnézeti és gazdasági liberalizmus szinte korlátlan és ellentmondás nélküli úrként rendezkedhet be napjainkban a magyarság társadalmi és állami életében. A liberáliskapitalista rendszer a vagyon gyűjtésében hazánkban sem ismer gátlásokat. Fő célja a vagyon megtöbbszörözése, a tőke szaporítása. E cél érdekében eltiporja, kihasználja, elnyomja a nép széles rétegeit. Erőt pocsékol, könnyet fakaszt, vért, egészséget, életet követel. A néptől idegen lelkiségű és fajiságú munkaadók a mai Magyarországon ebből nem is csinálnak szívügyet. A bank- és tőzsdevilágban, a nagyiparban és a kereskedelemben, a sajtóban, a tv-ben, a rádióban számarányukat ezer- és többezerszeresen meghaladó mértékben találunk országhódítókat. „A modern liberalizmus a zsidóságot példátlan hatalomhoz juttatta, ezért érthető, hogy a zsidók túlnyomó része rajongó híve a liberális gondolatnak. Érthető, hogy a zsidó újságírók a liberalizmust hirdetik, amely nekik szinte monopolhelyzetet teremtett a sajtó terén. Érthető, hogy a zsidó politikusok propagálják azt a liberalizmust- olvasható Bangha Béla S.J. Magyarország újjáépítése és a Kereszténység c. könyvében —, a mely egész pártok vezetését a zsidóság kezébe juttatja s ezzel neki az államéletre növekvő befolyást biztosít. A zsidó pénzkirályok támogatják azt a liberalizmust, amely a kapitalizmust kifejlesztette és ezáltal előmozdítja az izraeli gazdasági világuralom legmerészebb álmainak a megvalósítását. ” Roussel Maguire a ,,L’American Mercury” egykori bátor igazgatója jelentette ki cáfolat nélkül: „Van olyan hatalmas összeesküvés, amelynek célja Jeruzsálemben felállítani azt az egyetemes világkormányt, amely a világot rabszolgaságba akarja dönteni és uralkodni akar a megfosztott és megfélemlített emberiségen.” A legfontosabb bizonyítékot James Warburgnak az amerikai szenátus előtt 1950. február 17-én tett kijelentése szolgáltatja, amely szerint: „Akarjuk vagy nem, a világkormány meg lesz! Csupán az a kérdés, hogy erővel vagy megegyezéssel veszi át a kormányzást.” Ennek a szenátornak az apja és a nagybácsija tagjai voltak a nagybefolyású Kuhn Leo Co. Bankháznak, amely a bolsevista forradalmat finanszírozta annak idején Oroszországban. Aki a XIX. század második felének magyar történetét, mulasztásait, a Galíciából hazánkba irányuló tömeges bevándorlás körülményeit és következményeit ismeri, aligha lepődik meg azon, hogy a népuralmat hirdető liberális demokrácia Magyarországon áldemokratikus, megalázó idegen uralommá fejlődhetett. Az újonnan betelepült parazitáknak kapóra jött mind a korlátlan „szabadság” és „egyenlőség” jegyében álló korszellem, mind pedig az ország történelmi sorsával és vezetőrétegének önös motívumú hanyagságával indokolható végzetes társadalmi és gazdasági elmaradottsága. Mindezt kihasználva a zsidóság megteremtette a magyarországi magánkapitalista rendszert. A paraziták megszállták gazdasági életünket, megkaparintották a közvélemény formálásának leghatalmasabb eszközeit, a szabadelvű demokrácia politikai kulcspozíciót: a sajtót, könyvkiadást és filmgyártást. Gazdasági monopóliumait ily módon politikaiakkal egészíthette ki. Nem az különböztette meg a magyartól, hogy uzsorát űzött, hogy vagyoni haszonra törekedett, hogy kincset kincsre halmozott, hanem az, hogy mindezt nyíltan tette, és ezeket a törekvéseit szégyentelenül be is bevallotta. A helyzet megalázó visszáságát az tetézte be, hogy jogi alapon a paraziták a „Szent Korona” nevében, magyarokkal büntetették meg a világosan látó magyaroknak a többség emancipációjára irányuló törekvéseit. Múltunkban és jelenünkben ilyen méretűgazdasági és politikai térhódítást ez a parazita kisebbség egyaránt csak úgy érhetett el, hogy nem mint idegen kisebbség, hanem mint az államalkotó többség része lépett fel. Kifelé az azonosság álcáját mutatja, a valóságban azonban különbözőségének tudatában összetartó, egymást segítő, a többség ellen szervezkedő és szövetkező kisebbségként jár el. Nem kisebbségi jogot követel magának, mint a többi nemzetiség, hanem a többség „demokratikus”jogait sajátította ki magának és monopolizálta őket a magyarsággal ellentétes kisebbségi érdekeinek szolgálatában. A Kárpát-medencében nem hazát, hanem csupán gazdasági és hatalmi vadászterületet látó parazita népcsoportot vissza kell szorítani, és nem szabad többé engedni, hogy az egyenlőség elvét meghazudtoló uralmi helyzetét tovább erősítse és az alkotmányos rendet kivetkőztethesse a többség szolgálatában álló jellegéből, ahogyan mindezt múltunkban tette és jelenünkben teszi. Kioltották életünkből a keresztény eszme magasba világító lámpáját, hogy „globálisan” három milliárd rabszolgája legyen a kiválasztottság mítoszában áporodó nép írástudó farizeus osztályának. A vatikáni zsinat 1964-es és 1965-ös zsidómentő határozata nyomán többek között megváltoztatták az oberammergaui passió2008. január játékok szövegkönyvét. 1651 zsinati méltóság úgy találta, hogy Isaac-nak a Passióra vonatkozó szövegváltozata jobban megfelel az igazságnak és a zsidók követelésének, mint Máté és János evangélisták „verziói”. A zsinati méltóság elismerte, hogy Szt. Krizoszton, Szt. Ágoston, Nagy Szent Gergely, Szt. Ambrus tanításait meg kell tisztítani és meg kell változtatni a zsidók ízlésének megfelelően. Elképzelhető-e, hogy ha az 1651 igennel szavazó egyházi méltóság elolvasta volna Rabi: Anatomie du Judaisme français c. könyvét, erre a következtetésre jut. így írt ez a zsidó a Zsinat előtti években: „A legmesszebbmenő engedmény, ameddig a zsidók elmehetnek, az Klauzer álláspontja, amely szerint Jézus nem megváltó, nem próféta, nem rabi. Ő csak egy nagy moralista és művész. Amely napon megtisztítják személyét a csodák és a miszticizmus mezétől, tanításai a zsidó irodalomnak legszebb gyöngyszemeivé válnak.” így aknázta ki mesteri ügyeskedéssel és emberismerettel a zsidóság a jámbor egyházvezetők tudatlanságát és táj ékozatlanságát. Várjunk csak szépen türelmesen. Jönni fog még, amikor a vatikáni zsinat átalakul egy új Nürnberggé, ahol nem Göring, hanem Jézus Krisztus fog állni vádlottként az új Taylorok és új Kajafások előtt. „Háborús főbűnét” 2000 év után visszamenőleg bizonyítani fogja maga az Újszövetség: fellázadt a zsidó faji sovinizmus világhódító akaratának jeruzsálemi terrorja ellen. Az Újszövetség soha egyetlen szóban sem említette az Ószövetséget, a mózesi parancsolatokat, de meghirdette a világtörténelem legnagyobb és legszentebb forradalmát az apostol által, aki mondá a római századosnak: nincsenek közöttünk többé zsidók, rómaiak, görögök, mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, illetőleg lettünk Krisztus által. Nem az ember, hanem a parazita szellem ellen kell harcolnunk, amelyet a farizeus írástudók szolgálatában a két világháború győztesei fölkantároztak a világhódítás fegyverzetével. Bogdán József: ANYÁM MAGYARORSZÁG Nem kértem én, anyám, se pénzt, se kenyeret, csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet. Csak azt kértem Tőled, mit a gyermek kérhet, holt csillaggá lettél, nem ontod a fényed. Holt csillaggá lettél, nem látom az orcád, olyan idegen vagy, anyám, Magyarország. Lehúztad a redőnyt, mikor hozzád mentem, én is fiad vagyok, miért tagadsz meg engem? Mint fészket a madár, kezed úgy kerestem, a mostoha sorba belekeseredtem. Nyolcvan esztendeje, fekete palástban, itt a Délvidéken apátián, anyátlan. Kihez menjek, mondd hát, ki fogad be engem? Ki segít, ha nem Te a sok elesetten? Akik felnéznek rád, mint édesanyára, megvert magyar népünk ölelésed várja. Nem kértem én, anyám, se pénzt, se kenyeret, csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet. Csak azt kértem tőled, mit a gyermek kérhet: ragyogtasd fel újra ezeréves fényed!
