Szittyakürt, 2008 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám

2. oldal ► Egyház mutatott kemény és következe­tes magatartást a zsidókkal szemben. Az Egyház a zsidóságot mindig is idegenként kezelte, ugyanakkor megvédte őket a fe­jedelmek túlkapásaitól. Az 1807-ben ösz­­szehívott zsidó kongresszus egyhangú köszö­netét fejezte ki a keresztény egyházaknak azért a védelemért, amiben az egyházak év­századokon át részesítették őket. Az 1480- ban felállított spanyol inkvizícióban nem azért üldözték őket, mert zsidók voltak, hanem azért, mert a mór hódoltság ide­jén a zsidók a hódítókkal versenyeztek a spanyol nép kiszipolyozásában. Tehát nem ártatlanok üldözéséről van szó, ha­nem a további kiszipolyozás megelőzésé­ről. De ezen belül is, az inkvizíció csak azokkal a zsidókkal szemben járt el, akik a spanyol uralom alatt felvették a keresz­ténységet, azonban pusztán azért, hogy ennek örve alatt tovább űzzék nemzetelle­nes tevékenységüket. Zsidó reneszánsznak nevezhetjük azt az időszakot, amely körülbelül Napóleon bukásától a cári család meggyilkolásáig terjed. A Waterlooi csatán csalárd módon meggazdagodott Rotshildokkal kezdődik e felvirágzás, amelynek első diadalmas ter­mése a judeo-bolsevizmus uralomra jutása Oroszországban. Erre az időszakba esnek: az emancipáció, a különböző marxista mozgalmak szervezkedései, izgatásai, a zsidók becsorgása a politikába, a sajtó és színház fokozatos átvétele, a jól jöve­delmező és nehezen ellenőrizhető úgyne­vezett szabad pályáknak a zsidók által végbemenő elözönlése. Az úgynevezett ipari forradalom, a gé­pek bevezetése a termelésbe, ami egyúttal még sohasem látott nyomort és fájdalmat zúdított az európai társadalom jelentős rétegeire. Európa történetének „legsöté­tebb” napjai nem hoztak annyi könnyet, vért és verejtéket, mint aXIX. század ipari fejlődése. Ezt a nyomort használta fel a zsidóság. Azzal párhuzamosan ahogyan a fehér ember behatolt az öt világrészbe és lassan hatalma alá hajtotta az egész Földet, meg­indult a paraziták terjeszkedése is a XX. század elején. Szent Oroszország a bolse­­vizmus jelszava alatt hatalmuk alá került. Az USA, Anglia és a többi ország már csak vak eszköz volt a két zsidó expanziós háborúban, az első és a második világhá­borúban. A második világháborúnak egyetlen győztese a zsidóság. A két világ­háborúban összesen kb. 60 millió keresz­tény halt meg, egymásnak ugratva oly célokért, amelyek kizárólag a zsidó expan­ziót szolgálták. A Jegyzőkönyvek ehhez világosan megadták a programot és az egészben az a megdöbbentő, hogy a ke­resztény Európa szinte hipnotikus kény­szer alatt pontosan végre is hajtotta e programot. Az 1867-es kiegyezés utáni időktől kezdve mintha az egész magyar társada­lom érezte volna a közelgő tragédiát. Mintha lázrohamok őrölték volna a nép minden rétegét, már senkinek sem volt ereje a Keletről betört fertőzés leküzdésé­re. Százezrek ülnek a kivándorló hajókon, a bizonytalan, idegen jövőbe meredve, mi­közben tízezrek lopakodnak be a keleti vége­ken pálinkával és hamis mérleggel. Jönnie kell egy másik, vagy harmadik Magyaror­szágnak, amely egyszer megkérdezi önma­gától, saját lelkiismeretétől, hogy a béke­világban miért vándorolt ki három évtized alatt 1 100 000 magyar. Miért kellett a Cunard Line hajóin hazáját hátra hagyva bujdosnia a legtisztább magyar fajnak? «lîîVAKÔfcî Az újkor pirkadása óta a liberális gon­dolat a társadalmi fejlődés irányelve. A liberalizmus az a rendszer, amely sem a természetes emberi szolidaritásérzettel, sem még kevésbé a kereszténység magasz­tos igazságosság- és szeretettanával nem törődik, az emberi önzést, a „szabadsá­got” teszi meg a közélet, a kulturális és gazdasági élet sarkalatos elvévé. Ez a világnézeti és gazdasági liberalizmus szinte korlátlan és ellentmondás nélküli úrként rendezkedhet be napjainkban a magyarság társadalmi és állami életében. A liberális­kapitalista rendszer a vagyon gyűjtésében hazánkban sem ismer gátlásokat. Fő cél­ja a vagyon megtöbbszörözése, a tőke sza­porítása. E cél érdekében eltiporja, ki­használja, elnyomja a nép széles rétegeit. Erőt pocsékol, könnyet fakaszt, vért, egészséget, életet követel. A néptől idegen lelkiségű és fajiságú munkaadók a mai Magyarországon ebből nem is csinálnak szívügyet. A bank- és tőzsdevilágban, a nagyiparban és a kereskedelemben, a saj­tóban, a tv-ben, a rádióban számarányu­kat ezer- és többezerszeresen meghaladó mértékben találunk országhódítókat. „A modern liberalizmus a zsidóságot pél­dátlan hatalomhoz juttatta, ezért érthető, hogy a zsidók túlnyomó része rajongó híve a liberális gondolatnak. Érthető, hogy a zsi­dó újságírók a liberalizmust hirdetik, amely nekik szinte monopolhelyzetet teremtett a sajtó terén. Érthető, hogy a zsidó politiku­sok propagálják azt a liberalizmust- olvas­ható Bangha Béla S.J. Magyarország újjá­építése és a Kereszténység c. könyvében —, a mely egész pártok vezetését a zsidóság ke­zébe juttatja s ezzel neki az államéletre növekvő befolyást biztosít. A zsidó pénzki­rályok támogatják azt a liberalizmust, amely a kapitalizmust kifejlesztette és ezál­tal előmozdítja az izraeli gazdasági világ­uralom legmerészebb álmainak a megvaló­sítását. ” Roussel Maguire a ,,L’American Mercury” egykori bátor igazgatója jelen­tette ki cáfolat nélkül: „Van olyan hatal­mas összeesküvés, amelynek célja Jeru­zsálemben felállítani azt az egyetemes világkormányt, amely a világot rab­szolgaságba akarja dönteni és uralkod­ni akar a megfosztott és megfélemlített emberiségen.” A legfontosabb bizonyí­tékot James Warburgnak az amerikai sze­nátus előtt 1950. február 17-én tett kije­lentése szolgáltatja, amely szerint: „Akar­juk vagy nem, a világkormány meg lesz! Csupán az a kérdés, hogy erővel vagy megegyezéssel veszi át a kormány­zást.” Ennek a szenátornak az apja és a nagybácsija tagjai voltak a nagybefolyású Kuhn Leo Co. Bankháznak, amely a bol­sevista forradalmat finanszírozta annak idején Oroszországban. Aki a XIX. század második felének ma­gyar történetét, mulasztásait, a Galíciából hazánkba irányuló tömeges bevándorlás körülményeit és következményeit ismeri, aligha lepődik meg azon, hogy a népural­mat hirdető liberális demokrácia Magyar­­országon áldemokratikus, megalázó ide­gen uralommá fejlődhetett. Az újonnan betelepült parazitáknak kapóra jött mind a korlátlan „szabadság” és „egyenlőség” jegyében álló korszellem, mind pedig az ország történelmi sorsával és vezető­rétegének önös motívumú hanyagságával indokolható végzetes társadalmi és gazda­sági elmaradottsága. Mindezt kihasználva a zsidóság megteremtette a magyarországi magánkapitalista rendszert. A paraziták megszállták gazdasági életünket, megkapa­rintották a közvélemény formálásának leg­hatalmasabb eszközeit, a szabadelvű de­mokrácia politikai kulcspozíciót: a sajtót, könyvkiadást és filmgyártást. Gazdasági monopóliumait ily módon politikaiakkal egészíthette ki. Nem az különböztette meg a magyartól, hogy uzsorát űzött, hogy vagyoni haszonra törekedett, hogy kincset kincsre halmozott, hanem az, hogy mindezt nyíltan tette, és ezeket a törekvéseit szégyentelenül be is bevallotta. A helyzet megalázó visszáságát az tetézte be, hogy jogi alapon a paraziták a „Szent Korona” nevében, magyarokkal büntet­ették meg a világosan látó magyaroknak a többség emancipációjára irányuló tö­rekvéseit. Múltunkban és jelenünkben ilyen mére­tűgazdasági és politikai térhódítást ez a pa­razita kisebbség egyaránt csak úgy érhetett el, hogy nem mint idegen kisebbség, hanem mint az államalkotó többség része lépett fel. Kifelé az azonosság álcáját mutatja, a való­ságban azonban különbözőségének tudatá­ban összetartó, egymást segítő, a többség ellen szervezkedő és szövetkező kisebbség­ként jár el. Nem kisebbségi jogot követel magának, mint a többi nemzetiség, hanem a többség „demokratikus”jogait sajátította ki magának és monopolizálta őket a ma­gyarsággal ellentétes kisebbségi érdekeinek szolgálatában. A Kárpát-medencében nem hazát, ha­nem csupán gazdasági és hatalmi vadász­­területet látó parazita népcsoportot vissza kell szorítani, és nem szabad többé enged­ni, hogy az egyenlőség elvét meghazud­toló uralmi helyzetét tovább erősítse és az alkotmányos rendet kivetkőztethesse a többség szolgálatában álló jellegéből, aho­gyan mindezt múltunkban tette és jele­nünkben teszi. Kioltották életünkből a keresztény eszme magasba világító lámpáját, hogy „globálisan” három milliárd rabszolgája legyen a kiválasztottság mítoszában ápo­­rodó nép írástudó farizeus osztályának. A vatikáni zsinat 1964-es és 1965-ös zsidó­mentő határozata nyomán többek között megváltoztatták az oberammergaui passió­2008. január játékok szövegkönyvét. 1651 zsinati méltó­ság úgy találta, hogy Isaac-nak a Passióra vonatkozó szövegváltozata jobban megfelel az igazságnak és a zsidók követelésének, mint Máté és János evangélisták „verziói”. A zsinati méltóság elismerte, hogy Szt. Krizoszton, Szt. Ágoston, Nagy Szent Ger­gely, Szt. Ambrus tanításait meg kell tisztí­tani és meg kell változtatni a zsidók ízlésé­nek megfelelően. Elképzelhető-e, hogy ha az 1651 igennel szavazó egyházi méltóság elolvasta volna Rabi: Anatomie du Judaisme français c. könyvét, erre a követ­keztetésre jut. így írt ez a zsidó a Zsinat előtti években: „A legmesszebbmenő engedmény, ameddig a zsidók elme­hetnek, az Klauzer álláspontja, amely szerint Jézus nem megváltó, nem pró­féta, nem rabi. Ő csak egy nagy mora­lista és művész. Amely napon megtisz­títják személyét a csodák és a miszticiz­mus mezétől, tanításai a zsidó iroda­lomnak legszebb gyöngyszemeivé válnak.” így aknázta ki mesteri ügyeske­déssel és emberismerettel a zsidóság a jámbor egyházvezetők tudatlanságát és táj ékozatlanságát. Várjunk csak szépen türelmesen. Jön­ni fog még, amikor a vatikáni zsinat át­alakul egy új Nürnberggé, ahol nem Göring, hanem Jézus Krisztus fog állni vádlottként az új Taylorok és új Kajafások előtt. „Háborús főbűnét” 2000 év után visszamenőleg bizonyítani fogja maga az Újszövetség: fellázadt a zsidó faji soviniz­mus világhódító akaratának jeruzsálemi terrorja ellen. Az Újszövetség soha egyet­len szóban sem említette az Ószövetséget, a mózesi parancsolatokat, de meghirdette a világtörténelem legnagyobb és legszentebb forradalmát az apostol által, aki mondá a római századosnak: nincsenek közöttünk többé zsidók, rómaiak, görögök, mindnyá­jan Isten gyermekei vagyunk, illetőleg let­tünk Krisztus által. Nem az ember, hanem a parazita szel­lem ellen kell harcolnunk, amelyet a fari­zeus írástudók szolgálatában a két világ­háború győztesei fölkantároztak a világ­hódítás fegyverzetével. Bogdán József: ANYÁM MAGYARORSZÁG Nem kértem én, anyám, se pénzt, se kenyeret, csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet. Csak azt kértem Tőled, mit a gyermek kérhet, holt csillaggá lettél, nem ontod a fényed. Holt csillaggá lettél, nem látom az orcád, olyan idegen vagy, anyám, Magyarország. Lehúztad a redőnyt, mikor hozzád mentem, én is fiad vagyok, miért tagadsz meg engem? Mint fészket a madár, kezed úgy kerestem, a mostoha sorba belekeseredtem. Nyolcvan esztendeje, fekete palástban, itt a Délvidéken apátián, anyátlan. Kihez menjek, mondd hát, ki fogad be engem? Ki segít, ha nem Te a sok elesetten? Akik felnéznek rád, mint édesanyára, megvert magyar népünk ölelésed várja. Nem kértem én, anyám, se pénzt, se kenyeret, csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet. Csak azt kértem tőled, mit a gyermek kérhet: ragyogtasd fel újra ezeréves fényed!

Next

/
Thumbnails
Contents