Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. július «ItTVAKÖfcT 5. oldal % , A M i W&' f 1 X Rochus Misch (2006) lendő, ha a holocaust a valóságban meg sem történt. A lényeg, hogy valamit hitként elfogadtassanak, fittyet hányva a tényeknek. Misch lengyel házvezetőnője nyilvánvalóan ismeri az érem mindkét oldalát: úgy, ahogy azt Rochus Misch a logika és a dokumentálható források ismeretében előadta és úgy is, ahogy azt a hivatalos történetírás kötelezőnek elfogadtatja. „Úgy hiszem, ahogy én Misch urat ismerem, hogy ő igazat mond. Úgy hiszem, hogy minden úgy van, ahogy Misch úr elmondta... Én Lengyelországban az iskolában valami egészen mást tanultam és most megállapítottam, hogy nekünk egy mesével tömték tele a fejünket. Auschwitzban bebeszélték nekem, hogy Hitler a gyermekeket kutyáknak dobta eledelül. Hogy ez milyen kegyetlenség volt... Auschwitzban megnéztem mindent. Utána pedig sírnom kellett. Mi az igazság? Az, amit nekem az iskolában tanítottak? De most Misch úrtól megismertem egy teljesen más oldalról is a történetet. És én Misch úrnak jobban hiszek. Ő tanúja volt az eseményeknek, úgy gondolom, hogy minden egy félreértés. Rémálmaim voltak az auschwitzi látogatásom után. Mi mindennel teletömték a fejünket... Misch úr biztosan az igazat mondja, talán nem is volt az olyan borzasztó. A tanúk el tudják ezt dönteni. És Misch úr tanú arra, hogy ez nem volt olyan borzasztó. Örülök, hogy megismerhettem, különben örökre azt hittem volna, amivel annak idején teletömték a fejemet.” Az ember végül elgondolkozik és megkérdezi magától, vajon mi volt ennek a filmnek a célja. A filmet izraeliek forgatták. Rochus Misch úgy jelenik meg benne, mint csodálatos, szeretetre méltó, bölcs ember, mialatt a lánya pont az ellenkezőjének tűnik. Misch érvelésének a filmben csak a lánya mond ellent és akkor is pont a privát holocaust-fotók történetével, amit az auschwitzi zsidók az SS engedélyével a holocaustról készíthettek. Misch lányának gyűlöletáriái kivételesen nincsenek aláfestve a más filmekből már jól ismert hullahegyeket ábrázoló filmanyag ismételt bemutatásával. A film csak csodálatos fotókat mutatott be Rochus Mischről, mint a Führer testőréről, méghozzá kivételesen szép zenei kísérettel. Mégis, a film csúcspontja a kívülálló, meggyőzően őszinte lengyel házvezetőnő. Itt egy csoda történt. Ezzel a filmmel az izraeli Yael Katz Ben Shalom megsemmisítette az eddig érvényes és a holocaust vitában a „náci” szóval rögtön minden ellenérvet elnémítható gyakorlatot. Ki akar itt még nyilvánvalóságról beszélni. Mindenesetre ez után a film után nehéz lesz elfogadtatni az emberekkel, hogy minden feltétel nélkül továbbra is higgyenek a holocaust hivatalos verziójában. (National Journal Ford..- Dobszay Károly) HOLOCAUST-TAGADÓ VAGYOK, ÉS NEM FÉLEK Nos, miért akarja valaki a tanulmányának ezt a címe adni: „Holocaust-tagadó vagyok”? Engedjék meg, hogy megmagyarázzam. Mindenekelőtt, én nem tagadom, hogy a nemzetiszocialisták kiközösítették és üldözték a zsidókat az 1930- és 40-es években. Készségesen elismerem ezt a tényt. Nem tagadom, hogy százezreket küldtek „koncentrációs táborokba” Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Lengyelországban. Nem tagadom, hogy sok európai a nemzetközi zsidóságot problematikusnak és parazitának látta az 1930-as és 1940-es években, és nem tagadom, hogy számos zsidó vesztette az életét a második világháború alatt. Amit én tagadok, az az, hogy hat millió halt meg. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a számot, elsősorban azért, mert ez az, amit köteles lennék elhinni. Holocaust-tagadó vagyok, mert számos európai kormány gyáván börtönbe csukja polgárait azért, mert megkérdőjelezik [nem tagadják] a holocaustot - egyikük sem [senki sem] tagadja, hogy a nácik üldözték és kiközösítették a zsidókat a második világháború előtt és alatt, mindazonáltal kétségbe vonnak bizonyos meglehetősen valószínűtlen történetet, amik összekapcsolódnak az úgynevezett holocausttal és emiatt a médiával, amely - mint jól tudják - aránytalanul a cionista zsidók erőszakos uralma alatt áll. Kanada és sok európai ország - köztük Franciaország, Németország és Ausztria - börtönbe csukja a polgárait, mert azok kétségbe vonnak néhányat a holocausttal összefüggő legvalószínűtlenebb, a legkétesebb tanúktól és forrásokból származó állítások közül. Néhány példát alább felsorolunk - amikor olvassák őket, emlékezzenek arra, hogy e példák némelyikét, amelyeket állítólagos „szemtanúk” szolgáltattak, a második világháborút közvetlenül követő Nürnbergi Per folyamán jegyzőkönyvbe foglalták, és arra használták, hogy az emberiség elleni bűnök miatt a náci vezetőket elítéljék [és a kivégzésüket igazolják]. Az érzelmi reakcióból eredő válaszaikat félretéve mennyire valószínű, hogy az alábbi példák bármelyike is tényleg megtörtént? A gonosz nácik megfosztották a szegény szenvedő zsidókat kedvenc háziállataik társaságától. [SZÖRNYŰ KEGYETLENSÉG!] A gonosz német katona kettészakította a csecsemőt az anyja szeme láttára [fizikai KÉPTELENSÉG], Henry Kissinger rokonaiból szappant főztek. [A szappan-mesét már a holocaust-mese „szállítói” sem fogadják el igaznak - Jehuda Bauer, aki zsidó és talán a legismertebb élő holocaust-történész, azt állítja, hogy a történet nem igaz.]. A New York Times szerint 1,5 millió zsidó halt meg a majdaneki gázkamrákban. [A New York Times számára sajnálatos módon a történészek, még a zsidó történészek is, valamint a „hivatalos” Auschwitz Múzeum a Majdenekben kivégzett zsidók tényleges számát majdnem 95%-kal lejjebb szállították.] Az auschwitzi emléktáblát, amely azt állította, hogy 4 millió zsidó halt meg Auschwitzban, 1989-ben szép csendben 1,5 millióra változtatták. [Mi történt a többi 2,5 millióval?] A gonosz nácik elektromos áramot vezettek a padlóba, hogy megöljék a zsidókat. [Teljesen nevetséges.] A hitvány nácik egy atombombát használtak a zsidók elhamvasztására Auschwitzban. [Ne nevessenek: ez a tanúvallomás tényleg elhangzott a Nemzetközi Katonai Törvényszéken Nürnbergben, és felhasználták valóságos emberek felakasztásának igazolására olyan bűnökért, amelyeket azok sohasem követtek el.] Zsidó vér gejzírjei törtek fel a földből HÓNAPOKIG a gyilkosság után. [Ugyan-ugyan! - A vér nagyon gyorsan megalvad [besűrűsödik]; ez az oka annak is, hogy miért nem vérzünk el halálosan kis ütésektől.] Egy folyó vörössé vált zsidó vértől [szóról-szóra a St. Petersburg Times szerint]. A hangadó média életben tartja egy zsidó sztoriját, aki túlélte a hatszoros elgázosítást - „esetleg a gyermekek szervezete jobban ellenáll a gáznak” - állítja a „túlélő”. [A tény az, hogy nem áll jobban ellen - kevesebb gáz elég ahhoz, hogy megöljön egy gyermeket.] És hosszasan folytathatnám, de azt hiszem, értik a beszámolók képtelenségét. Mindazonáltal a fontos tény az, hogy ha Önök azt mondanák, hogy a fenti sztorik bármelyike nem igaz, vagy akár kérdéses, börtönbe kerülnének Németországban, Ausztriában, Franciaországban és számos más európai országban, és még holocaust-tagadók is lennének. Kizárólag ez okból állok a nyilvánosság elé és nyilvánítom magam holocaust-tagadónak. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy idegen kormányok kényszerítsenek (köztük Izrael Állama, amely olyan törvényt hozott, amelyben jogot formál arra, hogy az úgynevezett holocaust-tagadókat üldözze, bárhol élnek is azok, akár itt, az USA-ban is); nem fogadom el, hogy az alkotmányunk és a szólásszabadság joga átkozott legyen! Soha többé nem fogom feladni az intellektuális sértetlenségemet, és nem fogok meghódolni az olyan gyáva akadémikusok/tudósok előtt, akik nem engedik meg tanítványainak, hogy minden forrást felhasználva tanulmányozzák a holocaustot - jómagam is áldozata voltam e gyáva, hazug embereknek. Azt a történelmi szennyet kellett termelnem, amit ők kívántak, hogy megszerezhessem a jól megérdemelt tudományos fokozataimat (az igazság az, hogy az ő gyávaságuk dönt mindenről). Semmi okunk sincs arra, hogy valaha is valamit várjunk tőlük, és minden okunk megvan arra, hogy eltávolítsuk őket az akadémiáról, mihelyt az igazság mindenütt ismertté és elfogadottá válik. Holocaust-tagadónak vallom magamat, nem azért, mintha kétségbe vonnám, hogy a második világháború alatt a nácik kiközösítették és üldözték a zsidókat, hanem azért mert kötelességem támogatni azokat, akik beszélni akarnak Önöknek a fentiekről, akik meg akarják mutatni Önöknek azt a hatalmas mennyiségű anyagot, amely a kívülálló számára úgy szerepel, mintha evidencia lenne, de ellentmond önmagának, cáfolja önmagát, és cáfolják a reális tények, a tudományos tények, a realitás! A holocaust-sztori, ahogy Önök ismerik, hamis, torzított, félremagyarázott, gyakran kitalált, és sokszor nem alapszik máson, mint fantasztikus hazugságokon. Holocaust-tagadó vagyok, mivel Izrael azt mondja, hogy nem lehetek. Holocaust-tagadó vagyok, mert Németország, Ausztria és Franciaország az emberek tízezreit börtönözte be pusztán azért, mert megkérdőjelezték a „hivatalos” mese néhány szerfölött kérdéses vonatkozását. Holocaust-tagadó vagyok, mivel megismertem olyan kiváló embereket, mint Ernst Zündel, David Irving, Germar Rudolf, Siegfried Verbeke, Horst Mahler, Robert Faurisson és másokat, akik pusztán azért bűnösök, mert meg akarják ismertetni Önökkel azokat a tényeket, amelyeket a cionista média és a cinkos nyugati kormányok nem hajlandók Önökkel megismertetni. Holocaust-tagadó vagyok, pedig nem volna szabad annak lennem, legalábbis a „programozás” szerint, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve születésünktől a halálunkig. Holocaust-tagadó vagyok, mert nem félek a következményétől - tudom, hogy jó harcot harcolok, és tudom, hogy a becsületes történelmi revizionizmus végül győzni fog. Az igazság mindig diadalmaskodik! Holocaust-tagadó vagyok; Izrael és a cionizmus legyen átkozott! Curt Maynard Politically Correct Apostate (Ford.: Tudós-Takács János)
