Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-05-01 / 3. szám

2007. április JÏIÎÎVAKÔfcî 5. oldal zenáljának részévé teszi. Ám, csak az Egyesült Államok és Oroszország visel felelősséget azért, hogy ne hozzon létre ilyen fegyverzet-rendszereket. Nyilvánvaló, hogy ilyen feltételek mel­lett gondolnunk kell saját biztonságunk biztosítására. Ugyanakkor lehetetlen jóváhagynunk új, magas technológiás destabilizáló fegy­verek megjelenését. Szükségtelen mon­dani, hogy ez azokra az intézkedésekre utal, amelyekkel elejét vehetjük, hogy az összeütközéseknek újabb teret enged­jünk, különösen a világűrben. A csillagok háborúja már nem fantázia - hanem való­ság. Az 1980-as évek közepe táján amerikai partnereink már be tudták fogni saját mű­holdjaikat. Oroszország véleménye szerint a világ­űr militarizációjának beláthatatlan követ­kezményei lehetnek a nemzetközi közös­ségre, és egy nukleáris korszak eljövetel­ét idézik elő. Nem egyszer tettünk kez­deményezéseket azzal a célzattal, hogy megakadályozzuk a fegyverek használa­tát a világűrben. Szeretném ma elmondani, hogy készí­tettünk egy egyezménytervezetet a fegy­verek világűrben való alkalmazásának megakadályozására. A közeljövőben ezt hivatalos javaslatként szétküldjük partne­reinknek. Dolgozzunk ezen együtt! Azok a tervek, hogy a rakétaelhárító védelmi rendszer egyes elemeit kiterjesz­­szék Európára, nem segíthetnek, csak zavaróak lehetnek. Kinek van szüksége arra, ami ezesetben elkerülhetetlenül egy fegyverkezési verseny következő lépése lenne? Az úgynevezett problémás országok­nak nincsenek öt-nyolcezer kilométer hatótávolságú rakétalövedékeik, amelyek Európának tényleg fenyegetést jelentené­nek. És a közeljövőben és a jelen kilátá­sok szerint beláthatóan nem is lesznek. És az a feltételezés, hogy például Nyugat- Európán át amerikai területre Észak-Ko­­reából rakétát lőnének ki, nyilvánvalóan ellentmond a ballisztikai törvényeknek. Ahogy Oroszországban mondjuk, ez olyan mintha a jobb kezünkkel akarnánk a bal fülünket megfogni. És itt, Németországban, muszáj meg­említenem, hogy az Európai Hagyomá­nyos Fegyveres Erőkről Szóló Egyezmény helyzete milyen siralmas. Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről Szóló Alkalmazott Egyezményt 1999-ben írták alá. Egy új geopolitikai va­lóság, vagyis a varsói blokk kiiktatásával számoltak. Hét év telt el, és csak négy állam ratifikálta a dokumentumot, bele­értve az Orosz Köztársaságot is. A NATO országai nyíltan kijelentették, hogy ezt az egyezményt nem fogják rati­fikálni, beleértve a szárny-korlátozásokra vonatkozó intézkedéseket is (bizonyos számú fegyveres erő telepítését a szárny­zónákba), amíg Oroszország meg nem szünteti katonai támaszpontjait Grúziá­ban és Moldovában. Hadseregünk gyor­sított eljárással távozik Grúziából. Amint mindnyájan tudják, megoldottuk grúz kollegáinkkal fennálló problémáinkat. 1500 katonánk van Moldovában, akik békefenntartó tevékenységet folytatnak, valamint védik a szovjet időkből fennma­radt lőszerraktárakat. E kérdésben folya­matosan tartjuk a kapcsolatot Solana úr­ral, aki ismeri helyzetünket. Készen állunk az ezirányú további lépésekre. És mi történik ezalatt? Ugyanekkor az úgynevezett mozgósítható arcvonal ame­rikai támaszpontjai egyenként ötezer em­berrel állnak fel. Az derül ki, hogy a NATO arcvonal-erőit határainkra telepítette, mi pedig továbbra is szigorúan betartjuk az Egyezményben vállalt kötelezettségein­ket, és egyáltalán nem reagálunk ezekre a lépésekre. Szerintem nyilvánvaló, hogy a NATO terjeszkedésének semmi köze a Szövetség modernizációjához vagy Európa bizton­ságának biztosításához. Ellenkezőleg, ko­moly provokációt jelent, ami csökkenti a kölcsönös bizalom mértékét. Jogunk van megkérdezni: Ki ellen irányul ez a terjesz­kedés? És mi lett nyugati partnereink biz­tosítékaival, amiket a Varsói Egyezmény felszámolása után adtak? Hol vannak ma azok a nyilatkozatok? Senki sem emlék­szik azokra. Veszem magamnak a bátor­ságot, és emlékeztetem a hallgatóságot, hogy mi hangzott el. A NATO főtitkárá­nak, Wörnerúrnak 1990. május 17-i brüsz­­szeli beszédét idézném. Ezt mondta: „készek vagyunk arra, hogy német terü­leten kívülre ne telepítsünk NATO hadse­reget, és ez a tény a Szovjetuniónak stabil biztonsági garanciát ad”. Hol vannak ezek a garanciák? A Berlini Fal köveit és betontömbjeit ajándékként már rég szétosztogatták. Ám nem feledhetjük, hogy a Berlini Fal le­omlása csak egy történelmi választásnak köszönhetően vált lehetővé - és ez is a mi népünk választása volt, az orosz népé - a demokráciáért, a szabadságért, a nyitott­ságért és a nagy európai család minden tagjával való őszinte partnerkapcsolatért született választás. És most újabb elválasztó vonalakat és falakat akarnak építeni - ezek a falak talán virtuálisak, de mindazonáltal elválaszta­nak, kettévágják kontinensünket. Lehet­séges, hogy megint hosszú évekre, évti­zedekre és több politikus generációra lesz szükség, hogy megszüntessék és lebont­sák ezeket az újabb falakat? Kedves hölgyeim és uraim! Egyértelműen az atomsorompó ural­mának erősítése mellett vagyunk. A jelen­legi nemzetközi jogi alapelvek lehetővé teszik, hogy békés célokra nukleáris fűtőanyag előállításához szükséges tech­nológiákat fejlesszünk. És sok ország jó okkal akar saját nukleáris energiát létre­hozni energia-függetlensége alapjául. Ám azt is tudjuk, hogy ezekből a technoló­giákból rövidúton nukleáris fegyverek le­hetnek. Ez komoly nemzetközi feszültséget te­remt. Az Irán nukleáris programja körüli helyzet világos példával szolgál erre. És ha a nemzetközi közösség nem talál ész­szerű megoldást ennek az érdekeltség­problémának a megoldására, a világ ha­sonló, destabilizáló kríziseket fog elszen­vedni, mivel több küszöbország van, nemcsak Irán. Mindnyájan tudjuk ezt. Állandó harcot fogunk folytatni a tömeg­­pusztító fegyverek terjedésének fenyege­tése ellen. Múlt évben Oroszország kezdemé­nyezte, hogy urándúsításra nemzetközi központokat hozzanak létre. Nyitottak va­gyunk arra, hogy ne csak Oroszországban legyenek ilyen központok, hanem olyan más országokban is, ahol jogszerű alapja van a nukleáris energia polgári felhaszná­lásának. Azok az országok, amelyek nuk­leáris energiát akarnak fejleszteni, garan­tálhatnák, hogy ezekben a központokban való közvetlen részvételükön keresztül kapják az üzemanyagot. A központok pe­dig természetesen, szigorú IAEA felügye­let alatt működnének. A George W Bush, amerikai elnök ál­tal előterjesztett legutóbbi kezdeménye­zések egybevágnak az orosz kezdemé­nyezésekkel. Úgy gondolom, Oroszor­szág és az Egyesült Államok tárgyilagosan és egyenlően érdekeltek abban, hogy a tömegpusztító fegyverek telepítése és uralma egyre erőteljesebb atomsorompó alá essék. Pontosan a mi országaink, a vezető nukleáris és rakétahatalmak, azok. amelyeknek vezetőkként kell fellépniük újabb, szigorúbb atomsorompó-intézke­­dések kidolgozásában. Oroszország ké­szen áll erre a munkára. Jelenleg is tárgya­lásokat folytatunk amerikai barátainkkal. Általánosságban arról kellene beszél­nünk, hogy létrehozunk egy teljes, politi­kailag ösztönző és gazdaságilag serkentő rendszert, minélfogva az államoknak nem lenne érdeke, hogy a nukleáris üzem­anyag-körben saját hatalmat építsenek ki, de ettől még meg lenne a lehetőségük, hogy nukleáris energiát fejlesszenek, és energia-lehetőségeiket megerősítsék. Ezzel kapcsolatban részletesebben a nemzetközi energia-együttműködésről fogok beszélni. A Szövetségi Kancellár asszony is szólt erről röviden - említette, érintette a témát. Oroszország az energia­­szektorban egységes piaci alapelveket és mindenkinek átlátható feltételeket kíván teremteni. Nyilvánvaló, hogy az energia­árakat a piacnak kell meghatároznia, ahe­lyett hogy az politikai spekuláció, gazda­sági nyomás vagy zsarolás tárgya lenne. Nyitottak vagyunk az együttműködés­re. Minden fontos energia-projektünkben részt vesznek külföldi vállalatok. Külön­féle becslések szerint az oroszországi olaj­kitermelés 26%-át - kérjük, gondolkodja­nak el ezen a számon -, tehát az oroszor­szági olajkitermelés 26%-át külföldi tőke végzi. Próbáljanak csak hasonló példát találni, ahol kiterjedt orosz üzlet nyugati országokban kulcsfontosságú gazdasági szektorokban vesz részt. Ilyen példa nem létezik! Erre nincs példa. Felidézném az Oroszországon belüli külföldi beruházások és Oroszország kül­földi beruházásainak paritását. A paritás körülbelül 15 az 1-hez. És ez nyilvánvaló példája az orosz gazdaság nyitottságának és stabilitásának. A gazdasági biztonság az a szektor, amelyben mindenkinek egyenalapelvek­­hez kell tartania magát. Készek állunk a tiszta versenyre. Ezen okból az orosz gazdaságban egy­re több és több lehetőség jelenik meg. Szakértők és nyugati partnereink tárgyila­gos értékelést adnak ezekről a változások­ról. Oroszország teljes OECD hitelképes­sége javult, és Oroszország a negyedik csoportból a harmadikba lépett át. Mün­chenben ma szeretném megragadni az alkalmat, hogy német kollegáimnak meg­köszönjem a fenti döntésben nyújtott segítségét. Továbbá, mint tudják, Oroszország WTO-hoz való csatlakozásának folyamata végső fázisába lépett. Rámutatnék, hogy hosszú, nehéz megbeszélések során nem egyszer hallottunk a szólásszabadságról, a szabadkereskedelemről és az egyenlő esélyekről, de valami okból kizárólag az orosz piac vonatkozásában. Van még egy fontos kérdés, amely köz­vetlen hatással van a globális biztonságra. Ma sokan beszélnek a szegénység elleni küzdelemről. Mi is történik valójában ezen a területen? Egyrészt pénzügyi forrá­sokat különítenek el a világ legszegé­nyebb országait segítő programokhoz - néha jelentős pénzügyi forrásokat. Ám, hogy őszinték legyünk - és ezt itt sokan tudják - az adományozó országok válla­latainak fejlődéséhez kacsolódóan. Más­részt pedig, a fejlett országok egyidejűleg megtartják mezőgazdasági szubvenciói­kat és korlátozzák egyes országok hozzá­jutását a magas technológiás termékek­hez. Mondjuk ki a dolgokat, ahogy vannak - az egyik kéz jótékony segítséget oszt, a másik pedig nemcsak megőrzi a gazdasá­gi hátrányt, de le is fölözi az ebből szár­mazó hasznot. A növekvő társadalmi fe­szültség a sújtott régiókban kétségtelenül a radikalizmus, szélsőségesség növekedé­sét eredményezi, valamint táplálja a terro­rizmust és a helyi konfliktusokat. És ha ez egy olyan régióban történik, mint - mond­juk - a Közel-Kelet, ahol a feszültség, hogy a világ tisztességtelen, egyre nő, ak­kor megvan a veszélye a globális destabi­­lizációnak. Nyilvánvaló, hogy a világ vezető orszá­gainak látniuk kell ezt a fenyegetést. És ezért a globális gazdasági kapcsolatoknak demokratikusabb, tisztességesebb rend­szerét kell kiépíteniük, egy olyan rend­szert, amely mindenkinek megadja a fejlődés lehetőségét. Kedves hölgyeim és uraim, a Biztonsá­gi Politikáról Szóló Konferencián lehetet­len nem említeni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) tevé­kenységét. Amint ismeretes, ezt a szerve­zetet azért hozták létre, hogy a biztonság minden aspektusát vizsgálja: hadi, poli­tikai, gazdasági és emberi aspektusát, különösen pedig az e területek közötti kapcsolatokat. Mit látunk, mi történik ma? Azt látjuk, hogy ez az egyensúly nyilvánvalóan rom­­badőlt. Az emberek az OSCE-t olyan alan­tas eszközzé próbálják alakítani, melynek célja egy ország vagy országcsoport kül­politikai érdekeinek elősegítése. És ezt a feladatot szintén az OSCE bürokratikus apparátusa végzi, amelynek egyáltalán semmi köze az alapító atyákhoz. A dön­téshozatali folyamatokat és az úgyneve­zett nem-kormányzati szervezetek bevo­nását ehhez a feladathoz igazították. Ezek a szervezetek formálisan függetlenek, de céltudatosan finanszírozottak, és ezért irányítás alatt állnak. Az alapítóiratok szerint a humanitárius szférában az OSCE célja segíteni a tagor­szágokat, hogy kérésükre a nemzetközi emberjogi normákat elismerjék. Ez fontos feladat. Mi támogatjuk. Ám ez nem jelen­ti az országok belügyeibe való beavat­kozást, különösen pedig azt nem, hogy egy olyan rezsimet ültetünk a nyakukra, amely meghatározza, ezeknek az orszá­goknak hogyan kell élniük és fejlődniük. Nyilvánvaló, hogy egy efféle beavatko­zás egyáltalán nem segíti elő demokrati­kus államok kibontakozását. Ellenke­zőleg, függővé teszi őket, és következés­képpen politikailag és gazdaságilag insta­billá. Reméljük, hogy az OSCÉ-t elsődleges feladatai fogják irányítani, és az uralkodó államokkal tiszteleten, bizalmon és átlát­hatóságon alapuló kapcsolatokat fog ki­építeni! Kedves hölgyeim és uraim! Összegzésképp a következő megjegy­zést tenném. Nagyon gyakran folyamod­nak hozzánk - és hozzám személyesen - partnereink, beleértve európai partnere­inket is, azzal, hogy Oroszország vállaljon egyre aktívabb szerepet a világügyekben. Ezzel kapcsolatban egy apró megjegy­zést tennék. Aligha szükséges bennünket erre ösztökélni. Oroszország több, mint ezeréves történelmű ország, és gyakorla­tilag mindig élt azzal az előjoggal, hogy független külpolitikát folytasson. Nem fogjuk ma megváltoztatni ezt a hagyományt. Ugyanakkor mindannyian tudatában vagyunk, hogy miképpen vál­tozott meg a világ, és reális elképzelésünk van lehetőségeinkről. És természetesen, olyan felelős és független partnerekkel kí­vánunk együttműködni, akikkel együtt­dolgozhatunk egy tisztességes és demok­ratikus világrend megalkotásán, ami biz­tonságot és jómódot biztosít nem csak kiválasztott keveseknek, hanem minden­kinek. Köszönöm figyelmüket. (2007. 02. 10. A beszéd oroszul hangzott el Ford.: Parragh Mónika)

Next

/
Thumbnails
Contents