Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-05-01 / 3. szám

RUDOLF-PER 12. TÁRGYALÁSI NAP -UTOLSÓ AKTUS

2007. március 15.

(Günter Deckert tudósítása, W G. Müller megjegyzéseivel és kommentárjaival)

6. oldal _________________________«lîîVAKOfcî_______________________ ___________2007. április

A revizionizmus újabb győzelme. Az ellenség felfedte arcát, és az arc nem szép, hanem tudatlan, arrogáns és brutális. A ténybizonyítékok minden bemutatását elvetették és az összes szakértő meghallgatását megtagadták. Könyvei közül legalább egyet, az Előadások a holocaustról” címűt el fogják égetni a legdemokratikusabb Németországban, amely valaha is létezett. A belőle származó bevételt el fogja tőle lopni az állam — azért, hogy elküldje Izraelnek?

Emberi méltóságát megsértették azáltal, hogy megbilincselve vitték a bíróságra.

Egy kicsit több rendőr (van jelen), mint általában (elvégzik) a mindvégig nagyvonalúan folytatott, szokásos ellenőrzéseket. - A média és a hallgatóság érdeklődése korlátozott. — A nagy teremmel szemközt két csapat, kamerával, közülük az egyik az Al Dzsazira arab TV Berlini Tudósítóstábja. A termen belül nincs fényképezés. A sajtó nem készít felvételeket, sem a termen belül, sem azon kívül. Az újságírók testületéből heten vannak jelen, közöttük a „Mannheim Morgen” újságírója (MM).

A kezdést 16 óra 15 percre tervezték, a tényleges kezdés azonban 16 óra 19 perckor volt. A hallgatóság soraiból csak kevesen keltek fel amikor G. Rudolf megjelent a teremben, kevéssel azelőtt, hogy a Bíróság előjött a „katakombából”.

Grossmann ügyészen, Bock ügyvéden és a Bossi- Bureau emberén kívül hét rendőr és egy bírósági hivatalnok volt jelen - valamennyien felfegyverkezve. Továbbá egy személy az Állambiztonsági Rendőrség tagjai közül.

Az egyéb jelenlévők mintegy ötvenen voltak, közülük három nő az antifasiszta (zsidó?) sarokból, egyikük a közismert Hunchback. - Néhány ember hosszú utat tett meg.

Amikor a Bíróság, ismert összetételében, belépett a terembe, mindenkinek fel kellett állnia, eleget téve a „jó modornak”, mivel az ülve maradást a Bíróság megvetésének értelmeznék, hiszen a Bíróság (a feltevés szerint) a „ nép nevében” szolgáltat igazságot. Általában (az engedetlenséget) normális körülmények között megfelelő büntetéssel sújtják. [Úgy tűnik, hogy az az eszme, miszerint engedetlenség, ha nem állnak fel, ellentmond annak az eszmének, mely szerint az ítélkezés a „nép nevében” történik. Milyen nép nevében? - W G. Müller]

A Bíróság elnöke, Schwab, kihirdeti az ítéletet, amelyet a hallgatóság állva hallgat végig:

1. 30 hónapi börtön - ugyanannyi, amennyit az ügyész indítványozott:

2. 21 600 euro pénzbüntetés (az „Előadások a holocaustról” című könyv 720 példányának eladási áráért):

3. az „Előadások a holocaustról” elkobzása..., ami a példányok megsemmisítését jelenti: ez megnehezíti, hogy bárki hozzájusson e könyv példányaihoz. [Micsoda? Könyvégetések a legdemokratikusabb államban, amely valaha is létezett német földön? — W G. Müller]

Ezután elrendelték, hogy a hallgatóság üljön le.

Schwab ítéletindokolása a következő:- G. Rudolf visszaeső bűnös (a Stuttgarti Megyei Bíróság 1995-ben 14 havi börtönre ítélte a „Rudolfszakértői jelentésért”).- A 130. § minden kritériumának eleget tesz az eset: az igazság ellen irányul, mivel ő tagadja a holocaustot..., ezáltal sérti a halottak emlékét. Folytatólagosan a holocausttagadás előmozdítóinak ismert stílusában ír.- A szólásszabadság ide nem vonatkozik, mivel az Alaptörvény szerint az korlátozhatja a harmadik személy védelmét, és a Német Szövetségi Köztársaság ezen az úton jár, mert ez az út nem vitatható. [Micsoda? A halottak még mindig élő személyek? Meddig? - W G. Müller]- Az Alaptörvénynek, a tudományok szabadságával kapcsolatos 5. szakasza sem alkalmazható, mivel ő nem tudományos módon dolgozik és dolgozott. [Minden kérelmet, amely annak meghatározására irányult, hogy G. Rudolf tudományosan tevékenykedett-e vagy sem, elutasított a bíró. Hogyan lenne a bíró képesítve ennek megállapítására minden tudományos képzettség nélkül? - W G. Müller] Ő csak kiértékelte mások (munkáját) [Leplezetlen HAZUGSÁG!!! Hol van ennek az állításnak a bizonyítéka? - W G. Müller] és azzal kérkedett, hogy ő egyedül „magába szedett minden bölcsességet egy kanállal”. [Ugye, okos ez a fickó? Ezért járt jogi iskolába? Rudolf sohasem állította magáról, hogy „bölcs”. Ezt a „bölcsességet” egy további mocskolódásként tulajdonították neki. Egyáltalán nem a „bölcsesség” volt a vitatéma: a tények voltak azok. De sokkal nehezebb vitatkozni a tényekről. De ez a tipikusan zsidó módszer: amikor nem képes elutasítani a tényeket, az ismeretlenség homályában hagyja vagy bemocskolja a hírvivőt. Vagy a legjobb módszer: hajszát indít ellene és börtönbe csukatja. - W G. Müller] „Ne tartsa magát fontosnak!”. Az ügyész már megmondta neki ezt, és ez a helyes álláspont. [Hogyan és mikor állította magáról G. Rudolf azt, hogy fontos? Soha, sehol. O eléggé tudós ahhoz, hogy tudja: csakis az ő tudományos képesítéssel rendelkező társai hozhatnak róla ilyen ítéletet. És közülük sokan éppen ezt tették. Ha viszont ő nem fontos, miért büntették meg? - W G. Müller]- Schwab a „ tudomány” szónak ezt az értelmezését a Karlsruhe-i Alkotmánybírósággal védi, amelyet G. Rudolf erőteljesen támadott. [Németországnak nincs Alkotmánya. A német népet mind a mai napig nem kérdezték meg sohasem (például népszavazás keretében), hogy jóváhagye valamilyen Alkotmányt. - WG. Mülle A Az Alkotmánybíróság fogalmazása nagyon jól sikerült. [Fel van-e hatalmazva a bíró, hogy megítélje felettesei munkájának értékét? - W G. MülleA Általános értelemben ezt mondta: „.. .Tudományos az, ami az igazság felfedezését szolgálja formában és tartalmában.” [Milyen értelemben nem szolgálja G. Rudolf munkássága az igazság felfedezését? Hol és mikor hazudott, torzított, hagyott el, vagy tett hozzá a tényékhez, hol és mikor nem vett figyelembe, hamisított, koholt stb. valamit a bizonyítékai közül? -W.G. MülleA Egyedül a Bíróságok vannak abban a helyzetben, hogy kiértékeljék a megfelelő tudományos szigorúság kérdését. [Minden kérelmet, amely arra irányult, hogy tudományos végzettséggel rendelkező szakértőknek tegyék fel ezt a kérdést, ismételten elutasított ez a bíró. A bíróknak nincs tudományos, illetve történelmi képzettségük, illetve ismeretük, amely alkalmassá tenné őket erre az értékelésre. Mit szólna ahhoz a bíró,

ha tudósok vagy történészek hoznának jogi ítéleteket? Ez a kijelentés egyedül ennek a bírónak arroganciáját, tudatlanságát és a hatalom által kiváltott őrületét bizonyítja. - W G.

MülleA-További alátámasztásként Schwab idéz az „ Előadások a holocaustról”különféle helyeiről, különválasztja és támadja azokat, anélkül, hogy érdekelné, hogy fogadja azt G. Rudolf. - Irgalomból számításba vették, hogy G. Rudolf elkerülte, hogy valaki másnak a szekere elé legyen fogva, és a (Bossi) ügyvéden keresztül kinyilvánította azt a szándékát, hogy vissza akar vonulni és normális családi életet óhajt élni. Ezt megteheti, ameddig megtartja a Német Büntető Törvénykönyv normáit.- A büntetésre vonatkozó döntést illetően számításba lett véve, hogy ő megvallotta a tetteit, azokat objektíve és szubjektíve szemlélve. [Érdekes megállapítás. Tudja-e bárki is, hogyan szemlélnek egy vallomást objektíve vagy szubjektíve? Ha az emberek nem értik a bírót, ez még mindig érvényes ítélet? — W G. MülleA A büntetés csökkentése érdekében fontolóra lett véve, hogy ő érzékeny a bebörtönzésre, és hiányzik a családja (az USÁ-ban van).- Ezt a büntetést növeli a korábbi jelentős büntetés (Stuttgarti Megyei Bíróság), az, hogy a revizionizmus volt a megélhetési forrása, [Mi a baj ezzel? Számtalan zsidó ír könyveket, készít filmeket, tart előadói utakat, működik mint ügyvéd, újságíró stb. a „holocausttal” kapcsolatban annyira, hogy az egy teljes iparággá virágzott ki, ahogy ezt például Norman Filkenstein dokumentálta. De egy német nem teheti ezt? Más törvények vonatkoznak a németekre? - W G. MülleA és még felhasználta az internet lehetőségeit is. [Közvetlen támadás az interneten való szólásszabadság ellen. A németeket előtérbe helyezve. A zsidók nagyon igénylik őket. - W G. MülleA- Az internetes cselekményért járó 20 hónapot „engedték el” az „Előadások a holocaustról”című könyvért járó 22 hónap helyett. Ebből adódóan 36 hónap összbüntetés volt tervezve, amely a bűnért járó megfelelő büntetés volt.

Befejezésül a bíró a következő határozatokat hirdette ki:

1. Az elkobzási határozatot érvénytelenítették (az „ Előadások a holocaustról” eladott példányai miatt) 21 600 eurora változtatták.

2. A 2007. január 29-i letartóztatási határozat érvényben marad. Ez szigorított börtönt jelent, ami magában foglal bizonyos korlátozásokat a börtönbüntetés letöltése folyamán (ez azt jelentheti, hogy korábbi szabadon bocsátás nem lesz engedélyezhető, és/vagy kiegészítő elzárást is le kell töltenie).

Röviddel ezután a Bossi Bureau-ból való ügyvéd szót kért és G. Rudolf-val röviden összepillantva kijelentette, hogy ebben az ügyben tartózkodni akarnak a további jogi eszközök igénybevételétől. Schwab Grossmannhoz fordul. Majd /ovid gondolkodás” után (?) kihirdeti, hogy az ügyész egyetért.

Ezért a Bíróság elnöke most kihirdetheti, hogy ez az ítélet jogerős. A következő jogok ezáltal érintetlenül maradnak: a) a felülvizsgálathoz való jog, b) fellebbezési jog az Alkotmánybírósághoz, c) fellebbezési jog az elzászi Strasbourgban lévő Európai Emberjogi Bírósághoz.

(Ford.: Tudós-Takács János)