Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-01-01 / 1. szám
«lîîVAKÔfcî Israel Shamir: TEHERÁNBAN TALÁLKOZTAK 2007. január-február A teheráni Holocaust-konferencia igencsak felkavarta a világsajtót. Felmerül a kérdés: vajon mitől volt ennyire különleges? Hiszen oly sok holocaust-rendezvény, múzeum és fesztivál létezik, amelyeket gyakran állam- és kormányelnökök garmadája látogat, akkor pont ez az egy konferencia Teheránban miért került ennyire a figyelem és a kritikák középpontjába; miért töltött a Fehér Ház, Frau Merkel, a Vatikán és az Európai Unió értékes időt a távoli iráni fővárosban megrendezett kis gyűlés elítélésével? A különbség az, hogy minden más rendezvény hitbuzgón elfogadja a zsidó szervezetek által Tízparancsolatként hirdetett hivatalos álláspontot. A holocaust hivatalos verziója még a Szentírásnál is szigorúbb: bárki kétségbe vonhatja a szeplőtlen fogantatást vagy Krisztus feltámadását, bárki bemocskolhatja Mohamed nevét, de ha valaki egy kicsit is kételkedni mer abban, hogy a németek a teljes megsemmisítés jegyében 6 millió zsidót végeztek ki gázkamrákban, még akár börtönbe is kerülhet Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban és a többi „szabad” országban. A teheráni konferencia volt az első, amely a második világháború sajnálatos eseményeit kritikus szemmel vizsgálta. Nem kell ahhoz Hitler-rajongónak lenni, hogy pozitívan értékeljük a konferenciát. Ami jó az egyiknek, jó a másiknak is. Hiszen a zsidók gondolkodás nélkül képesek letagadni saját kegyetlenkedéseiket. A The Guardian beszámolója szerint célpontjukká vált „ a francia televízió egyik megbecsült tudósítója, Charles Enderlin, aki palesztin operatőrével együtt a második intifáda kitörésekor megörökítette, hogyan lövik agyon a 12 éves Mohammed al-Durát, miközben édesapja a testével próbálja védeni. Enderlin izraeli csapatokat vádolt a lövöldözéssel és a fiú meggyilkolásával. Izraelt támogató franciák a világhálón keresztül hamis felvételekből álló koholmánynak bélyegezték a riportot. A televíziós csatorna, a France 2 jogi útra terelte az ügyet, és múlt hónapban, elsőként a négy külön perben, a francia bíróság rágalmazásért elítélte az egyik magáncéllal létrehozott médiafigyelő oldal létrehozóját. „Egy másik internetes célpont egy korábbi, a gázai övezet egyik tengerpartján történt vérengzést bemutató felvétel volt. Egy sikoltozó palesztin kislányt örökített meg, amint meglátja családtagjainak holttesteit, akikkel a palesztinok szerint izraeli bombázás végzett. Amikor Stewart Purvis, az ITN főszerkesztője a képek hatásairól tett említést a múlt heti konferencián, a közönségből többen azt kiáltották: „Megrendezett csalás!” Beszéde után valaki még azt is felvetette neki, hogy talán a családtagok máshol haltak meg, más okból kifolyólag, és a holttesteket azután, a felvételek kedvéért vitték a partra. Hiszen hová tűnt a sok vér? Válaszában rámutatott a tényre, hogy ő látta az operatőr által készített felvételeket, és bizonyos képek túl borzalmasak voltak ahhoz, hogy adásba kerüljenek.” Ráadásul minden, a szólás szabadságát éltető liberális szégyene, hogy még a legfontosabb történészek sem fejthetik ki szabadon a véleményüket a holocausttal kapcsolatban. David Irving börtönben ül, ezen a héten pedig láncra verve vitték a bíróságra Germar Rudolfot, miután a hivatalos holocaust-dogmát megkérdőjelező könyve miatt kiutasították az Egyesült Államokból. Egy ilyen tabu megdöntésért kiált. Bővebben írtam erről 2001-ben, amikor az első, Bejrutba tervezett konferencia meghiúsult a Libanonra nehezedő amerikai nyomás miatt. A revizionisták a mostanihoz hasonlóan ott is abban reménykedtek, hogy véleményük végre meghallgatásra talál. Ez most sem történt meg. A konferencia szervezői nagyot tévedtek, amikor azt hitték, hogy megsérthetik ezt a tabut, és milliókhoz szólhatnak. Bár a világsajtó ontotta a konferenciáról szóló híreket, ám ezek mind egy kaptafára készülve, a hivatalos elutasításról és a zsidók előre várható reakcióiról szóltak. Gyakorlatilag egyetlen Teheránban készült riport vagy beszélgetés sem jelent meg a tömegtájékoztatásban. A konferencia résztvevőit „rasszista antiszemitáknak” kiáltották ki, holott jó néhány zsidó is volt köztük, tiszteletre méltó rabbik, fekete kalapjukban és hosszú köpenyükben, olyanok, akiket felháborított a második világháború cionista kisajátítása. A konferencia kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a holocaust dogmája az egyik alaptanítása a tömegtájékoztatás egész világot átfogó agymosógépének, amelyet Noam Chomsky így jellemzett: „konszenzus-gyár, amelyről Sztálin csak álmodhatott volna... amelynek fegyelme és egységessége igazán figyelemreméltó”. Ez a médiaszövetség minden szabad ember ellensége, és könyörtelen háborút vív Irán és más szabadon gondolkodó nemzetek ellen. Csak egy példa: egy zsidó tulajdonban lévő kanadai újság, a The National Post állította, hogy „hasonlóan a nácikhoz, akik sárga csillag viselésére kötelezték a zsidókat, az iráni parlament elfogadott egy törvényt, mely szerint a zsidóknak színkódos kitűzőket kell viselniük”. Ez szemenszedett hazugság volt: Iránban 30 000 zsidó él, akik jól érzik magukat, és eszük ágában sincs emigrálni Izraelbe. Kedvező bánásmódban van részük, és senki sem kényszeríti őket, hogy kitűzőt vagy bármi mást viseljenek. A The Post néhány nappal később visszavonta a „kacsát” és bocsánatot kért, de addigra a hírt már unalomig ismételgette több ezer újság és blog, míg a helyesbítés megmaradt a lap hatodik oldalán. Barátunk, és honfitársam, Gabriel Ash írta a Dissident Voice-ban: „A holocaust a leghatásosabb fegyver a „ civilizációk összecsapásának” előidézésén munkálkodók kezeiben. A holocaust „tanulsága” bőven elég volt ahhoz, hogy feljogosítsa a NATO-t jugoszláviai civil célpontok bombázására, az Egyesült Államokat Irak népirtó megszállására, Izraelt Bejrut kitartó bombázására vagy egy jövőbeli Irán elleni atomháborúra. A Hollowcaust [itt a hollow = hamis, értéktelen - a szerk.] teljes mértékben a globális faji megkülönböztetés ideológiája. A hollowcaust cseles és szeszélyes szentségként működik, bizonyos összevetéseket elutasítva, más, hasonlóan megalapozott vagy éppen megalapozatlan összehasonlításokat elfogadva. Ez egy partizán istenség, egy olyan mindenható, aki ’minket’ mindig áld és ’őket’ mindig bünteti, miközben az egész emberiség hódolatát kívánja, az egész emberiség nevében.” Eddig rendben is van. Ash belátja, hogy „ ilyen körülmények között a holocaust megtagadása a hollowcaust visszaszorításának vágyából fakad.” Ám ekkor egy másik vonalon indít támadást a konferencia ellen: „A legelnézőbb vélemény, amit mondani lehet ennek a szánalmas holocaustkonferenciának a szervezőiről, az az, hogy bolondok. A hollowkausztot terjesztő szélhámosok üzenetét csak megerősítik az ilyen butaságok, mint az iráni konferencia.” És innentől eltérő állásponton vagyunk. Az irániaknak jó okuk volt megszervezni ezt a konferenciát. A holocaust remekül beépült az uralkodó nézetek közé, mint a (gazdag és befolyásos) kisebbség jogainak igazolása az (elnyomott) többség elvárásainak ellenében. De sikere és beilleszkedése azt is mutatja, hogy a tömegtájékoztatás gépezete milyen remekül illeszkedik és összpontosul filoszemita, nagyrészt zsidó kezekben. Palesztina zsidó megszállása fájdalmas tény, ám nem veszélyesebb, mint a szabad gondolkodás eme bebörtönzése. Ezek az emberek olyan ügyesen bánnak halálos gépezetükkel, mint jedik a fénykarddal. Ahmadinezsádot Hitlerhez hasonlítják, miközben tagadják a hasonlóságot Izrael és a náci állam között, KGB-s gyilkosnak nevezik Vlagyimir Putyint, 5. oldal miközben meg sem említik, hogy izraeli bíróságok gyilkosságokat törvényesítenek, nagyobb hírverést csaptak a Monica Lewinsky ruháján esett folt körül, mint a George Bush miatt patakokban ömlő vérről, megbecsült amerikai tudósokat, mint Mearsheimer vagy Walt skinheadeknek állítottak be, most pedig vadul támadják James Bakert, kivonulási tervei miatt. Rohadt nagy hatalmuk van megtenni bármit. Szinte mindenhatók. Barátunk, James Petras a közelmúltban adott ki egy nagyhatású könyvet Israels Power in the Us (Izrael hatalma az Egyesült Államokban) címmel. Izrael tekintélye azonban csak gyenge árnyéka a nyugaton érvényesülő zsidó befolyásnak, ami nem izraeli harckocsikra, hanem zsidó gondolattankokra épül, izraeli atombombák helyett zsidó hírbombákra. Amíg a zsidók által diktált nézetek érintetlenek maradnak, a nyugati hatalmak tovább küldik fiaikat a hamelni patkányfogó nyomában Bagdad utcáira és Libanon hegyei közé. Az irániak arra a következtetésre jutottak, hogy nincs lehetőség a megegyezésre ezzel a világméretű zsidó médiaszövetséggel. Nincs mód a békés tárgyalásra. Vissza kell vágni, méghozzá fennhatóságuk legszentebb dogmáinak megtámadásával. Ha ez a dogma megdőlne, összeomlana a zsidók uralta közgondolkodás, a zsidó állam pedig a Szovjetunióhoz hasonlóan eltűnne, mondta Ahmadinezsád elnök. Ez a hasonlat bizonyos szövegmagyarázatra szorul: a Szovjetunió „egy állam” volt, olyan állam, ahol különböző népek egyenlőként éltek együtt; a zsidó állam lényegében „két állam”, a zsidók gazdag állama, amelyik fennhatóság alatt tartja az őslakosok szegény államát. Ha ez szétesik, létrejön az „egy állam” Palesztinában, megfordítva ezzel azt a tendenciát, amit a Szovjetunió felbomlása indított el. Akkor Irán - és az egész Kelet - amerikai és izraeli nukleáris fenyegetettség nélkül létezhetne. Ez az oka, hogy Irán megrendezte ezt a konferenciát. Senkit - a szó szoros értelmében senkit, még brit, francia, amerikai, német, orosz vezetőket se - érdekelnek egy régi háború áldozatai, akár zsidók akár nem; olyan tisztelettel adóznak a holocaust áldozatai előtt, ahogy nemzetek leborulnak hódítóik előtt. Irán visszautasította ezt a térdre borulást; mikor fogjátok ti is követni bátor példájukat? GYÁSZJELENTÉS Ezúton értesítünk mindenkit, aki ismerte, hogy A HOLOCAUST NYILVÁNVALÓSÁGA hirtelen és váratlanul elhalálozott. Az elhunyt a Nemzetközi Katonai Törvényszék gyermeke volt és 1945-ben látta meg a napvilágot. (Pontos születési dátuma nem ismeretes.) Már élete kezdetétől fogva egy örökölt betegségben szenvedett, úgy, hogy nem tartózkodhatott a szabadban és életét csak addig hosszabbíthatta meg, ameddig a szélhámosság és hazugság egy bizonyos mértékű atmoszférájával körül volt véve. Egy már régóta érzékelhető klímaváltozás az elhunytat nagyon megviselte. A Zündelper kezdetén rövid időre még kómába is esett. Rossz egészségi állapotára való tekintettel, különböző csoportok - akiknek érdeke fűződött a beteg életben tartásához - intézkedtek sürgős kórházba szállításáról. Ott az intenzív osztályon már mesterségesen etették és lélegeztették. Életének meghosszabbítására szolgált egy kimondottan erre a célra összetákolt védősátor, amely „holocausttagadás” néven vonult be a büntető törvénykönyvekbe. Mindezek ellenére állapota továbbra is drámaian rosszabbodott. Egy forgószél következtében, amely 2006. december 11-12-én a Teheránban megrendezett holocaust-konferencián keletkezett, az igazság nevű növény magvai keltek útra és mindenhol elkezdtek kihajtani, ami a gázigazság atmoszférikus tartalmát drasztikusan megnövelte. A számára életfontosságú gázhazugság csökkenő koncentrációja az azonnali újraélesztési kísérletet eredménytelenül hagyta. Az orvosok nem voltak tovább abban a helyzetben, hogy a pácienst életben tartsák. A jogászok már szintén csak a halál beálltát tudták megállapítani. A GYÁSZOLÓ HÁTRAMARADOTTAK: Bűnös és önkínzó politikusok szerte a világon, Az Örök Kasszírozok Központi Tanácsa, Államügyészek és bírák, akiknek az elhunyt mindennapi kenyerüket biztosította. A gyászszertartás időpontja még nem ismeretes, mivel az elhunyt földi maradványait a halál okának megállapítása végett, boncolás céljából Izraelbe szállították.
