Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-05-01 / 3. szám
NecnzeiüNk szolgálatában cdggDaLni Lelkei, De eLpÁiuöNi sot)á! «Itî¥ a 1>ünq arista szeLLeo) Lapja Megjelenik minden hó 15-én Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962. 46. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2007. ÁPRILIS ÁRA: 240 Ft TISZAESZLÁR: A MAGYA R TRAGÉDIA KEZDETE (2. oldal) Major Tibor AZ ORSZÁGVESZTÉS VÉGZETES NAPJAIRÓL 3. oldal VLAGYIMIR PUTYIN NAGY VIHART KAVART BESZÉDE (4-5. oldal) Sértő Kálmán KÖPÖNYEGFORDÍTÁS (9. oldal) Mark Glenn LEHET, HOGY ÖN ANTISZEMITA.. (14. oldal) Dobszay Károly HÉTKÖZNAPI IDIOTIZMUS „ Márciusban újra kezdtük!” - jelenti ki büszkén egy önjelölt nemzetmentő, csak azt nem tudja megmagyarázni, hogy mit kezdtek újra. Netán az őszi „forradalmat”? Ugyan-ugyan barátaim, mikor fogunk már végre felébredni és egyszer s mindenkorra véget vetni ennek az önámító csodavárásnak. Tavaly ősszel ugyanúgy nem volt itt forradalom (ami nem volt azt nem lehet újra kezdeni), mint most március közepén. Lehet, hogy ez rosszul esik néhány magát előszeretettel forradalmárnak nevező feltűnési mániában szenvedő honfitársunknak, de ez az igazság. Magyarországon most az a különös elmebeteg állapot állt elő, hogy tele vagyunk forradalmárokkal - forradalom nélkül. „Még nincs forradalom, de majd lesz.” - mondja egy másik nagy próféta és rögtön hozzáteszi, hogy majd ő aztán megszervezi. Csak ő tudja megszervezni, senki más. Országjárásra készül, felvilágosítani a népet, mivel - szerinte - ez a forradalom előfeltétele. A felvilágosítás. Akkor az elmúlt jó 16 év alatt mi a fenét csinált, ha most egyszerre rádöbben: kell a felvilágosítás. Egy harmadik nagyreményű nemzeti politikus külön közleményben áll ki a maga és pártja nevében Bajcsy-Zsilinszky Endre személye mellett, akit úgymond március 15-én Demszky Gábor tudatosan bemocskolt(?). Azt a Bajcsy-Zsilinszkyt veszik védelmükbe, aki a második világháború legkritikusabb időszakában felajánlotta szolgálatait az országot éppen elözönlő „ dicsőséges” szovjet hordáknak, elárulva ezzel a harcban álló magyarságot. Mi ez? Tudathasadás vagy elmezavar? Mert, hogy lehet egy kalap alatt Bajcsy-Zsilinszkyt dicsőíteni, másrészt a szovjet „ hősi emlékmű” eltávolítását követelni? Hogy ki volt valójában Bajcsy-Zsilinszky Endre, akiről a kommunista érában utcákat és tereket neveztek el (talán nem véletlenül), arról a lap ezen kiadásában részletesebben is olvashatnak azok, akik nem akarnak örökre leragadni a tudatlanság mocsarában. Mintha ez a néhány példa még nem lenne elég arra, hogy micsoda idiotizmus uralkodik itt bizonyos nemzeti körökben, a Magyar Nemzet március 16-i számában a „nemzeti” újságírás egyik kitűnősége - név szerint a „sváb” származású, de egyáltalán nem sváb kinézetű Bayer Zsolt - Ünnep c. cikkében szó szerint a következő, valóban szenzációsnak számító értesülését osztja meg az olvasókkal: „Azt tudják amúgy, drága barátaim, hogy hány nyilas pribék lépett be az ávóba, s egyszersmind a kommunista pártba? Megmondom: hatvanezer. Mert Rákosi azonnal menlevelet adott a „ kisnyilasoknak”. Mert kellett a jó „szakember” neki is. Mert tényleg minden országnak egyetlen csőcseléke van. Nekünk is. Ez a mi csőcselékünk most csőcselékez és nyilasoz le bennünket. Meddig még?” Ez már nem semmi! Ha a hülyeség fájna, akkor Bayer Zsolt valószínűleg, ordítozna a fájdalomtól. Bár, amit itt szenzációként előad, az egyáltalán nem új az önjelölt nemzetmentők azon agyalágyult társaságától, akik ezeket a badarságokat már a múltban is publikálták úton-útfélen. Úgy hiszem, rájöttem, hogy miért tartunk ott, ahol tartunk és, hogy miért marad egy nyíltan nemzetellenes pojáca az idők végéig Magyarország miniszterelnöke. Mert azok, akik itt a hangoskodó nemzeti oldalt alkotják - természetesen tisztelet a kivételnek - gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvednek. Gyurcsány Ferencről sok mindent el lehet mondani. Hazudik, lop, csal - de a saját érdekét követi. Méghozzá következetesen és - ésszel. Legalább is több ésszel, mint a mi forradalmárjaink. Ezt bizonyítja, hogy minden baklövése ellenére még mindig hivatalában maradhatott. Ez megint egy szomorú igazság. Van még valami rossz ebben az eszement országban, amiért nem az egykori nyilasok a felelősek? Ha ezeket a badarságokat a zsidó média kürtölné világgá éjjel-nappal, csak legyintenénk. De a nemzeti oldal képviselőitől egyet elvárunk: ne akarjanak zsidóbbak lenni a zsidóknál. Ebből csak hülyeség kerekedik, ahogy az ábra mutatja. Aki első olvasásra nem értette volna meg Bayer Zsolt hülyeségét, annak még egyszer leírjuk: nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a háború után 60 000(!) nyilas lépett be az ávóba és a kommunista pártba, akik mellesleg természetesen, csőcselék népség voltak és mivel ezekből lettek a kommunisták, most a nyakunkon ez az egykori nyilas - de ma már kommunistává vedlett - csőcselék uralkodik. A gyengébbek kedvéért vizsgáljuk meg még egyszer a dolgokat és nézzük meg, hogy mire jutott kutatásai során ebben a témakörben a nyilasok iránti pozitív elfogultsággal aztán biztosan nem vádolható és közismerten nem a nemzeti oldalhoz tartozó Ungváry Krisztián történész: „A Nyilaskeresztes Párt-Hungarista mozgalom egyáltalán nem német minta szerint alakult. Magyarországon egyrészt már 1920-ban léteztek fasiszta és nemzetiszocialista pártok, az NSDAP-tói teljesen függetlenül. Másrészt, a nyilasok ideológiájukban a turanizmusra és Prohászka Ottokár „ hungarizmusára ” támaszkodva teljesen egyedi, önálló világképet testesítettek meg. ” (...) „A nyilasok az 1939-es választások alkalmával a kerületek felében nem voltak képesek jelöltet állítani, mivel nem rendelkeztek az ehhez szükséges tízezer pengős kaucióval. Sajtójukat a választások előtt betiltották és a párt szinte teljes vezetőségét internálták. Ennek ellenére azokban a kerületekben, amelyekben egyéni jelölt is indult, a nyilasok átlagosan negyven százalékot kaptak. Teljesen szabad körülmények között akár a választást is megnyerhették volna. ” (...) „Míg a Magyar Nemzet olvasótábora nem haladta meg a százezerfőt, addig a nyilas Pesti Újság 1941-ben is elérte a napi kétszázezres példányszámot. ” (...) „Az átöltözést prezentáló teremben látható talán a leglátványosabban a szimbolikus bemutatás kudarca. Az ötlet- hogyan lesznek a kisnyilasokból kiskommunisták - üdvözlendő. Ez a bemutatás azonban teljesen mást sugall: a terem közepén ugyanis egy tányéron egymással szembeállított pártszolgálatos és ávós forog. Képernyőn meg azt láthatjuk, hogy különböző figurák egymás után átöltöznek az előzőek által visszahagyott ruhákba, hangeffektusként pedig a ruhaszekrényajtók csapódása hallható. ►
