Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-03-01 / 2. szám
2007. március 14. oldal «IÎÎVAKÔHÎ népünk elidegenítésének zord irányvonalát pontosan ez a csoport támogatta. Amit napjaink politikai sarlatánjai hirdetnek, bármit is prédikáljanak a mindenfajta irányzatú és színezetű nézetek pulpitusairól, csupán képmutatás és a jóhiszemű emberek becsapása. A szellemi irányzatok közti választás próbaköve Rudolf Hess. Nem annyira börtönőreire gondolok, akiknek elmondhatatlan kegyetlensége egy ártatlan ember iránti bánásmódban minden addigi mértéket felülmúl. Inkább a demokrácia önjelölt Szent Grálőreire gondolok, az emberiség apostolaira, akik „embertársainkról” fecsegnek, mintha ellenségeink minket még mindig e szó fényében vennének szemügyre. Ha ez így lett volna, eltekintve magától a háborútól, ők az egyoldalú amnesztia helyett - legalábbis a háború végén - ezt a szót bizonyosan kiterjeszthették volna éppen úgy az ellenségeikre is. Akkor most nem tagadnák meg az önrendelkezést, nem létezne az újraegyesülés problémája, sem az „ellenséges állam” záradék. A második világháború feltételezett oka, Hitler és a nemzetiszocializmus eltávolítása ki lett volna küszöbölve. [Az USA-val és az USA Irak elleni támadásával ésszerűen párhuzamba hozható a rezsimváltozással való fenyegetés - a szerk.] Bárhová néz az ember, a hazugság, színlelés és a képmutatás uralmát látja. Ha ezen változtatni akarunk, fáradhatatlanul, a legkisebb részletekbe menően kell beszélnünk a fiatalokhoz, tudatosítani kell számukra, hogy milyen veszély fenyegeti őket, és milyen oldalról. Tudniuk kell, hogy őket rossz célra használták fel és félrevezették az uralmon lévő politikai erők. Azt is tudniuk kell, hogy a jelenlegi ideológiák csak a nép további rabszolgává tételének eszközei, és ezeknek az ideológiáknak nincs létjogosultságuk. Csakis egy alternatíva létezik: a természet mellett dönteni és megtartani annak törvényeit. A természethez hű politika eszméje nem új elgondolás: ez a mi cselekvésünk irányjelzője. Minden cselekedetet egyedül a természet törvényei szerint kell irányítaniuk, és akkor minden a helyére kerül. Nincs jobb tanító, nincs ennél magasabb mérce. Ezzel újra a megfelelő sorrendbe helyezzük a természet törvényeit, az anya, a család, a faj, az állam, a nemzet örök értékeit, a tiszteletet a népek közötti különbségek iránt (anélkül, hogy megítélnénk ezeket a különbségeket), valamint a tiszteletet a teljesítmények, a szerepmodellek és az élőlények (az emberek, állatok és növények) birodalmával szemben. Ha mi, bárhol meggyőzően be akarjuk mutatni ezt a fiataljaink számára, a példánk által kell vezetnünk őket. Újra ki kell nyilvánítanunk feltétlen elkötelezettségünket Németország, a mi szülőföldünk iránt. A számos névtelen férfi és nő önfeláldozó fáradozásának, és az igazságszerető, bátor külföldi történészek munkájának köszönhetően lehetséges volt áttörni időről időre a hazugságoknak a népünk gyalázói által emelt sorompóit, még a jogi korlátok ellenére is. Még a jelenlegi helyzet megváltoztatásának látszólagos lehetetlensége sem téveszthet meg minket. Az igazságot nem lehet örökké elnyomni, és a történelemhamisítókkal, a népünk megrontóival való leszámolás napjának el kell jönnie. Ezért minden okunk megvan rá, hogy őszintén és magabiztosan teljesítsük a kötelességünket. Ez annál inkább érvényes a háborús nemzedék sok - sajnos, túlságosan sok - képviselőjére, akik meglapultak az átnevelés áradatának vihara előtt és csendesek maradtak. Bizonyára, sokan túlságosan elcsüggedtek a háború alatt a népükért vívott hősies, de látszólag eredménytelen küzdelem után, és ezért nem álltak ellent a háborút követő hazugságok szennyes áradatának. De ők - meggondolatlanul - védelem nélkül hagyták a gyermekeinket, amikor a németellenes iskolai oktatás megmérgezte a lelkűket. Ez a felhívásom főleg nekik és a közöttünk élő fiatalabbaknak szól. Azokhoz szól, akiknek a természetes érzékeik még működnek, azokhoz, akik még mindig németként gondolkodnak, éreznek és cselekednek. Most mindenkinek meg kell mutatnunk, hogy a Hazánknak még mindig vannak szuverén emberei. Legyetek példaképek mindenütt, ahol szükséges: a családban, a munkahelyeteken, barátaitok körében és minden más helyen. Csak így fog sikerülni nekünk megteremteni a feltételeit egy olyan jövőnek, amelyért érdemes élni. „HA A NÉMETEK ÖSSZEFOGNAK, KÉPESEK KIŰZNI AZ ÖRDÖGÖT A POKOLBÓL.” Friedrich Christian von Schaumburg-Lippe herceg (Ford.: Tudós-Takács János) JOSEPH ÉS MAGDA GOEBBELS UTOLSÓ LEVELEI Sok liberális, aki ,Joe bácsit”, vagyis Sztálint támogatta a második világháború alatt, gaztettnek vallja, hogy Joseph és Magda Goebbels úgy döntöttek a háború legvégén, hogy magukkal viszik gyermekeiket a másvilágra. Számos nemzetiszocialista választotta azt, hogy meghal a gyermekeivel együtt, de ők nem kegyetlen szörnyetegek voltak, hanem képtelenek voltak elviselni azt a gondolatot, hogy a szeretteik - a feleségük, a gyermekeik, az édesanyjuk, az édesapjuk - ki legyenek téve azoknak a leírhatatlan kegyetlenségeknek, amiket a német polgári lakosok ellen a második világháború után elkövettek. Több, mint 1 millió német nőt erőszakoltak meg; gyermekeket gyilkoltak meg a szüleik jelenlétében. Az alábbi két levelet Joseph és Magda Goebbels fiukhoz, Harald Quandt hadnagyhoz írták. DR. JOSEPH GOEBBELS LEVELE MOSTOHAFIÁHOZ, HARALD QUANDTHOZ 1945. április 28-án, a Führer-bunkerben Drága Harald! Lent vagyunk a Birodalmi Kancellária Führer-bunkerében, bekerítve, miközben az életünkért és a becsületünkért harcolunk. Csak az Isten tudja, hogy miként fog ez a küzdelem véget érni. De azt tudom, hogy ez számunkra halottakra, vagy élőkre becsülettel és dicsőségesen fog befejeződni. Nem hiszem, hogy újra viszontlátjuk majd egymást. Ezért ezek lesznek az utolsó szavak, amelyeket tőlem kapsz. Remélem, ha élve kerülsz ki ebből a háborúból, tisztelettel gondolsz majd édesanyádra és énrám is. Nincs szükségünk az életben maradásra, hogy hatással lehessünk népünkre. Büszke lehetsz arra, hogy ilyen anyád van. Az utolsó éjjel a Führer a [Nemzetiszocialista] Párt arany dísztűjét adományozta neki, amelyet évekig hordott a zakóján. Azt hiszem, édesanyád megérdemelte. A jövőben egyetlen küldetésed van: légy méltó arra a nagy áldozatra, amelyet mi készülünk meghozni. Tudom, hogy méltó leszel. Ne engedd, hogy az a lármás hazugság, aminek terjesztésére a világ készül, megzavarja a tájékozódásodat. Egy nap a hazugságok súlytalanná válnak, és az igazság győzni fog. Ütni fog az óra, amikor mi mindezek fölött olyan tisztán és bűntelenül fogunk állni, mint amilyen a hitünk és a feladatunk volt. Légy büszke, hogy olyan családhoz tartoztál, amely még a balsorsba is, az utolsó pillanatig hűséges volt a Führerhez és az ő szent ügyéhez! Fogadd legjobb kívánságaimat és legmelegebb köszöntésemet. Papa [Harald Quandt (1922-1967) a későbbiek során sikeres üzletember lett, és öt leánya született. A szerk.} MAGDA GOEBBELS LEVELE HARALD QUANDTHOZ 1945. április 28-án, a Führer-bunkerben Drága fiam! Hat nappal ezelőtt érkeztünk ide, a Führer-bunkerbe - Papa, hat testvéred és én -, hogy az egyetlen lehetséges és tisztességes módon vessünk véget a mi nemzetiszocialista életünknek. Nem tudom, hogy megkapod e valaha ezt a levelet. A [gyermekek] túlságosan jók az utánunk jövő életre, és az irgalmas Isten meg fogja érteni, hogy nekem magamnak kell őket ettől megszabadítanom. Adjon az Isten erőt nekem, hogy teljesíthessem ezt a végső és legkeményebb feladatot! Nekünk most csak egyetlen célunk van: hűségesnek lenni a Führerhez mindhalálig. Az, hogy vele fejezhetjük be az életünket, a sorsnak olyan kegyelme, amelyre sohasem számítottunk. Harald, drága fiam, el akarom mondani neked a legjobb dolgot, amelyet az életem folyamán tanultam: légy hűséges - hűséges önmagadhoz, hűséges minden emberhez és hűséges a Hazádhoz! [Az első oldal vége] Nehéz egy új lapot kezdeni. Ki tudja, hogy befejezhetem-e? Nagyon sok szeretetet és erőt akarnék neked adni, és elvenni mindazt a fájdalmat, amit a mi elvesztésünk okoz. Légy büszke ránk, és próbálj minket elfelejteni büszkén és boldogan! Mindannyiunknak meg kell halnunk. Nem gyönyörűbb-e rövidebb ideig élni becsületesen és értékesen, mint hosszú életet egy szégyenletes zsarnokság alatt? Be kell fejeznem. Hanna Reitsch [a nagy német női repülő] viszi magával ezt a levelet. Ő kirepül [a körülzárt Berlinből]! A legédesebb, legmélyebb, leganyaibb szeretettel ölellek. Drága fiam, élj Németországért! Édesanyád (Ford.: Tudós-Takács János)
