Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-03-01 / 2. szám
2007. március Paudits Zoltán (1966), költő, író, újságíró. Eddig négy verseskötete látott napvilágot. Több antológia és irodalmi lap is publikálja verseit, cikkeit a Magyar Fórum közölte. Jelenleg a Szittyakürt munkatársa és egyben Olvasószerkesztője. A XXI. század kezdetén szerte a világon vészharangok kondulásától hangos az éter. Harcok és háborúk dúlnak mindenütt a hatalomért, a pénzért. A keresztény lélek Krisztus második eljövetelére vár, arra, hogy legyen végre Igazság a földön. Elnyomók és elnyomottak, diktátorok és leigázottak egyenlőtlen küzdelme ez. A levegő forr, szikráznak a tekintetek, csapkodnak körülöttünk a bombák, durvulnak a szavak. Az elnyomottak helyzete egyre reménytelenebb, miközben a burzsoá hatalom a kulisszák mögött már dörzsöli az ártatlanok vérétől ázott tenyerét és várja, hogy a Kígyó utolérje saját farkát és ezzel végleg trónjára üljön a sátán. Óvatosan fogalmazok, ha azt mondom, a huszonnegyedik órában vagyunk. Ki kell mászni a tespedtség mocsarából, fel kell ébredni végre. A kakas talán utolsót kukorékolt, ha most nem halljuk meg rikoltását, lehet, hogy többé nincs kiút! A liberális, egyház és Isten ellenes világhódítók aljas működéseit, szemfényvesztő csalásait, hazugságait, mocskos üzelmeit felismerve és saját bőrömön is érezve, a nyomorban élők, kitaszítottak, megalázottak mindennapi küzdelmeit látva álltam be én is azon „fáklyavivők” sorába, akiknek töretlen hittel és kitartással kell tartani a lángot, mutatni az utat és táplálni a fáradni látszó, elcsigázott szívekben a reményt. Sajnos, a költők, írók, újságírók többsége a baloldali bagázs sajtómágnásait és médiacsászárait szolgálja és pitizik, nyalizik, mint egy nyáladzó kis pincsikutya. Az ilyen firkász eladja lelkét egy jó kis havi fizetésért, egyegy irodalmi díjért, TV szereplésért. Ezeknek a toliforgatóknak a könyvei, sajtótermékei kapnak széles körben reklámot és javarészt csak az ő „ műveikkel” találkozhatnak az olvasók, így táplálják évtizedek óta azt a meghamisított történelmet, üres frázisokat «lîîVAKÔfeî 15. oldal Bemutatkozik: PAUDITS ZOLTÁN KÖLTŐ tartalmazó és erkölcstelenségekre buzdító, gyakran Istenkáromló irodalmat az agyakba „Cion bölcsei”, amellyel csorbul önbecsülésünk, magyarságtudatunk, erkölcsünk, nemzeti múltunk és kultúránk. A kilencven százalékban zsidó kézben lévő sajtó és média megállás nélkül, szisztematikusan sulykolja a megtévesztő információkat, hazugságokat az olvasók, a nézők, a hallgatók fejébe. Irányítható, gondolkodásra és döntésekre képtelen, elbutított és becsapott, leigázott orwelli tömegemberek sorozatgyártása folyik. Fogy a magyar, csorbul nemzetünk. Belegabalyodtunk a globalizáció és a ránk tuszkolt Európai Unió hálójába. Ki kell szakítanunk ezt a hálót és meg kell valósítanunk végre a valódi, jól megérdemelt szabadságunkat. Meg kell védenünk, vissza kell állítanunk az elnyomó hatalom által tönkretett, elrejtett, megcsonkított, eltitkolt és elhazudott nemzeti értékeinket, hagyományainkat, felbecsülhetetlen értékű kultúránkat, irodalmunkat és nem utolsó sorban ismét méltó helyére kell visszaállítani az elnyomók „hatékony” működése által „ lenullázott” világszínvonalú oktatásunkat. Meg kell mentenünk a magyarságot, Magyarországot a nemzetidegen gyarmatosítóktól! Magyarország legyen a magyaroké, a magyarok ne legyenek emancipáltak a saját hazájukban! Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, Mária Országában élhetünk Hunor, Magor, Nimród nemzedékeként. Nem csak jövőnkért, hanem a múltunkért, az ismert és a névtelen Hősökért, a jeltelen tömegsírokba temetettekért is kötelességünk ez a harc. Méltó helyére kell emelni kiváló, igaz, magyar, keresztény harcosainkat, akiket a mai napig még bűnösökként állít be a kommunisták által kreált történelem. Nem szabad hagynunk, hogy az egykori gazemberek, a tömeggyilkosok, a valódi háborús bűnösök tetszelegjenek napjainkban is a panoptikumok rivaldáiban és ezek utódai irányítsák országunkat, a világot. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés.” Ezért is kötelességem szolgálatba állni. Ebben a harcban, ebben a lobogásban kívánok Isten oldalán, a Hungarizmus zászlaja alatt egy örökkön lobogó fáklya lenni. A „Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!” - felszólítás ég rendületlen tenni akarással a szívemben és a Magyarok Istene ad erőt e nemes és megtisztelő szolgálathoz. Fejet hajtva Nemzetvezetőnk, Szálasi Ferenc emléke előtt mit is üzenhetnék mást a kedves Olvasóknak, mint azt: KITARTÁS! Végül győz az Igazság! Elnyomott lettem saját hazámban, törnek napjaim a zsarnok igában. Megszabják létem, mit, hogyan tegyek, zabáinak, zsongnak, mint húson a legyek. Kitörlik nevem, listára tesznek, törvénytelenül eladnak és vesznek. Taposnak, rúgnak, mocskolnak sárral, mert vallom hitem szemben a rút árral. Uram, hát segíts, emeld fel népem! Tekints le reám, hisz Nevedet félem! Tudom, hogy végül győz az Igazság, él majd a Nemzet, kiderül a gazság! Utolsó idők Felégett mögöttünk az út, üresen álmodunk, bombák csapkodnak felettünk, parancsra jajdulunk. Felégett mögöttünk az út, nincs ki vigasztaljon, akit nem tört be a kerék, az meg kell, hogy haljon. Felégett mögöttünk az út, vissza már nincs kapu, világot mocskolt be a sár, a szemét, a hamu. Feléghet előttünk az út, ha tétován állunk, maradj hát, vagy indulj tovább, már nincs mire várnunk! „Titkos” záradék E vérszegény passzivitás olt fájdalmat most belém. Rút ámítás, hazug csalás miatt fogy el a remény?! És behódol és letérdel a sátánnak annyi ember! Ki csak hallgat, fél és bújik, lapul és tűr, az sohasem él, az sohasem nyer! Hősök emléke Az ősök vére szívemben csorog, tüzel, mint magyar fűszeres borok, és harcolni hív annyi fájdalom, Hősök emléke fegyver vállamon. 9323 (In memoriam Sz. F.) Cellád négy fala közé bezárt Igazság kiált a mélyből Isten felé. Imád egekig szálló töretlen hit és hűség, fényt, reményt ad a népnek És túlcsordul a lélek, ha majd vérünk egyesül. Testünk egyenes lesz, győzelemtől lázas, együtt támadunk fel, és kibontjuk zászlónk Krisztus Trónja előtt kilencezer-háromszázhuszonhármas! Az Igazat... Az Igazat tudni, látni és érezni egyedül, magában még nem elég, az Igazat ki is kell mondani, akkor is, ha ezért a bér a vég. Kaméleon Most más névvel és más arccal, más formában, más alakban, csalnak, lopnak, húznak, nyúznak és hazudnak lankadatlan. Kutyaének Kóbor kutyaként csaholom a holdat, és azt sem tudom, mit hoz majd a holnap, csak bízni tudok, bízni és remélni, hogy lehet itt még boldog magyarként élni!
