Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-01-01 / 1. szám
DAVÏD IRVING VISSZATÉRT LONDONBA Börtönbe jutatta az első ügyvédje, és kiszabadította a második. 4. oldal _________________________$mîVAKOfcî____________________ 2007. január-február Általánosságban szólva, a revizionisták tábora rendkívül pesszimista volt David Irving december 20-án, Becsben sorra kerülő fellebbezési tárgyalásával kapcsolatban. Talán az egyetlen személy, aki optimista volt a fellebbezéssel kapcsolatban, dr. Schaller volt, Irving új ügyvédje. Irvinget 2005. november 11-én, Bécsben tartóztatták le és vetették börtönbe. Fellebbezési tárgyalásának kitűzése elhúzódott, és végül 2006. december 21-én helyezték feltételesen szabadlábra. Elsőfokú tárgyalásán (2006. február 20-án) Irving 3 év börtönbüntetést kapott, és minden jel azt mutatja, hogy akkori ügyvédje, dr. Elmar Kresbach aktívan együttműködött a váddal, ahelyett, hogy Irvinget védte volna. Miután a grazi Jakomini börtönből megérkezett a rabszállító autó a bécsi Krokodil börtönbe, Irvinget megrohamozták az ügyvédek; ő dr. Herbert Schallert választotta, egy veterán ügyvédet, aki az 1980-as és 1990- es években védte őt Németországban. Mielőtt visszatérhetett volna a zárkájába, dr. Elmar Kresbach feltartóztatta és azt tanácsolta neki, hogy bocsássa el Schallert, és helyette fogadja fel őt. („A médiával kapcsolatban lévő ember vagyok.”) - „Életem egyik legnagyobb tévedése” - mondja most Irving. A következő hónapok során Kresbach azt a látszatot keltette, hogy bizalmas kapcsolata van a bíróval, dr. Peter Liebetreu-val, a bíró magatartása kedvező, és a történészt a tárgyalás napján szabadlábra helyezik. Mindazonáltal, amikor eljött a tárgyalás napja, Kresbach, aki nem készült fel beszédre, és nem kísérelte meg ügyfele védelmét másképpen, mint egy rövid jogi fejtegetéssel, amely nem gyakorolt hatást az esküdtszékre. Dr. Schaller a közönség számára fenntartott karzaton ült és megdöbbent Kresbach ügyefogyott teljesítményén. A David Irving felett kimondott ítélet után a tárgyalóterem, amely tele volt a nemzetközi média képviselőivel, spontán ünneplésben tört ki. Kresbach azonnal kedvessé vált és a figyelem középpontjába került. Magatartása megmagyarázhatatlan volt. Irvingnek így gratulált: „Most Ön mártír.” Irving szárazon közölte, hogy ez nem az volt, amire az ügyvédet szerződtette. Kresbach kijelentette egy Angliából jött TV-s csapat számára: „Úgy gondolom, hogy a 3 év börtönre szóló ítélet Mr. Irving számára túl hosszú. Szerintem 2 év börtön lett volna a megfelelő ítélet.” A tárgyalás az igazságszolgáltatás megcsúfolása volt, ahol Irvingnek nem volt hatékony jogi képviselője. Az írásba foglalt ítéletet február 20-a után egy hónappal kapta meg. A fellebbezési iratokat április 22-ig ki kellett tölteni. A Húsvét előtti csütörtökön Kresbach bevallotta, hogy semmit sem tett a fellebbezés előkészítése érdekében és Irvingnek ezt mondta: „A helyettesem ma délután lát neki a munkának.” A rab rámutatott, hogy másnap Nagypéntek, utána a húsvéti hétvége következik, és az iratokat a következő hét csütörtök reggelig kell kitölteni. „Ön el van bocsátva.” Kresbach irodájában káosz uralkodott. A rajta keresztül küldött pénzadományok, a családtól és a barátoktól származó drága születésnapi ajándékok és levelek sohasem jutottak el Irvinghez, illetve a börtönön kívüli képviselőihez. Irving két levelet küldött Kresbachnak és végül ultimátumban szólította fel a tulajdonát képező dolgok elküldésére. Azok sohasem érkeztek meg. Irving két hivatalos panaszt tett a bécsi Jogi Működési Kamaránál, az ügyvédek bécsi hivatalos testületénél, ahol megvizsgálják a panaszait. Nem véletlen, hogy a Der Spiegel vezető német hírmagazin dr. Kresbachot „ maffia-ügyvédnek” nevezte a per előtt. Ekkor megbízta helyette dr. Schallert, aki nagyon részletes fellebbezést készített, rámutatva a súlyos hiányosságokra az eredeti perben, és megállapította: „Irvingnek nem volt valódi védelme a perében.” A fellebbezés megfogalmazása szerint kétséges, hogy Irving bűnös-e egyáltalán, és kifogásolta az ítélet időtartamát. Abban az időben (1989), amikor Irving elkövette az állítólagos „bűnét”, csak nagyon homályos, általánosságban mozgó jogszabály volt érvényben, és az nem tett említést semmilyen módon a „ holocausttagadásáról”. Az ide vonatkozó jogszabály 1945/1947-re ment vissza és akkor lett írásba foglalva, amikor Ausztria még idegen (amerikai, angol, francia és orosz) megszállás alatt volt. Később, 1992-ben, vagyis 3 évvel Irving beszédei után új törvény született, amelyet beiktattak az Osztrák Alkotmányba. Ez nyilvánította bűncselekménnyé a „holocausttagadását” („mindaz, aki tagadja, nagymértékben lekicsinyli, helyesli vagy megkísérli mentegetni a nemzetiszocialista népirtást vagy más nemzetiszocialista bűnöket az emberiesség ellen, nyomtatott szövegben, rádióban, televízióban vagy más média által”). A törvény 20 évig terjedő börtönbüntetést tesz szükségessé, és a későbbi változata 5 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztést engedélyez, sőt életfogytiglani börtönbüntetést is a visszaeső elkövetők számára. David Irving 1989-es ausztriai útja előtt az ügyvédje ténylegesen felvette a kapcsolatot az Osztrák Belügyminisztériummal és közölte Irving úti programját és előadásai témáit. Az osztrák hatóság szabad utat engedett Irvingnek, köztük a holocaustról folytatandó vitának. A rendőrség is kiküldött egy hivatalos személyt minden egyes előadásra, aki jelentette, hogy Irving nem szegte meg a törvényt. Kresbach sohasem hívta fel a figyelmét a nyolc esküdtnek erre a lényeges pontra a tárgyalás folyamán. Az ausztriai törvény szerint a védőügyvédnek lehetősége volt megkérdezni az esküdtszéket, hogy az esküdtek véleménye szerint a vádlott tudatosan megszegte-e a törvényt vagy sem. Dr. Kresbach egyszerűen elmulasztotta ezt a nagy alkalmat arra, hogy bebizonyítsa ügyfele ártatlanságát; ez olyan „tévedés”, amit egy tapasztalt védőügyvéd nem követhetett el véletlenül. Dr. Schaller véleménye szerint Ausztria Legfelsőbb Bírósága tévesen hozta meg a döntését, mivel a három bíró, aki Irvinget kihallgatta, teljesen tisztában volt azzal a ténnyel, hogy Irving felvette a kapcsolatot a Belügyminisztériummal 1989-ben a tervezett előadásaival kapcsolatban. Ez benne volt a „bírósági aktákban”. Kresbach és a bírók szisztematikusan félrevezették az esküdtszék tagjait, amikor folyamatosan ismételték, hogy Irving „tagadta a holocaustot” számos országban húsz éven át. Még ha ezt tette volna is Irving - nem tette -, Ausztria joghatóságán kívüli, külföldi országokban tette volna. A Fellebbezési Bíróság döntésének következtében Irving nem látogathat Ausztriába legalább tíz évig, és együtt kell élnie az elítéléssel, a 13 hónapra felfüggesztett börtönbüntetéssel. Nagyon is lehetséges, hogy a december 20-án megtartott fellebbezési tárgyalás késleltetésének az volt a célja, hogy megakadályozzák Irving részvételét a holocaust-konferencián, amelyet Iránban december 11-én tartottak. Dr. Schaller nem hiszi, hogy akár a nagyméretű nyilvánosság, akár a közvélemény valamilyen módon szerepet játszott Irving szabadon bocsátásában. Nagyon érdekes megjegyezni, hogy dr. Schaller szerint - aki részt vett Ernst Zündel védelmében is Németországban - a német hatóságok egyetlen év folyamán mintegy 10 000 esetben kezdeményeztek büntetőeljárást „holocausttagadásért”, a nacionalizmus különféle kifejezéséért, második világháborús szimbólumok illegális használatáért, valamint a politikai inkorrektség szóbeli és írott kifejezéséért és közzétételéért. Úgy tűnik, hogy a német állam titkos háborút folytat saját polgárai ellen, a kommunista államok 1989 előtti modelljei alapján. A nemzetközi és osztrák média idegsokkos volt Irving fellebbezési tárgyalása után, és az elnöklő bírót, Ernst Maurert azonnal rosszindulatú személyes támadások érték Az osztrák média néhány órával a tárgyalás után beszámolt arról, hogy a vád képviselői néhány napon belül új vádat készülnek emelni azon sajtóinterjúk alapján, amelyeket Irving adott februárban börtönzárkájából. Irving üdvözölte szabadon bocsátását és kijelentette, hogy „egészséges és jól érzi magát”. „Három évi börtönre ítéltek, mert 17 évvel ezelőtt kifejtettem egy nézetet.” - mondta. Mindazonáltal az osztrák hatóságok még egy további napra börtönben tartották, és december 21-én feltették egy Londonba tartó repülőgépre. Noha Ausztria fizeti a menetdíját minden fekete kábítószercsempésznek, akit deportálnak, Irvinggel 1000 dollárt fizettettek a menetjegyéért. Londonba való visszaérkezése után egy nagy sajtókonferencián kijelentette, hogy „a német és osztrák történészek ellen akadémiai bojkottot szorgalmaz, amíg ezek a kormányok le nem állítják a történészek bebörtönzését”. Irving hagyományos ellenfelei gyorsan hangot adtak megdöbbenésüknek szabadon bocsátása miatt: Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ feje kijelentette, hogy a bíróság döntése „ csak felbátorítja és megerősíti a holocausttagadókat szerte a világon”. Azt is mondta a Reuters-nak: „Ha van ilyen törvényük, az Isten szerelmére, tartsanak ki mellette!” Lord Greville Janner, egy veterán zsidó aktivista, a Zsidó Világkongresszus helyettes elnöke és a Brit Nemzetközösségi Zsidó Tanács elnöke így nyilatkozott: „Sajnálom, hogy nem töltötte ki teljes idejű börtönbüntetését: remélem, Ausztriában marad és nem tér vissza az Egyesült Királyságba, ahol nem fogják szívesen látni.” Janner zsidó bevándorló, Irving családja évszázadok óta Angliában élt. Kádár György
