Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-03-01 / 2. szám

2007. március 6. oldal «lîîVAKÔfcî Tudós-Takács János TISZTELGÉS A HŰSÉG, BECSÜLET ÉS HŐSIESSÉG ELŐTT (Becsület-napi megemlékezés a Hősök terén) Február 10-én a Hősök-terén a Hazáért Egység Moz­galom szervezésében, több ezer ember jelenlétében, magyar, német és angol szónokok közreműködésével, magyar, német, angol és dán fiatalok roppant fegyelme­zetten, ünnepélyes keretek között emlékeztek meg az 1945. február 11-én történt hősies akcióról: arról, hogy a Budapestet immár 52 napja védő magyar és német helyőrség nem tette le a fegyvert az ostromló bolsevis­ta csapatok előtt, hanem fegyverrel a kézben megkísé­relte a kitörést, az ostromgyűrűn való áttörést és ezáltal a saját csapatokkal való egyesülést, hogy tovább harcol­hassanak az egész Európát és a 2000 éves keresztény kultúrát fenyegető bolsevizmussal szemben. A haza­szerető ember számára február 11-e a becsület napja, mert az állapotbeli kötelesség teljesítése, a katonai es­kühöz és a Hazához való hűség és a közösség javáért a saját élet kockáztatása, és ha szükséges, feláldozása a keresztény teológia szerint a becsület követelménye és két sarkalatos erény: az igazságosság (iustitia) és a lelki­erő (fortitudo) gyümölcse. A becsület előtti tisztelgés po­litikán felüli gesztus. Ezért alapvetően téves, sőt rossz­indulatú beállítás volt a magyarországi baloldali sajtó és bizonyos FIDESZ-politikusok részéről „neonáci” ren­dezvénynek nevezni a becsület-napi megemlékezést. A „ neonáci” stigmatizálással nyilvánvalóan az a bal­oldali média célja, hogy eleve szalonképtelenné nyilvá­nítsa mindazt, ami nem az ő szájízük szerint való: az ilyen politikusok azt akarják, hogy az emberek ne is gon­dolkozzanak el azokon, amiket az ilyen megemlékezé­sek előadói felvetnek. Másik cél nyilván a megfélemlí­tés: ezzel akarják távoltartani a hallgatóságot az ilyen rendezvényektől, mert hiszen mi jó jöhet a „neonácik­tól” De állításukat, hogy a február 10-i rendezvény tény­leg „neonáci” jellegű lett volna, egyetlen konkrét példá­val, konkrét adattal, konkrét bizonyítékkal sem tudják alátámasztani. Egyetlen sajátos, specifikus „náci” gon­dolat nem hangzott el a Hősök terén. A nemzetiszocia­lista specifikum ugyanis a vérnek, az átöröklésnek faj­alkotó, faj-determináló jellege, ám ez a téma szóba sem került egyik beszéd során sem. Nem volt érintve a zsi­dókérdés sem. A becsület, hűség, hősiesség, és végered­ményben az igazságosság és lelkierő sarkalatos erénye­inek a kultuszát „neonácinak” nevezni teljes történelmi tudatlanság, vagy - rosszabbik esetben - aljas rágalom! Teljesen megalapozatlan tehát a Fidelitás álláspontja, miszerint a hősök terén „a rendőrségnek cselekednie kellett volna, nem pusztán asszisztálni”. A Hősök terén nem történt a legcsekélyebb rendzavarás sem, egyetlen állami törvény, rendelet, jogszabály nem volt megszeg­ve. Mi jogon avatkozhatott volna közbe a rendőrség? Mi történt végül is ezen a magasztos, felemelő meg­emlékezésen? A különböző országokból jött fiatalok a saját zászlóikkal felvonultak a Szépművészeti Múzeum­tól a tér közepén álló hősi emlékműhöz (kb. 100 méter mindössze!), fegyelmezetten, katonásan, az esemény­hez méltóan. Majd a küldöttségek letették a megemlé-Udo Voigt beszédet mond a Hősök terén kezés koszorúit (nemzetiszínű szalaggal átkötve) az em­lékműre. Ezt követték a megemlékező beszédek. A magyar szónokok közül Illés Zsolt a jelen világné­zeti, vértelen küzdelmeit a 62 évvel ezelőtti fegyveres ostromhoz hasonlította, és az akkori heroikus kitörést az ideológiai megalkuvás nélküliséghez. A jelen sorok írója pedig párhuzamot vont a kitörés, a jaltai egyez­mény és Drezda bombázása között, hangsúlyozva a szovjet kegyetlenkedést Budapest ostrománál, és az an­golszász kegyetlenkedést, egyrészt diplomáciailag a jal­tai tárgyalóasztalnál, másrészt fizikailag Drezda elpusz­títása alkalmából, és rámutatva, hogy ez a kegyetlenség egyik oldalon az Istent nyíltan tagadó marxizmus gyü­mölcse, a másik oldalon az Istent gyakorlatilag figyel­men kívül hagyó, az erkölcsi törvényeket negligáló li­beralizmus következménye. Márpedig, mivel Isten a tör­ténelem Ura, minden Isten nélküli világnézetnek, így a liberalizmusnak is a bukás lesz egykor a sorsa. (Csak ér­dekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Jacques Chirac „Az Élysée-palota ismeretlen embere” című könyvében ezt írta: „Meg vagyok győződve arról, hogy a liberaliz­mus ugyanúgy kudarcra van ítélve, mint a kommuniz­mus, amely szintén túlzásokhoz fog vezetni. Mindkettő az emberi gondolkodás perverzitása. „Vajon a balolda­li média „neonácinak” nevezné Chiracot is, meg a libe­ralizmust szintén sokszor elítélő II. János-Pál pápát?) A német szónokok (köztük német jobboldali parla­menti képviselők) szintén tisztelegtek a 62 évvel ezelőtti magyar és német hősiesség előtt és hitet tettek a magyar és német nép közötti közös vérhullatással megpecsételt bajtársiasság és szolidaritás mellett. Az egyetlen angol szónok kemény szavakkal ostoroz­ta Churchillt, aki indokolatlan háborús politikájával ár­tott Európa ügyének. A becsület-napi megemlékezés a magyar és székely Himnusz hangjával zárult. A Hősök terén történtek nem a napi politika kicsinyes paraméterei szerint értékelendők. Aki a politikai taktika ferde szemüvegén át nézi ezt a megemlékezést, vak ma­rad annak nagyszerűsége iránt. Február 10-én a Hősök terén az a szellem, az a világnézet nyilvánult meg, ami 2000 éven át Európát naggyá tette: az örök isteni törvé­nyen alapuló erkölcsi rend világnézete, a kötelesség és a bátorság kultusza a hedonizmusba és utilitarizmusba süllyedt „szép új világ” közepén. S amíg vannak fiata­lok, akik a hősi emlékműre leteszik a kegyelet koszorú­ját, addig Vörösmartyval elmondhatjuk: .. .hála Égnek, Még van lelke Árpád nemzetének! TUDTA ÖN? Tudta Ön, hogy a nem-zsidó izraeliek nem vásárol­hatnak és nem bérelhetnek földet Izraelben? Tudta Ön, hogy a palesztinok autóit más színűre fes­tik, hogy meg lehessen különböztetni a zsidókat a nem­zsidóktól? Tudta Ön, hogy a palesztinok nem költözhetnek egyik városból a másikba (pl. Gázából Betlehembe) anélkül, hogy előbb ’vízumot’ kérnének Izraeltől? Tudta Ön, hogy a vízkészletek 85%-át Izrael a zsidók számára tartja fenn, és a fennmaradó 15%-ot osztják el a megszállt területeteken élő összes palesztin között? Hebronban például a víz 85%-át megközelítőleg négy­száz zsidó telepes kapja, 15%-on pedig körülbelül 120 000 hebroni palesztin osztozik. Tudta Ön, hogy Izrael rendszeresen kisajátítja a pa­lesztinok bankszámláit, cégeit és földjét, és nem fizet kártérítést azoknak, akiktől eltulajdonította? Tudta Ön, hogy Izrael az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak több mint 80 határozatát nem tartja be? Tudta Ön, hogy csak 1988-ban tiltották be az olyan álláshirdetéseket, amelyek tartalmazzák a ’csak zsidók­nak’ feltételt? Tudta Ön, hogy Sharon-t (aki egy demokratikus ország ’választott’ vezetője) a sabra-i és chatila-i mene­külttáborokban több mint 2750 palesztin lemészárlásá­ért tették felelőssé? Az ENSZ a Sharon által elkövetett mészárlását GENOCÍDIUM -nak minősítette. Tudta Ön, hogy Sharon kommandós egysége 1953- ban a földdel tette egyenlővé a Quibya nevű palesztin falut, megölték az összes ott lakót, lebombázták az összes házat, mecsetet, és iskolát? Tudta Ön, hogy Izrael az oslói megállapodást köve­tően jelentősen megnövelte a palesztin területen épülő zsidó telepek számát? Tudta Ön, hogy Barak kormányzása alatt a kizárólag zsidóknak otthont adó telepek építése megkétszerező­dött Netanyahu idejéhez képest? Tudta Ön, hogy a világ összes menekültjei között a palesztinok aránya a legnagyobb? Tudta Ön, hogy 1967 és 2002 között Izrael kisajátítot­ta Ciszjordánia és a Gázai övezet 79%-át? Az Amnesty International 1999-ben a következő becsléseket hozta nyilvánosságra: Év Ciszjordániában kisajátított terület 1984 42% 1991 60% 1998 74% Tudta Ön, hogy 1967 és 2002 eleje között Izrael 8500 otthont rombolt le vagy zárolt, ebből csak Kelet-Jeruzsá­­lemben 2500-at? A házakat büntető intézkedés gyanánt, vagy ’építési engedély hiányában’ rombolják le - és csak ritkán adnak ki engedélyt. Tudta Ön, hogy a Ha’arec nevű izraeli újság becslé­se szerint 1998-ban (július 31-én) 5 800 hebroni zsidó telepes fejenként 547 liter vizet fogyasztott naponta? Ez­zel szemben 119 230 palesztin ugyanazon a területen kevesebb, mint 58 liter vizet fogyasztott naponta, illet­ve ennyihez fért hozzá fejenként. Tudta Ön, hogy 1967 óta (természetesen ide nem számítva a 2002 eleje óta elkövetett atrocitásokat) több mint 600 000 palesztint tartottak fogva izraeli börtö­nökben és több mint 200-an haltak meg az izraeli bör­tönökben való fogvatartásuk során? Izrael csak a má­sodik intifáda első évében több mint 1 900 palesztint tartóztatott le, ebből 600-an 16 év alatti gyermekek voltak. Tudta Ön, hogy Izrael rendszeresen alkalmaz kínzást a börtönökben (természetesen csak nem-zsidók ellen), annak ellenére, hogy az Izraeli Legfelsőbb Bíróság ezt törvénytelennek nyilvánította? ( MonaBaker. com)

Next

/
Thumbnails
Contents