Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-03-01 / 2. szám
wemzexüMk szoLgáUtábam 0)6ÇI)aLni Leijei, öe úLj-ARAÖKIl SOl}Á! Megjelenik minden hó 15-én ttlTTV a Pun ç arista szeLLecu Lapja Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962. 46. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2007. MARCIUS ARA: 240 Ft M. Katonka Mária: MIT ÜZENT A BÖRTÖNBŐL SZÁLASI FERENC NEMZETVEZETŐ? 3-5.oldal Dobszay Károly PETŐFI VISSZATÉR! 3. oldal Tudós-Takács János Israel Shamir TISZTELGÉS A HŰSÉG, BECSÜLET DR. TOAFF VÉRES ÉS HŐSIESSÉG ELŐTT HÚSVÉTI BÁRÁNYAI 6. oldal 8. oldal Robert Faurisson A VARSÓI GETTÓ FELKELÉS 12. oldal Major Tibor MÁRCIUS MÁRCIUS HŐSEI - VÉRTANÚI! 1848. március 15-én lángnyelvek csapkodtak a márciusi légben, és a tűz pirosra festette a magyar égboltot. Attilái örökségünkben, a magyarok földje azon a márciuson nem tűrte hátán azt, aki a megalkuvás igéit mormolta. Lobogtak az akaratok, a megalázottság érzése eltűnt, mert a tűz és a magyar egy volt azon a márciuson... Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc harmadik ütközete volt annak az akkor már 108 esztendős önvédelmi háborúnak, amelyet a nemzet életre-halálra folytatott a pánszláv világhódító terv végrehajtó hatalmának, az Orosz Birodalomnak, a megsemmisítő szándéka ellen. Az orosz hatalom fojtotta vérbe túlerejével Kossuth Lajos hősiességgel vívott szabadságharcát 1849-ben. Az orosz hatalom páncélosai gázoltak végig vérlázító kegyetlenséggel Magyarországon asszonyaink és lányaink becsületén 1944-1945-ben, és ugyanazon hatalom páncélosai lőtték rommá a fővárosunkat, amikor 4000 tank bevetésével tiporták le a nemzeti függetlenség és szabadság első gyenge hajtásait. Marx Károly „A tőke” című műve a kommunista világnak egyszerre volt és maradt Bibliája, Talmudja és Koránja. Marx művei azonban tartalmaznak olyan írásokat is, amelyekről gondosan hallgatnak ma is azok, akik Marx szellemi örököseinek mondják magukat. A tizenkilencedik évszázadban heves nemzetközi konfliktusok törtek ki a cári Oroszország imperialista magatartása miatt a Balkán, és Törökország esetében. Marx Károly pillanatnyilag sem szűnt meg Anglia és Franciaország érdekében szólni, mert felfogása szerint csak ez a két ország menthette volna meg Európát a pánszlávizmus uralma alól. A „La Tribuna de Génévé' c. tekintélyes svájci lap összeállításából kiderül, hogy „ a kommunisták sarlós kalapácsos lobogó alatt ugyanazt a hódító hadjáratot folytatják, mint a cárok, s épp úgy, mint Kossuth Lajos, maga a bolsevizmus atyja, Marx Károly is megjövendölte, hogy az orosz politika sohasem fog változni. Az orosz politika változatlan maradt és fog maradni. Oroszország változtathatja a taktikáját, a manővereit, azonban az orosz politika célja - a világ leigázása - örökké állócsillag marad számukra.” A „marxista-leninizmus” nagyapja, a trieri rabbi unokája Marx Károly kegyetlen, kritikai elmével utasította el a cári imperializmust, megjósolván, hogy ugyanez következik az ő tanainak jegyében is. Marx szerint az orosz impérium határai semmi esetre sem természetes határok és állandóan „Mozgásban vannak”, ennek következménye az lesz, hogy ha majd ezek a határok egy napon Danzingtól, vagy Stettintől egészen Triesztig terjednek, Oroszország akkor is ’természetes’ határainak fogja tekinteni. Miután a hódítás és az annexiók természete szerint a másikat húzza maga után, így bizonyosak. lehetünk felőle, hogy Törökország annektálása csupán előjátéka lesz Magyarország, Poroszország, Galícia elfoglalásának és végleges megvalósítása a nagy-szláv birodalomnak. 1848. március 15. óta több mint másfél évszázad suhant el a fejünk felett és a jelen eseményei a magyarok országában ködbe burkolják a régi nagy történések lábnyomát. Pedig, ha volt valaha forradalom és népfelkelés - olyan, ami csakis egyetlen nemzet szabadságáért és boldogulásáért indult, akkor az 1848forradalma volt. Forradalom, amelyet nem idegen szuronyok árnyékában vívtak meg és ahol a győzteseket - az elbukott harc után nem nevezték sem felszabadítóknak sem az új magyar élet egyedüli biztosítékának. Az 1945-ös összeomlást követően, a legördülő vasfüggöny mögött a vörös diktatúra könyörtelen elszántsággal irtotta a nemzet politikai emlékeit és hagyatékait. Nem kímélvén évszázados történelmi hagyományörökségeket sem, új ideológiával töltik meg Kossuthék és Petőfi Sándorék nagy örökségét. A „ felszabadulás” mámorában Kossuth Lajos feje fölé odatűzték az ötágú csillagot, Petőfi Sándor kezébe pedig sarló-kalapácsos vörös lobogót nyomtak, megtették őket a judeo bolsevizmus magyar előfutárainak. Valamikor mi mindent jelentett számunkra ez a dátum: március 15.\ Büszkék voltunk reá, mert apáink és nagyapáink kovácsolták annak abroncsait, amely majd összefogja népünket, és új utakra vezeti az országot az igaz szabadság és nemzeti függetlenség jegyében. Mennyi emlék, lelkesedés fűződött egykoron ehhez a dátumhoz, kezdve Petőfi és Kossuth arcképét ábrázoló gomblyuk jelvényeitől egészen a Duna partján álló Petőfí-szoborkövü 1 i lelkesedésig. Erőt és hitet merítettünk ennek a napnak az emlékéből sőt, még 1956. október 23. is. Ha komor felhők kerekedtek fölénk, akkor 1848 hősi napjaitól kaptuk a buzdítást. A magyar szabadságharcban az egész magyar történelem legnagyobb nemzedéke találkozott össze: Széchenyi István a bölcs tanító és alkotó, Kossuth Lajos a forradalmár, Görgey a katonai lángelme, Petőfi az egész világot felrázó üstökös, Vörösmarty, Arany, Tompa, Erkel, Madách. Mintha az egész magyarság és magyar szellemi élet, a szabadságnak ebben a cső- ►
