Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. november «lîîVAKÔftî 13. oldal hez képest mindenkinek objektív forrásokból kell tájékozódnia arról, hogy melyik az Istentől kinyilatkoztatott vallás. Az egyház kötelessége az emberek felvilágosítása az igaz vallásról. Erről a kötelességéről nem mondhat le. Aki jóhiszeműen más vallás követője, üdvözülhet ugyan, de nem a téves vallás, hanem a jóhiszemű lelkiismereti döntés által. Nem igaz tehát, hogy mindegy, milyen vallást követ valaki: a vallásszabadság nem jelenthet vallási közömbösséget, vallási indifferenciát. Az ökumenizmusról szóló dekrétum szerint az igazságoknak hierarchiájuk van: vannak olyan igazságok, amelyek a keresztény hit alapját közvetlenül érintik (és a más vallásit emberekkel folytatott párbeszéd során ezeket kell hangsúlyozni), és vannak a keresztény hit alapjaival csak közvetve összefüggő igazságok. - Ez ismét kétértelmű megfogalmazás. Az ugyan kétségtelen, hogy pl. a Szentháromság dogmájához közelebb áll a megtestesülés igazsága, mint az a kérdés, hogy hány szentség van, de mint igazság, minden igazság egyenlő értékű. Értelmetlen lenne „igazabb” és „kevésbé igaz” igazságról beszélni. Azt sem mondhatjuk, hogy a hittel kapcsolatban vannak „lényeges” és „kevésbé lényeges” igazságok, mert amit Isten kinyilatkoztatott, azt nincs jogunk „kevésbé fontosnak” nyilvánítani! - Az „igazságok hierarchiája” kifejezést a progresszisták arra használják, hogy „párbeszéd” címén kompromisszumot kötve, megalkudva feladhassanak akár dogmatikai igazságokat is. Pedig a párbeszéd nem egyenlő a kompromisszummal: az igazi párbeszédben kell tudni igent is, nemet is mondani. Az Úr Jézus párbeszédet folytatott a Sátánnal és háromszor mondott nemet. A „Lumen Gentium” szerint a püspököknek a pápával egyesült kollégiuma képviseli az egyházban a legfőbb hatalmat. Ez tanbelileg nem mond ugyan ellent a pápa legfőbb hatalmának, de nem fejezi ki egyértelműen, hogy mi a pápai és püspöki hatalom egymáshoz való viszonya, ezért a progresszisták ezt az egyház decentralizálására akarják felhasználni, a pápa hatalmát akarják korlátozni. A progresszista értelmezéssel tehát a francia forradalom eszméi behatoltak az egyházba. A francia forradalom szabadságeszméje a gyökere az olyan értelemben felfogott vallásszabadságnak, amely polgárjogot ad a tévedésre is; a forradalom egyenlőségeszméje a kollegialitás pápai hatalmat korlátozó értelmezésének, a testvériségeszméje pedig az olyan ökumenizmus-interpretációnak a gyökere, amely minden vallást egyenlő értékűnek tekint. Legfontosabb feladatunk az, hogy továbbra is hívő keresztények maradjunk. Óvakodnunk kell a hamis prófétáktól! A progresszisták „báránybőrbe bújt farkasok”, mert ortodoxnak tűnő szavaik mögött eretnek értelem rejtőzik. Mindamellett gyümölcseikről (a vallási relativizmusról, a buzgóság csökkenéséről, a szekták terjedéséről, az erkölcsi lazaságról) felismerhetjük őket. A jelenlegi teológiai válság idején is reményünk biztos alapja Krisztusnak az egyházra vonatkozó ígérete: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18) A NÜRNBERGI PER KÉPTELENSÉGEI Már egy komoly történész sem fogadja el azt a sok állítást, amit Nürnbergben iratokkal „támasztottak alá”. Számos „atrocitást” egyszerűen elfelejtettek. Ezek az állítások semmi egyebek, mint a szövetségesek háború alatti propagandájának és háború utáni hisztériájának termékei. Az idézetek a Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT) különböző köteteiből lettek válogatva. „Általános gyakorlat volt a bőr eltávolítása a halott foglyokról. Számos alkalommal megparancsolták nekem, hogy ezt tegyem. Dr. Rascher és Dr. Wolter különösen igényt tartott az emberek hátáról és melléről származó bőrre. A bőrt vegyileg kezelték, majd kitették a napfényre száradni. Azután különböző méretű darabokra vágták, annak megfelelően, hogy nyereg, lovaglónadrág, kesztyű, házi papucs vagy női kézitáska készült belőle.” IMT V - 171. o. „Mr. JACKSON ÜGYÉSZ: Nos, bizonyos információval rendelkezem egy kísérletről, amelyet Auschwitzhoz közel folytattak le, és azt szeretném kérdezni Öntől [Albert Speer-től], hogy hallott-e, ill. tudott-e erről. A kísérlet célja az volt, hogy olyan gyors és tökéletes módszert találjanak az emberek megsemmisítésére, amely mentes az agyonlövéssel, elgázosítással és a szokásos módon végzett elégetéssel együtt járó időveszteségtől és problémáktól. Értesüléseim szerint ebben volt a kísérlet lényege. Átmenetileg egy kis falut létesítettek, időleges struktúrákkal, majd megközelítőleg 20 000 zsidót helyeztek el benne. Ennek az újonnan felfedezett megsemmisítési eszköznek a segítségével ezt a 20 000 embert szinte azonnal megölték, mégpedig oly módon, hogy mindennek nem maradt semmi nyoma.” „A második épület [Treblinkában] három kamrából és egy kazánházból áll. A kazánokban keletkezett gőzt csöveken keresztül vezették a kamrákhoz. A kamrákban terrakotta padlók vannak, amelyek nagyon csúszóssá válnak, amikor átnedvesednek... Minden áldozatnak le kellett vetnie a ruháját és cipőjét. Ezeket később összegyűjtötték, majd minden áldozatot, elsőként a nőket és gyermekeket, betuszkolták a halottas kamrákba. Azokat, akik túl lassan vagy túl gyengén mozogtak, puskatussal csapkodva és ütlegelve nógatták gyorsabb mozgásra... Sokan megcsúszva elestek, miközben az utánuk következő áldozatok előreözönlöttek és rájuk estek. A kisgyermekeket egyszerűen bedobták a kamrákba. Miután színültig megteltek a kamrák, hermetikusan lezárták az ajtókat és a gőzt beengedték. Néhány perc múlva minden véget ért.” IMT XVI - 529. o. „BALACHOWSKY: Láttam, hogy SS-katonák jönnek ki a 2. patológiai blokkból [Buchenwaldban]. Cserzett bőrt vittek a hónuk alatt. Bajtársaimtól tudom, hogy azok, akik a 2. patológiai blokkban dolgoztak, a bőrökre vonatkozó rendelkezések nyomán cserzett bőröket ajándékoztak bizonyos őröknek és látogatóknak, akik azután ezeket a bőröket könyvkötésre használták.” IMT XXXII - 156-157. o. „1941. őszén a katyni erdőben a német megszálló hatóságok a fent említett táborokból oda szállított lengyel hadifoglyokat tömegesen agyonlőtték. A német megszálló hatóságok, azzal a szándékkal, hogy viszályt keltsenek és összeütközéseket provokáljanak az oroszok és a lengyelek között, egész sor intézkedést foganatosítottak annak érdekében, hogy gonosztetteiket a lakosság a szovjet hatósági szerveknek tulajdonítsa.” IMT VI-311. o. „1942-ben [Belsenben] különleges villamos berendezéseket építettek emberek tömeges kivégzésére. Azzal az ürüggyel, hogy az embereket fürdőbe viszik, a kijelölt áldozatokat levetkőztették, majd olyan épületbe vitték, ahol a padlóba speciális módon villamos áramot vezettek. Az áldozatok ott haltak meg.” IMT VII - 427. o. „Mr. DODD: Senki sem tudta, hogy mi volt a céljuk a következőknek: miután a tetovált foglyokat megvizsgálták, azokat, akiken a tetoválás a legjobb és a leginkább művészi volt, visszatartották a laboratóriumban, majd olyan injekcióval gyilkolták meg őket, amit Kari Beigs, az egyik bűnöző fogoly adott be. A holttesteket ezután átvitték a patológiai osztályra, ahol a tetovált bőr kívánt darabjait levágták a holttestekről és kezelték. A végtermékeket Koch SS-Standartenführer feleségéhez vitték, aki lámpaernyővé és más díszes háztartási cikké alakította azokat.” IMT VII - 576-577. o. „PAUL WALDMAN: Ebben a kis teremben [Sachsenhausenben] volt egy nyílás a falban, megközelítőleg 50 centiméter hosszúságú. A hadifogoly tarkójával a nyílás elé állt, majd egy orvlövész lelőtte a nyílás mögül. A gyakorlatban ez a módszer nem bizonyult kielégítőnek, mivel az orvlövész gyakran nem találta el a foglyot. Nyolc nap múlva új rendet honosítottak meg. A fogoly, mint korábban, most is a fal elé állt, de egy vaslemezt eresztettek le lassan a feje fölé. A fogolynak az volt a benyomása, hogy a magasságát mérik. A vaslemez egy puskavesszőt tartalmazott, amely hirtelen kilövellt és a foglyot egyetlen tarkóra mért ütéssel letaglózta. A fogoly holtan esett össze. A vaslemezt a terem sarkában levő pedállal működtették.” IMT III - 515. o. „MORGEN: Ezeket a helyiségeket ruhatárnak álcázták, és mindenkinek adtak egy ruhatári jegyet. Ezért azután az emberek azt hitték, hogy a dolgaikat majd visszakapják... Amikor az utolsó ember is bent volt már, az ajtókat becsukták, és a gázt bevezették a terembe. Mihelyt a halál beállt, megindultak a ventillátorok. Amikor a levegő újra belélegezhető lett, az ajtókat kinyitották, és a zsidó munkások eltávolították a holttesteket. Sajátos eljárással a szabadban fűtőanyag felhasználása nélkül égették el a tetemeket .” IMT VII - 377. o. „SIGMUND MAZUR: Szappant főztem nők és férfiak holttestéből. Maga a szappanfőzési folyamat 3-7 napot vett igénybe. Azon gyártási folyamatok alatt, amelyekben közvetlenül részt vettem, több, mint 25 kg szappant gyártottunk. A szóban forgó folyamatok által igényelt emberi zsiradék mennyisége 70-80 kg volt. Ezt a mennyiséget mintegy 40 holttestből gyűjtöttük össze... Ezt az emberi zsiradékból készült szappant személyes szükségleteimre, mosakodásra és mosásra használtam.” IMT XX - 494. o. „RUDOLF HÖSS: Auschwitz parancsnoka voltam 1943. december 1-ig. Becslésem szerint legalább 2 500 000 áldozatot végeztünk ki elgázosítással és elégetéssel, ezen kívül legalább fél millióan haltak éhen. Ily módon összesen mintegy 3 000 000 millió személy pusztult el parancsnokságom idején.” IMT VII - 598. o. „A zuhanyzóban [Dachauban] gáznyílások voltak. A mennyezeten voltak az ál-zuhanyfejek, a gépteremben a bevezető és kivezető csövek. Nyomógombok irányítottak a gáz beömlését és kivezetését. Egy kézi szelep szabályozta a nyomást. A halálos fust képzésére ciánport használtak. A gázkamrából a holttesteket a krematóriumba vitték.” IMT XXXIII - 276. o. „1942. augusztusában a foglyokat a tábor német őrsége arra utasította, hogy távolítsák el szőrzetüket a hónaljukból és a nemi szervükről, ellenkező esetben lelövik őket. Egyetlen fogoly sem kapott borotvát a németektől, noha a németek jól tudták, hogy a foglyoknak nincs borotvájuk. A foglyok az egész éjjelt azzal töltötték, hogy tépdesték a szőrzetüket a kezükkel és segítettek egymásnak.” IMT XXX - 470. o. „Az SS arra kényszerített [nőket], hogy nyelvükkel és ajkukkal mossák fel a hét bejárattól a negyedik emeletig vezető lépcsőket. Miután ezeket a lépcsőket felmosták, ugyanezeket az embereket arra kényszerítették, hogy gyűjtsék össze az udvaron a hulladékot az ajkukkal. Az udvaron minden hulladékot egy meghatározott helyre kellett vinni.” IMT VII - 433. o. „A gyilkolásnak a következő módját eszelték ki: különböző szovjet foglyokat arra kényszerítettek, hogy másszanak fel egy fára, majd más foglyoknak el kell a fát fűrészelniük. A foglyok a fáról egymásra estek és meghaltak.” IMT VII - 49. o. (Ford.: Tudós-Takács János)