Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-11-01 / 6. szám

2007. október 5ZIÎÎVAK Ökt 3. oldal Tudós-Takács János: HŰSÉG ÉS ÁRULÁS (Rajk Endre és Rajk László életútja) A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 év­vel későbbi dísztemetésére emlékezik. Pedig nála 10 évvel idősebb bátyja 1944—45-ben szintén igen fontos politikai szerepet játszott - a bolsevizmus ellen élet-halál harcot foly­tató hungarista Magyarországon. E két testvér életútja és sorsának alakulása tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik nemcsak megtanulni akarják a történelmet, hanem hagy­ják, hogy a történelem tanítsa őket... Rajk Endre és Rajk László Reich József és Mészáros Vilma gyermekeként Székelyudvarhelyen született, Endre 1899-ben, László 1909-ben. Amint apjuk neve mutatja, apai ágon német származásúak voltak, és a családi hagyo­mányhoz híven református vallásúak. Minthogy a trianoni békediktátum következtében Erdély román uralom alá került, mindkét Rajk fivér elhagyta szülővárosát. Endre a Hangya Szövetkezeti Központ munkatársa, majd ügyveze­tője lesz, László 1927-ben beiratkozik a Pázmány Péter Tu­dományegyetem bölcsészkarára, francia szakra. 1929-ben diákcsere folytán több hónapos francia tanulmányútra megy, és Franciaországban kezd rokonszenvezni a baloldali eszmékkel. Franciaországból hazatérve a nemzeti beállítottságú Endre megpróbálja benne a hazaszeretet lángját felszítani, ezáltal ellensúlyozni a franciaországi hatásokat; nem sok eredménnyel. Itt Magyarországon is kap baloldali szellemi „injekciókat”: egyetemista társai közül Fejtő Ferenc és Szász Béla agitációi még inkább balra tolják felfogását. Most már kifejezetten a marxizmus „világboldogító” utópiájával ro­konszenvezik: úgy képzeli, hogy a Magyarországon is ta­pasztalható szociális problémákra a kommunizmus ad majd megoldást, míg Endre bátyja a trianoni bilincsek lerázásá­tól, Nagy-Magyarország helyreállításától várja a magyar jövő jobbrafordulását. A két testvér közötti világnézeti sza­kadék nőttön-nő, de ez egy cseppet sem kisebbíti Endre szeretetét öccse iránt. Az egyetemen megalakul az illegális marxista tanulókör, amelyhez László lelkesen csatlakozik. Egyetemi marxista agitációja miatt kizárják az egyetemről, és 1932-ben csatla­kozik a földalatti Kommunista Párthoz. Mozgalmi álneve „Kirgiz” lesz. Marxista felfogását igen nagymértékben érzelmileg meg­erősíti, hogy beleszeret egy Schillinger Ilona nevű, zsidó származású, marxista beállítottságú nőbe, aki éveken keresz­tül a barátnője lesz. - Közben Endre megnősül. Leginkább László zsidó barátnőjét nehezményezi, és a két testvér élet­útja jó tíz évre teljesen elválik egymástól. Lászlót 1935-ben kiutasítják kommunista tevékenysége miatt az országból, de ő illegálisan az országban marad. A Párt 1936-ban ugyancsak illegálisan „Bertók László” fe­dőnévvel Prágába küldi. 1937-ben a magyarországi illegális párt engedélyével Prágából Párizsba utazik, majd Spanyolországba megy, hogy csatlakozzon a spanyol polgárháborúban a kommu­nista oldalhoz. Barátnője Párizsban marad. Rajk Lászlóként részt vesz a spanyolországi harcokban. A kommunisták veresége után elmenekül, egy ideig a le vernet-i menekülttáborban tartózkodik, és 1940-ben a Vichy-ben székelő magyar követhez fordul a hazatelepülés érdekében. Az engedélyre 9 hónapot vár, majd a várakozást megunva Lipcsébe jelentkezik munkásnak, majd onnan megszökik, és a német kommunisták segítségével 1941 -ben illegálisan visszatér Magyarországra. Illegális kommunista tevékenysége miatt nemsokára le­tartóztatják, de 1944 szeptemberében szabadlábra helyezik. Endre a nagypolitikával 1936-ban kerül kapcsolatba. Ebben az évben gróf Széchenyi Lajos révén megismerkedik személyesen Szálasi Ferenccel, akinek egyénisége lenyűgö­ző hatást gyakorol rá. Egész életében vallott nacionalista meggyőződését teljesen tudatosítja és rendszerbe foglalja, új gondolatokkal, meglátásokkal gazdagítja a Hungarizmus eszmerendje, amelyet Szálasi közvetlen tolmácsolásában ismer meg. Meggyőződésből, boldogan csatlakozik Szálasi ellenzékben lévő, sokszoros támadásnak kitett pártjához, és Szálasi felfigyel az intelligens és tehetséges új hívére. László 1944-es szabadulása után illegalitásba vonul, a Teréz körút és Király utca sarkán lévő illegális lakásban húz­za meg magát, és rejtekhelyéről csak egyszer jön elő: ami­kor a Horthy Miklós kormányzó megbízottjával, Ujszászy István tábornokkal találkozik (Horthy a Moszkvával titok­ban folyó fegyverszüneti tárgyalások alatt a baloldal, s ezen belül a kommunisták irányában is tesz kezdeményező lépé­seket a fegyverszünet biztosítására). A hungarista hatalomátvétel után, 1944. november 3-án Szálasi Ferenc miniszterelnök egy nappal a nemzetvezetői eskütétele előtt Rajk Endrét kinevezi a közellátási minisz­ter helyettesévé, készletgazdálkodási kormánybiztossá. Fel­adata lesz többek között Budapest közellátásának biztosítá­sa. Kormánybiztosi minőségében elrendeli az ostrom köze­ledtével, hogy bizonyos kijelölt budapesti éttermekből nép­konyhákat alakítsanak ki a tömegétkeztetés biztosítására. Az ostromgyűrű bezárulása előtt Szálasi utasítására Buda­pestről a kormányhivatalokkal együtt Sopronba távozik, és ott fejti ki továbbra is kormánybiztosi tevékenységét. Közben 1944 decemberében Lászlót ismét letartóztatják a folytatólagos kommunista tevékenysége miatt. Más fog­lyokkal együtt december 11-én Sopronkőhidára szállítják. Onnan bátyjához fordul: meleg takarót kér. Endre szemé­lyesen viszi el a börtönbe a kért takarót, és közbenjár öccse érdekében dr. Budinszky László igazságügyi miniszternél. Rajk László ügyében 1945. március 23-ra tűzik ki a sta­­táriális bírósági tárgyalást. Mindenki, maga Rajk László is biztosra veszi a halálos ítéletet, de a tárgyaláson egy várat­lan fordulat következik be: tanúként megjelenik a bíróság előtt Rajk Endre kormánybiztos, és tanúvallomásában kiáll öccse mellett. Elmondja a bíróságnak, hogy meggyőződé­se: az öccse a kommunista eszméktől megtévesztve, idealiz­musból folytatott kommunista tevékenységet, de ő reméli, hogy egy napon az öccse vissza fog találni a nemzetéhez. A meglepő tanúvallomás hatására a statáriális bíróság polgári bíróságra teszi át az ügyet: ezzel Rajk László meg­menekül a statáriális ítélettől — és ez alkalommal az akasz­tófától. A tárgyalás után a bíróság 10 perces beszélőt enge­délyez a két testvér között. A mélyen megrendült Rajk End­re a találkozó alatt keservesen sír. Ez az epizód több szempontból is roppant tanulságos. Mindenekelőtt rávilágít a meggyőződéses hungarista Rajk Endre mélységes testvéri szeretetére. Nem tudunk egyetlen példát sem arra, hogy egyetlen kommunista kiállt volna testvére mellett, akit Sztálin vagy Rákosi perbe fogott (Mo­lotov szovjet külügyminiszter sem állt ki a Gulágra hurcolt felesége mellett, hanem továbbra is kiszolgálta Sztálint). Eb­ben is megmutatkozik a hatalomátvételt követően a koráb­bi ellenségnek békejobbot nyújtó, tiszta lapot biztosító Hungarizmus, és a gyűlöletet, bosszúállást hirdető és gya­korló bolsevizmus eszmevilága közötti hatalmas különbség! De lehetetlen nem észre venni a hungarista statáriális bí­róság és a kommunista befolyás alatti „Népbíróság” maga­tartása közötti döntő különbséget is. Az élet-halál harc álta­lában minden országban, minden korban szigorú jogalkal­mazási gyakorlatot, szigorú ítéletet tesz szükségessé. S íme, a statáriális bíróság nem él a törvény szigorával. Ugyanak­kor a fegyverek elnémulása után a „Népbíróság” futószala­gon gyártja a halálos ítéleteket... A front közeledtével a sopronkőhidai rabokat március 29-én gyalogmenetben Mauthausenbe irányítják. Német területen Dominich László hadbíró kiszáll a rabokhoz és közli, hogy „a büntetésük kitöltésére a háború után kerül sor”. Ezzel a foglyok (köztük Rajk László is szabadlábra ke­rültek (és nem mészárolták le őket, mint az NKVD a len­gyel hadifoglyokat Katynban!) Rajk Lászlót hazatérése után a budapesti kommunista pártszervezet vezetőjévé teszik. 1945. július 1-én házasságot köt Földi Júliával, akivel főleg az 1944-es bujkálásuk során került közelebbi ismeretségbe. 1946 márciusától belügyminiszter. Ebben a minőségé­ben mindent elkövet, hogy a szovjet irányítás alatt álló elv­társainak segítsen lerombolni mindazt, aminek a megvédé­sére a hungarista kormány vezetése alatt a Fegyveres Nem­zet tízezrei az életüket áldozták. Mindent elkövet, hogy Magyarországon a „proletárdiktatúra” minél előbb kiépül­jön. Aligha akadt még egy ember az országban, aki annyit tett volna a rendőrállam kiépítéséért, mint ő. És aligha akadt ember, aki nagyobb árulást követett el nemzete ellen, amit ő 1946-tól 1948-ig terjedő belügyminisztersége alatt elkövetett. Elég két tettét megemlíteni: egy rendeletével fel­oszlatta a Cserkészszövetséggel együtt az összes vallásos ifjú­sági szervezetet, amelyek évtizedeken át rengeteget tettek a magyar ifjúság erkölcsi nevelése érdekében. Másik tette: 1947. augusztus 30-án ő szervezte meg a hírhedt „kék cé­­dulás” választási visszaélést. A második világháború végét követően Rajk Endre sor­sa így alakult: Az amerikaiak 1945. július 16-án letartóztatták, mint a hungarista kormány fontos tisztségviselőjét. Kihallgatása során hitet tett hungarista meggyőződése mellett és kifej­tette, hogy Szálasi nem antiszemita, hanem aszemita volt: nem akarta a zsidókat sem kiirtani, sem megkínozni; úgy gondolta, hogy megilleti őket egy külön haza, és oda akart minden magyarországi zsidót kitelepíteni. A salzburgi fogolytáborból 1947-ben szabadult. Szaba­dulása után megismerkedett a nála 22 évvel fiatalabb Ruth Ahlbornnal. Német ügyvédje útján elvált Magyarországon maradt első feleségétől, és 1952-ben elvette Ruthot, akitől két gyermeke született. Nem volt hajlandó lemondani a magyar állampolgárságáról, ezért nem vehette fel a német állampolgárságot. Nem kapott állást, de büszkeségből nem vette fel a munkanélküli segélyt. 1956-ban, a forradalom alatt haza akart jönni. Rendkí­vül erős volt benne a honvágy. Ám csak a határig jutott el, mert november 4-én megindult a szovjet invázió. Ottho­nukban ő és más hungaristák gyertyát gyújtottak a hősi halált halt felkelők emlékére. Az évtized vége felé elhatalmasodott rajta betegsége. Ki­derült, hogy rákja van, gyógyszerész felesége odaadóan ápolta. 1960 szeptemberében hunyt el, 61 éves korában. Rajk László végső sorsa közismert. Belügyminiszterségét követően, alig egy éves külügyminisztersége után trockista­­titóista összeesküvés vádjával 1949-ben a saját elvtársai letartóztatták, megkínozták és egy kirakatper után felakasz­tották. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanaz a bíró, Jankó Péter ítélte halálra, aki három és fél ével korábban Szálasi Ferenc fölött mondotta ki a halálos ítéletet. A Sztálin halálát követő politikai légkörben Rajk Lászlót ugyanazok rehabilitálták és temették el ünnepélyesen, akik akasztófára juttatták. Az azóta eltelt fél évszázad alatt „elv­társai” mindent elkövettek, hogy a széles tömegek előtt a magyar nép elleni árulása feledésbe merüljön, és mint a „kommunisták áldozata” maradjon meg a magyar nép em­lékezetében. Ám a történelmi tisztánlátás érdekében világosan kell látnunk, hogy a kommunisták által kivégzett személyek három, egymástól jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba a Magyarországhoz mindig hűséges hősies harcosok, a második világháború és az 1956-os for­radalom és szabadságharc hősei és vértanúi tartoznak, akik fegyverrel vagy politikailag következetesen harcoltak a ke­reszténységet, a civilizációt, valamint Magyarország létét fenyegető bolsevizmus ellen. Ezek a mi vértanúink. A második csoportot azok a kommunisták által kivégzett szerencsétlenek alkotják, akik életük egy részében a kom­munistákat szolgálták, de életük végén visszatértek a nem­zethez, mint Nagy Imre és Maiéter Pál. Ezek a kommunis­ták áldozatai. A harmadik csoport pedig az árulók köre, akik mindent megtettek a Magyarországot elnyomó kommunisták szol­gálatában, de végül elvtársaik bizonyos politikai megfonto­lásból kivégeztették őket. Ebbe a csoportba tartozott Rajk László is. A mindig hűséges vértanúink iránt súlyos igazságta­lanság lenne összemosni velük a második, de főleg a harmadik csoportot! Rajk Endre élete a nemzethez való hűség, Rajk Lászlóé a nemzet elárulásának példája. Amikor Rajk Endre az ameri­kaiak foglya volt, tudta, miért szenved, és szenvedésében vi­gasz volt a jó lelkiismeret. Öt nem a harcostársai, nem a hungaristák, hanem az ellenség ejtette foglyul. Rajk László életét ellenségei, a hungaristák megkímélték, és akik megkínozták és kivégezték, azok a saját elvtársai vol­tak, akiket kiszolgált. Ők hajtották végre rajta azt a halálos ítéletet, amelyre - nem a kommunisták által koholt hazug vádak, hanem a nemzetünk elleni vétkei miatt - igencsak rászolgált. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, és ahogy a por­tugál közmondás tartja: „Isten a görbe betűkkel is egyene­sen ír.”

Next

/
Thumbnails
Contents