Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
M60)Z6TüMk szolgálatában cdégMni LeL)ex, Ö6 CLfARAÖNl SOt)A! Megjelenik minden no 15-en JZIÎÎV V V imuucu -w w-ci. KORT a L) ünqáristá szeLLeœ Lapja Alapítva: Hungária Szabadságharcos Mozgalom, 1962. 46. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2007. OKTOBER ÁRA: 240 Ft George Lincoln Rockwell: „E JELBEN GYŐZNI FOGSZ" (12. oldal) TUDÓS-TAKÁCS JÁNOS: HŰSÉG ÉS ÁRULÁS 3. oldal LANTOS JÁNOS: MIT ÜZEN OKTÓBER 15-E? 2. oldal „PURIM-ÜNNEP, 1946!" ROBERT FAURISSON: A REVIZIONIZMUS Julius Streicher vértanúsága GYŐZELMEI ó. oldal 8. oldal Major Tibor OKTÓBER 23. „A nép most tanítja zsarnokát” Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc a 20. század közepén olyan korban jött létre, amikor az emberi szabadságnak és méltóságnak már nemzetközileg elismert okmánya volt: az Egyesült Államok Chartája és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. 1956. október 23. Ez volt az utolsó alkalom, amikor árva és társtalan népünk még jelentett valamit a világtörténelem zajos színpadán. A világ felrázott lelkiismerete hajnaltól éjszakáig felajzott izgalommal leste, mi lesz ebből a budapesti, égig csapó lángolásból, ami valójában akkor kezdődött Csonka. Emil szavaival élve, amikor az első szovjet katona átlépte a Kárpátok gerincét és nyomában megjelent az első moszkovita agitátor... Azokat a történelmi alkalmakat, amelyek lehetőséget nyújtottak volna a keleteurópai kommunista kisebbségi diktatúrák felszámolására: a nyugati nagyhatalmak elmulasztották. A szabad világ hatalmainak programtalansága és a politikai akciókra alkalmat adó történelmi pillanatok elmulasztása, csökkentette a magyar szabadság ügyét támogató kis- és középhatalmak akciókészségét is és így történhetett meg, hogy a magyar szabadság kérdése megszűnt az Egyesült Nemzetek állandó napirendi pontja lenni. Az Egyesült Államok semmit sem kockáztatott Magyarországért vagy a többi közép-kelet európai nép szabadságáért. Mindennek nem az amerikai nép az oka, hanem az amerikai vezetés, a politikai felső ötezer és a világhódítók anti-amerikánus nacionalizmusa, amely állammá vált Washington és Jefferson államában. Az amerikai nép ügyeit már nem a pionírok leszármazottai, nem az angolszász faj lángelméi intézték, hanem a Baruchok, Morgenthauk, Anna Rosenbergek, La Guardiák, a hollywoodi sztárok és a demokratikus liftboyok, akiknek szellemi nívója körülbelül a szovjet-ember szellemi mértékeivel hasonlíthatók össze. Eisenhower elnök szavai, melyek szerint „az amerikai nép szíve együtt dobog az egész magyar nép szívével”, helyesek voltak. Sajnos nem ilyenek voltak az amerikai külügyminisztérium áruló szándékai. Az új rezsim diplomáciai elismerése - olvasható a Wanderer című legnagyobb tekintélyű katolikus lap 1966. október 20. Számában - e kritikus pillanatban Amerika által, a lehető legnagyobb valószínűség szerint Magyarország szabadságát és a vasfüggöny hátragöngyölítését eredményezte volna. Ismeretes az a tény, hogy az USA külügyminisztériuma nemcsak, hogy semmi segítséget nem adott, de még arról is gondoskodott, hogy a szovjet páncélosok visszatérjenek Magyarországra. Amikor a magyar szabadságharc idején az Egyesült Államok az egész ügyet az Egyesült Nemzetek elé utalta s ezzel lerázta magáról a felelősséget, Moszkva joggal következtethetett arra, hogy az USA semmit sem fog tenni a magyar szabadságharcosok megsegítésére. Miközben az amerikai népet „megnyugtatták”, hogy az UNO segítség jönni fog. A kommunisták azonban jól tudták, hogy az UNO semmit sem tehet, mert a Szovjet vétójoggal rendelkezik az UNO-ban, s így az Egyesült Államok nyugodtan moshatja kezét. A legtöbb amerikai nem tudja mit jelent a tény, hogy a magyar ügyet az UNO elé utalják. Lehetséges-e azonban, hogy Eisenhower elnök és külügyminisztériuma nem tudta volna, hogy mit cselekednek? Nagyon is jól tudták. Azonban azt akarták, hogy a magyar szabadságharc elbukjék! A magyar szabadságharc az antibolsevista ügy leghatalmasabb és leghathatósabb érve lett. Nemcsak azért mert bizonyította, hogy a szovjet tömbbe kényszerített rabországokban a kommunista rezsim csak a legkíméletlenebb terrorral tudja tartani hatalmát, hanem azért is, mert lerántotta a „békeszerető, haladó, szocialista, demokratikus” szavakból szőtt propaganda-leplet a szovjet rendszer és a világkommunizmus nemzetgyilkos rendszeréről. A világ felismerte, hogy a kommunizmus veszedelme, a zsidó-bolseviki világhódítás nemcsak a nacionalista propaganda „rémlátása”, hanem ez a veszedelem valóságos s csak egy óvatlan alkalomra vár, hogy meggyújtsa a világfelforgatás tüzeit. A második világháborút követő kényszerbékék, egyoldalú fegyverszüneti egyezmények Európa keleti felében alkalmat adtak arra, hogy ott a szovjet bolsevizmus diszkreditálja a törvényen kívül helyezett fasiszta irányzatok pótlására szánt „demokratizálódást”. A demokrácia cégére alatt a magyarok országában olyan népfrontos, majd pedig marxista-zsidó vörös kommunista „népi demokráciák” születtek, amelyek a maguk GRÓF BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSE 15. oldal kizsákmányoló, normahajszoló, véreskezű terrorjával végzetesen megrendítették a leigázott magyar milliók bizalmát a győztes hatalmi parancsszóval felkínált és demokratikusnak nevezett államszervező eszmékkel szemben. 1956. október 23-án egy békés politikai fejlődés kibontakozását, a kommunista diktatúra és a Szovjetunió más irányba terelte: tűzzel-vassal, vérrel és tankokkal háborút provokált. A szabadságharc vérbefojtása azt mutatta, hogy amikor egy országban az uralmon lévő kommunista pártnak az uralmat meg kell másokkal osztani, ott és akkor szovjet katonai erőszak tör le minden ellenállást. 1956-ban nem a Szovjetunió szenvedett erkölcsi vereséget, nem szenvedhetett, mert nem volt erkölcse. 1956-ban Nyugat veszített csatát s veresége erkölcsi vereség volt, mert nem cselekedhetett erkölcse, megtartó ideológiája védelmében és szellemében. Nem volt fantáziája, civilkurázsija és diplomáciai felkészültsége ahhoz, hogy a magyar szabadságharc által kínált óriási történelmi lehetőségeket megragadja. Henry Kissinger, 1960-ban írt, „ The necessityfor choice” című tanulmányában kifejti: 1956-ban a Nyugat katonailag erősebb volt, mint a Szovjetunió, vagyis a Szovjetunió katonailag gyengébb volt, mint Amerika: mégis a Szovjetunió félemlítette meg Amerikát és elrettentette attól, hogy Magyarország segítségére siessen. ” „Nem annak a veszélye rettentett el bennünket, hogy esetleg alulmaradunk, hanem az a tény, hogy nem voltunk hajlandók megfizetni a győzelem árát. A szuezi-válság alatt a Szovjetunió azzal fenyegetett, hogy rakétákkal támad Párizsra és Londonra, ámbár csaknem biztos lehetett abban, hogy egy általános háborút elveszítene. A magyar forradalom alatt viszont a Nyugat, ámbár sokkal erősebb volt, nem tudta elszánni magát arra, hogy hasonló módon fenyegesse a Szovjetuniót.” A jaltai és a potsdami győztes hatalmi egyezmények az európai földrészt két ►
