Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-11-01 / 6. szám

6. oldal «lîîVAKÔfcî 2007. szeptember A SZAKADÉK MÉLYÉRŐL Az Európai Nép Egzisztenciális Válságának Elemzése és Terv a Megmentésünkre Dr. David Duke 2007. július 18-án, a moszkvai Európa és Oroszország: Új Perspektívák Konferencián előadott tanulmánya A szakadék Ennél megfelelőbb nem is lehetne, már­mint az, hogy a Föld európai népének legné­pesebb városában gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népünk tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosíthatják előttünk azt a sötét veszélyt, amely fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népünk nincs válságban. Pedig valójában hosszú létünk leg­sötétebb veszélyével kell szembenéznünk. Az európai nép a biológiai feledés sza­kadékénak szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony fehér születési arányokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1,2 gyermek minden potenciá­lis szülőpárosra. Ez a népesség több mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban - és akkor még nem számoltuk hozzá a nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az euró­pai genotípus születési arányát. A fajpusztító születési arányok, kiegészül­ve a fehér országokba irányuló nagyarányú nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan ki nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik - létszámban súlyosan elnyomva és a kipusztu­lás szélére taszítva még saját országainkban is. Szükséges azt kihangsúlyozni, hogy ehe­lyütt most nem a számos kulturális, szociális, kormányzati és vallásos szertartásunk kiirtásá­ra utalok, amelyek egyértelműen szintén en­nek a forgatókönyvnek a következményei, hanem sokkal inkább örökségünk szó szerinti eltörléséről. A hanyatló születési arányok néhány meghatározó tényezője: 1. A család egységének elpusztítása, az abortusz és a tömeges születésszabályozás népszerűsítésével együtt. 2. A pornográfia, a szexuális promiszkuitás és a szexuális devianciák átfogó reklámozása, amely egészségkárosító és meddőséget okozó STD (Szexuális Úton Terjedő) betegségek terjedéséhez vezet. 3. Olyan meddő, egészségtelen és rombo­ló hatású szexuális életmódok népszerűsítése, mint a homoszexualitás vagy a nőtlenség. 4. Az alkohol és a tiltott drogok elterjedt használata, ami népünk tízmillióinak elfaju­lásához vezet. 5. A karrierizmus radikális feminista nép­szerűsítése, kiegészülve az anyaság elleni rossz­indulatú fellépéssel éppúgy, mint a két nem között szított szexuális konfliktussal és versen­géssel. Ezeket a tényezőket súlyosbítják azok a gazdasági faktorok, amelyek a nőket anya­szerepükből és otthonaikból a munkahe­lyekre űzik. 6. Nagyarányú nem-európai bevándorlás a fehér államokba, amely nem csak gazdasági nyomást gyakorol az európai családokra, de bűnözéshez és más szociális problémákhoz ve­zet, amelyek elpusztítják az egészséges fehér születési arány pszichológiai alapjait. Hisz hányszor hallani európaiak szájából a követ­kezőt: „Ki akar erre a tébolyult világra gyer­meket szülni?” 7. A nem-európaiakkal kötött vegyes há­zasságok növekvő száma. Önmagukban ezek a tényezők - mérsékelt formában és rövidtávon - nem szükségsze­rűen katasztrofális hatásúak. A történelem során a népességek növekedését és hanyatlá­sát számos dolog befolyásolta. Ám amikor a népesség megfogyatkozását kiegészíti a nem­európaiak nagyarányú megszálló bevándorlá­sa az európai anyaországokba, akkor az euró­pai emberek életveszélyes válsággal néznek szembe. A színes bőrű világ folyamatosan szilárd születési arányokat produkál, és a Föld legné­pesebb országa, Kína már 1. 3 milliárd em­bernek ad otthont. Ez egy valóban tisztán kí­naiakból álló ország, egy nyíltan a kínai em­bereknek, kultúrának, hagyományoknak és érdekeknek elkötelezett kormánnyal. Meg­fontoltan őrzi határait, védi a kínai identitást és rendeltetést. Érdemes összehasonlítani a keresztények, és nem vallásos európaiak nega­tív születési arányait a muzulmán világ bámu­latos születési mutatóival is. Masszív bevándorlással kiegészülve, a ka­tasztrofális születési adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaik­ban. Ezt a faj irtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás; mivel ha nem állítják meg, ez a csendes gén-ki-irtás ugyanazzal a végered­ménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűné­sével. Válságunk oka Ami a múlt század során az európai néppel történt, nem egy olyan jelenség, amely termé­szetesen fakadna népünk leikéből és szel­leméből. Ilyen önpusztító viselkedés igazából egyetlen embernek sem lehet a sajátja. Emlé­kezzenek: a múlt század fordulóján népünk tagjai erőteljesek, hódítók, magabiztosak, ter­mékenyek voltak, és tökéletesen tudatában voltak faji hovatartozásuknak és rendelteté­süknek. Hasonlítsák ezt össze a népünk tag­jaiban mostanában felbukkanó öngyűlölet jeleivel. 1998-ban az USA előző elnöke, Bili Clin­ton beszédet tartott a Portlandi Állami Egye­tem végzős hallgatóinak. Amikor bejelentette a diákoknak, hogy a fehérek hamarosan ki­sebbségben lesznek Amerikában, spontán taps tört ki. Nem nagyon volt rá eddig példa a világtörténelemben, hogy emberek megün­nepeljék saját pusztulásukat. Ez a tömeg csak azért tapsolta meg saját megsemmisülését, mert egy ideje már a mé­dia, a politika és a tudományos világ Európa­­ellenes propagandájában fürdik. Ennek a pro­pagandának a kitalálói alattomos, idegen megszállókra hasonlítanak, ahogy talán egy sci-fi film ábrázolná őket. Európa-ellenes tervnek elkötelezett nem-európaiak szivárog­tak be és nyertek hatalmat népünk idegköz­pontja, a média felett. Amellett, hogy ezt a legbefolyásosabb intézményt irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a po­litikai, szociális és gazdasági hatalom kulcs­­fontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását. Megtanítottak arra, hogy gyűlöljük magunkat, hogy megél­jenezzük saját halálunkat, és mosolyogva néz­zük saját gyermekeink sanyarú jövőjét. Ezzel egy időben megtanítottak minket arra is, hogy szeressük fajunknak eme megszállóit és elpusztítóit. Bizonyos helyeken még arról is meggyőzték népünk számos tagját, hogy eze­ket a pusztítókat magának Istennek a követei­ként, vagy ha úgy jobban tetszik, a kiválasz­tott népként imádják. Bevándorlás Az összes ügy közül, amely az itt jelen­levőket érinti, a legtöbbek számára a beván­dorlás kérdése a kulcsfontosságú. Ahogy lát­hatták a Zsidó Szupremácizmus című köny­vemben található dokumentáció alapján, egy Európán kívüli, zsidó kisebbség állt a beván­dorlási törvények megváltoztatásának élvona­lában az Egyesült Államokban, Európában, és valójában a fehér világ minden egyes országá­ban. Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, po­litikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kí­vüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolat­ban még csak komoly viták sincsenek, hiszen a zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával. Earl Raab a Zsidó Képviselet Perlmutter Intézetének főigazgatója, az ADL (B’nai B’rith Rágalmazás-Ellenes Szövetség) munkatársa, és a San Franciscói Zsidó Köz­löny írója, a következőt írta: „A bevándorlási törvény csak a második világháború után változott meg drasztiku­san... Politikai térnyerésének egyik legko­rábbi bizonyítékaként, a zsidó közösség vezető szerepet játszik ezeknek a változá­soknak a végrehajtásában.” Raab a továbbiakban ünnepli a fehérek eljövendő kisebbségi státuszát Amerikában. „A Statisztikai Hivatal éppen most jelen­tette, hogy az amerikai népesség körülbe­lül fele hamarosan színes bőrű vagy nem­európai lesz. És ők mindannyian amerikai állampolgárok lesznek. Átlendültünk azon a ponton, hogy egy náci-árja párt képes le­gyen érvényesülni ebben az országban.” Barátaim, kapuinkat nem kívülről rom­bolták le; belülről nyitották ki. Jacob Javíts szenátor, a megszállók egyike, aki az USA Sze­nátusában hosszú időn át vezetője volt a ha­tárok megnyitására irányuló törekvéseknek, egy, a New York Times magazinban megje­lent cikkének címében tisztán megfogalmaz­ta tervüket: „Nyissuk meg kapuinkat.” Ám Javíts nem annak a nemzetnek a kapuiról írt, amelyhez igazi hűség köti: vagyis Izraeléről. Ô természetesen támogatta Izrael szigorú „Csak zsidók” bevándorlási törvényét, ő Amerika kapuinak megnyitását támogatta, nem pedig Izraelét. (Javíts, J. (1951). „Nyissuk meg ka­puinkat.” New York Times Magazine. Július 8. 8. old. 33.) Még jóval azelőtt, hogy Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland „megnyitotta kapu­it”, a zsidó tudomány és média könyörtelenül lerakta faji kiirtásunk alapjait. Amíg befolyá­suk drámaian meg nem nőtt a 20. század ele­jén, az európai nép nyilvánvalóan emelkedő pályán mozgott. Az antropológia nem csupán egy tudományág volt, amely tudomásul vette a fajok létezését; az akkori vezető antropoló­gusok a fajok tudományának tartották. Szin­te minden európai ország szigorú, megszorító bevándorlási törvényeket foganatosított, hogy megvédje népe örökségét. A legtöbb eu­rópai állam még fajegészségtani törvényeket is beiktatott, hogy fenntartsa lakosságának ge­netikai minőségét és egészségét. Ma, ha egy több mint egy évszázados egyenlőségről szóló agymosás után valaki ge­netikai minőségéről mer beszélni, akkor az vészjósló visszhangot vált ki népünk nagy ré­szének agyában és szívében, holott az 1930-as években a legtöbben normálisnak és egészsé­gesnek tartották megbeszélni népünk bioló­giai rendeltetését. Manapság egy főiskolai professzor beszélhet Cocker Spániel kutyája faj tisztaságának és genetikai vérvonalának fenntartásáról, ám ha nyilvánosan kifejezi ag­godalmát saját gyermekei és unokái értékes genetikai felépítésének ügyében, a tudomá­nyos élet páriájává válik. A faji egyenlőségi mozgalmat egy zsidó emigráns, Franz Boas alapította, aki számos zsidó tanítvánnyal vette körbe magát, mint például Gene Weltfish, Isador Chein, Melville Herskovits, Otto Klineberg vagy Ashley Montagu. Montagu igazi neve egyéb­ként Israel Ehrenberg volt, és ő írta az egyen­­lősdi, a média és tudományos élet által nép­szerűsített bibliáját, Faj: Az Ember Legveszé­lyesebb Mítosza címmel, ami felvilágosított bennünket, fehér embereket, hogy tulajdon­képpen nem is létezünk, és hogy az emberi fajok között egyáltalán nincs különbség. Hát nem csodálatos érzés tudni, hogy nem létezik eltérés köztünk, és a hottentották vagy az ausztrál őslakók között? Mozart és Puff Daddy vagy Beethoven és Snoop Doggy Dog gyakorlatilag egyformák. Franz Boas, követői, és a zászlóvivő zsidó média lerakta az alapjait annak a faji propagandának, ami ebbe a vál­ságba sodort minket. Sajnálatos módon a faji egyenlősdi zsidó öröksége Boas után is fennmaradt. Az egyen­lőségre törekvés modern gurui ugyanarról a tőről fakadnak. Stephen Rose, Richard Lewontin, Leon Kamin, Jared Diamond és a néhai Stephen Jay Gould természetesen öt öntudatos zsidó, akik szintén az egyenlőség vezető tudományos támogatói. Ezek a szélsőséges zsidók persze nem csak az egyenlőségi mozgalmat vezették. Egzisz­tenciális válságunk minden aspektusának nyilvánvaló, nem-európai értelmi szerzője van. Az egyenlőség újkori mozgalmai, a freu­dizmus, a feminizmus, a kommunizmus, a multikulturalizmus, a szexuális devianciák és az elkorcsosulás népszerűsítése, a szabad bevándorlás, az abortusz, a fajok közti keve­redés, a nulla népességbeli növekedés - ezek közül mindegyik élén alapvető és uralkodó nem európai vezetőség áll. Ismétlem: nem európai. Ezek az egyenlőségpártiak nem mások, mint szélhámosok, akik legbelül a szikráját sem hiszik el azoknak a hazugságoknak, amit a goj oknak prédikálnak. Például a „faj egy mí­tosz” halandzsa kimagasló támogatója Jared Diamond. Diamond, a Natural History ma­gazin egyik közelmúltbeli számában publi­kálva állítja: genetikai kutatások igazolják, hogy a zsidók genetikailag különböznek a többi embertől. A következő elképesztő kije­lentést teszi: ,A zsidó génekkel kapcsolatos érdeklődés­nek praktikus okai is vannak. Izrael állama nagy költségekbe veri magát, hogy támogassa olyan zsidók bevándorlását és munkaügyi újraképzését, akik más országokban üldözött kisebbségek voltak. Ez azonnali hatállyal fel­veti annak a problémáját, hogy meghatároz­zuk, ki is zsidó.” Diamond szerint nincsenek igazi különb­ségek az emberiség főbb fajai, egy afrikai hulu és mondjuk egy szőke orosz között, de nyil­vánvaló genetikai eltérés van egy zsidó és egy nem-zsidó közt. Diamond kifejezi csodálatát azzal kapcsolatban, hogy Izrael most már ké­pes lesz genetikailag azonosítani a zsidókat, és így eredményesen érvényre juttathat geneti­kára alapuló, faji szempontból kizárólagos be­vándorlási törvényeket! A család elpusztításában egy személyiség emelkedik ki toronymagasan a többi közül. Ő természetesen nem más, mint Sigmund Freud. Ő volt az első jelentős hangadó Nyu­gaton, aki megtiporta a házasság intézményét és a céltalan szexet valamiféle vallássá emelte. A zsidó befolyás alatt álló média ikonjaként ténylegesen leírta, hogy önmagát egy idegen faj egyedének tekinti, azzal a küldetéssel, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents