Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2007-11-01 / 6. szám
2007. szeptember «lîîVAKÔkî 5. oldal David Irving: A BRIT ARCHÍVUMOK FELTÁRJÁK AZ IGAZSÁGOT 1945. május 23-án brit titkos ügynökök titokban, bűnös módon meggyilkolták a történelem egyik leginkább keresett emberét. A Brit Titkosszolgálat azért gyilkolta meg Heinrich Himmlert, az SS főnökét, hogy ne beszélhessen az amerikaiaknak. A Brit Állami Levéltárban (Kew, London) talált dokumentumok megerősítik azt a revizionista állítást, hogy Himmlert a Brit Titkosszolgálat gyilkolta meg Churchill rendelkezésére, és ő nem lett öngyilkos röviddel a letartóztatása után, ahogy a konformista történészek hosszú időn át tartották. Winston Churchill hosszú időn át agitált a háborús kabinetjében, hogy egy titkos tervet hagyjanak jóvá a szövetséges vezetők, amely elrendeli számos ellenséges vezető bírósági tárgyalás nélküli kivégzését, köztük Himmlerét is. Lásd „Nürnberg, az utolsó csata” című könyvemet és Churchill életrajzának rövidesen megjelenő III. kötetét. A Hyde parki, 1944. szeptemberi találkozón Churchill könnyen meggyőzte Franklin Rooseveltet, hogy a „lincsigazságszolgáltatásra” vonatkozó tervére adja áldását, de miután 1944 októberében elvitte Moszkvába a dokumentumot, Sztálin meglepő módon nem járult hozzá, hanem ehelyett minden ellenséges háborús bűnös számára szabályszerű per mellett kardoskodott. Himmler „elhallgattatása” ismét felveti a kérdést: tárgyalt-e valóban Churchill Himmlerrel közel egy éven át? 1944 augusztusában a titkosszolgálat főnöke megmutatott neki legalább egy „Himmlertől származó” dokumentumot, és Churchill biztosította a titkosszolgálat főnökét, hogy elolvasása után biztonságosan megsemmisíti azt: „Himmler táviratát megkaptam és megsemmisítettem. WSC. VIII.31.” Hitler nyilvánvalóan tudott arról, miben sántikál Himmler, mivel szeptember 12-én Himmler Hitlerrel „Oroszország vagy Britannia felé történő béketapogatózásról” tárgyalt. De néhány nappal később, 1944. szeptember 18-án az angolok elfogtak egy német titkosszolgálati jelzést, miszerint Himmler „megtilt minden drót nélküli érintkezést az angolokkal, mert az ő ajánlataik blöffök” — mint ahogy kétségtelenül blöffök is voltak. Az elmúlt évben olyan híresztelések kerültek felszínre, hogy személyesen Churchill rendelte el Benito Mussolini elhallgattatását, és a rendelkezést egy angol titkosszolgálati tiszt adta át nem sokkal később olasz partizánoknak. Mussolinit és egész kormányát géppisztolysorozattal végezték ki a háború utolsó napjaiban. 1945 áprilisában Himmler Észak-Németországba ment és Walter Schellenbergen, hírszerzőfőnökén, és Bernadotte gróf svéd megbízotton keresztül tárgyalásokat kezdett annak érdekében, hogy véget érjen a vérontás Európában. A tárgyalások Sir Victor Mailet stockholmi brit követen keresztül folytak. Sztálin ez idő tájt a szövetséges kormányok és a náci vezetőség közötti minden különtárgyalással kapcsolatban betegesen gyanakodott. Himmler így bizonyos kínos titkok tudója volt, amikor 1945 májusában az angolok kezébe került. Egy ideig Churchill arra hajlott, hogy tárgyal vele. Cunningham tengernagy, az admiralitás első Lordja felkereste Churchillt 1945. április 13-án és később ezt a meglepő szöveget írta naplójába: „Beszélgetésünk alatt a miniszterelnök említette, hogy úgy tűnik, Himmler megpróbálja megmutatni, hogy ő nem olyan rossz, amilyennek lefestették. A miniszterelnök azt mondta: ha ezzel el lehetne kerülni a további emberáldozatot, ő kész lenne még Himmler életét is megkímélni. Rámutattam, hogy bőségesen vannak különálló csoportok, akiket hozzá küldhet.” A valódi történészek kétségbe vonták Himmler halálának A meggyilkolt Himmler holtteste konformista változatát, tudniillik, hogy készségesen megmérgezte magát, amikor a tudatára ébredt, hogy a játszma elveszett. A türelmes kutatás feltárta, hogy a Himmler halálával kapcsolatos hivatalos dossziékban furcsaságok, eltérések és következetlenségek vannak: a holttesten elvégzett boncolás nem adta meg a halál okát; egy nagyon fontos oldalt újra gépeltek; nem volt semmilyen közlés Sir Bemard Montgomery tábornagy Főhadiszállása Hadseregcsoportjának 21. számú dossziéjában, amely jelentette az eseményt Londonnak. Bármi is volt, elveszett. Most olyan dokumentumok kerülnek elő az Állami Levéltárból (FO 800 dokumentum-csoport, 868. dosszié), amelyek többet nyújtanak, mint egy füstölgő ágyú. Ami igazán rendkívüli, az nem annyira az, hogy a konformisták 60 éven keresztül szándékosan elsiklottak a következetlenségek fölött, hanem, hogy azok, akik részt vettek a gyilkosságban, vagy tudtak róla - magát Churchillt is beleértve -, hallgattak róla. A dokumentumok Az első, I945. május 10-i dátumozású dokumentum, a Külügyminisztérium levélpapírján egy személyes és titkos levél Sir John Wheeler-Bennett, a későbbi híres állami és királyi történésztől Sir Robert Bruce Lockhart-hoz, a Külügyminisztérium politikai Hírszerző Osztályának híres ügynökéhez (ez az osztály folytatta az ellenség elleni fekete propagandát): „Hivatkozva a tegnap reggeli értekezletünkre, néhány komoly gondolatot fűztem a „Kis H” helyzetéhez. Nem engedhetjük meg, hogy Himmler ellen a jövőben bármilyen bűnvádi eljárást folytassanak, sőt azt sem, hogy kihallgassák az amerikaiak. Ezért lépéseket kell tenni a kiküszöbölése érdekében, mihelyt kezünk közé kerül. Kérem, szenteljen némi figyelmet ennek a témának, mivel, ha cselekvésre kerül sor, ezt az akciót gyorsan kell végrehajtani.” Lockhart két nap múlva kézírással feljegyezte: „Egyetértek. Intézkedtem, hogy Mr. Ingrams járjon utána 2 hét alatt.” R. B-L., 1945. május 12. Fontos megjegyezni Dempsey tábornoknak, az Észak- Németországban állomásozó Második Brit Hadsereg naplójából (PRO WO/285/12. dosszié), hogy május 21-én, hétfőn megszemlélte a fogolytábort Westertimke-ben és a német koncentrációs tábort Bremervörde és Stade között. Tudjuk, hogy Himmlert és két adjutánsát, Machen és Grothmann-t I945. május 21-én tartóztatták le Bremervörde-ben, de — a történet szerint — csak 1945. május 23-án azonosították, amikor Westertimke-be érkezett. Az SS egykori Birodalmi Vezetőjénél volt egy levél Sir Bemard Montgomery tábornagyhoz címezve (amely elveszett). Az egyetlen ciánkapszulát megtalálták a ruhájában, miután megparancsolták, hogy vetkőzzön meztelenre, és átadták Michael Murphy-nek, a Második Hadsereg hírszerző szervezete fejének. A The Illustrated London News története szerint néhány nappal később egy „második” kapszulát adtak át az orvos-tisztnek, Himmler végső rendeltetési helyén, Lüneburgban, az Ülzener Strasse 31. a alatti baljóslatú házban, ami számos kézenfekvő kérdést vet fel. A hivatalos beszámolók szerint Himmler az azonosítása után kérdésekre válaszolt, evett egy vastag brit katonai szendvicset, azután autón elvitték a lüneburgi házhoz — amelyből holtan került ki. Noha a brit katonai dossziék kínosan pontosnak tűnnek, és még a gyanús részletek is fel vannak sorolva minden személlyel kapcsolatban, akik a halál pillanatában a teremben voltak, mégis számos tény nem illik a sorrendbe. A The Illustrated London News rajzolója szerint, aki lerajzolta a holttestet, a fogoly orra be volt törve. Hogyan kapta meg a ciánkapszulát, amelyet elrejtett a szájában (nem is beszélve a kérdésekre adott válaszról és a szendvicsbe való harapásról)? A kapszula leírásai változók és nem hasonlítanak az előírásszerű, átlagos kapszulához. Aznap (vagyis 1945. május 24-én) hajnali 2 óra 50 perckor „Mr. Thomas” Bremenből a Brit külügyminisztériumba Bruce Lockhart-nak szigorúan titkos kóddal (jj jj jj) küldött drót nélküli táviratot: „Korábbi rendelkezéseimre hivatkozva: sikeresen elkaptuk Heinrich Himmlert az elmúlt éjjel Lüneburgban, mielőtt kihallgathatták volna. Az akció a tartós elhallgattatására utasítás szerint végre lett hajtva. Kiadtam a rendelkezéseket, hogy az én lüneburgi jelenlétem semmilyen módon ne legyen nyilvántartásba véve. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Heinrich Himmler-probléma véget ért.” Bruce Lockhart jelentőségteljesen jegyezte fel erre a táviratra: „másolat a miniszterelnöknek”, — vagyis Churchillnek - „május 25.” Brendan Bracken, Churchill visszataszító, vörös hajú bizalmasa is be volt avatva az akcióba, ami háborús bűncselekmény volt Heinrich Himmler előélete ellenére, mivel ő hadifogoly volt, aki az angoloknak adta meg magát. Május 27-én Bracken Lord Selborne-nak, gazdasági hadviselési miniszternek, a SOE fejének ezt írta (PRO dosszié, HS sorozat, HS8): „Drága Főnököm! Hivatkozva a „kis H” halálának jó hírére; úgy érzem, parancsolóan szükséges, hogy teljes hírzárlatot tartsunk fenn e leggonoszabb ember halálának pontos körülményeire vonatkozóan. Biztosra veszem, hogy ha közismertté válik, hogy benne volt a kezünk ennek az embernek a halálában, ennek kétségbeejtő következményei lennének országunk helyzetére.” Ez a teljes igazság: Nagy-Britannia titkos ügynökei titokban, bűnös módon meggyilkolták a történelem egyik leginkább keresett emberét. Meggyilkolásának egyetlen kézenfekvő oka annak elrejtése volt, hogy Churchill a háború vége felé néhány napig tárgyalt vele a békefeltételekről. ,Abban is biztos vagyok - folytatja Bracken -, hogy ez az incidens is bonyolíthatná a viszonyunkat az amerikai barátainkkal. Ezért semmilyen körülmények között sem szabad felfedezniük, hogy mi semmisítettük meg a ’Kis H-t’, különösen azért, mivel tudjuk, hogy ők maguk akarták kihallgatni őt. Az a véleményem, hogy a speciális SOE/PWE Bizottság és csoport most feloszlatható, jóllehet Mallet még mindig tárgyal Walter Schellenberggel Svédországban. Talán tudathatná velem ezzel kapcsolatos nézetét.” Az igazi történészeknek most tovább kell dolgozniuk a gyilkosnak, „Mr. Thomasnak” azonosítása végett, és annak érdekében, hogy megállapíthassák: milyen szerepet játszott a gyilkosságban Robert Bruce-Lockhart, aki Sefton Delmerrel együtt a brit fekete propaganda fő figurája volt. Bracken úgy rendelkezett, hogy halála után az összes iratot semmisítsék meg. Bruce-Lockhart naplója és iratai Kaliforniában vannak, a Stanford egyetemen; naplójának „tisztába tett” kiadását sok évvel ezelőtt közzétették és valószínűleg az iratait is kigyomlálták. Ismeretes, hogy amikor Himmler először lépet érintkezésbe az angolokkal, Churchill kezdeti reakciója az volt, hogy tárgyal vele, tekintet nélkül a rossz hírére. De azután bevonta a titkosszolgálatot. Kiadtak egy hamis közleményt, amely azt állította: Himmler felajánlotta, hogy elárulja Hitlert. Ez nagy zavart és felháborodást okozott Hitler bunkerében az utolsó néhány napban - nem beszélve magának, Himmlernek lelki fájdalmáról. Himmler az utolsó pillanatig azt hitte, hogy találkozni fog Montgomeryvel, és amikor felfedte és azonosította magát Himmlerként, azt hitte, hogy nemsokára a brit parancsnokkal találkozni fog. Ehelyett az történt, amit Michael Murphy egy kézzel írott jelentésben furcsa beszédfordulattal írt le: „Ezért azt mondtam neki, hogy öltözzön, mert orvosi vizsgálatot óhajtok rajta végeztetni. Telefonáltam G-II-nek a főhadiszállásomra és azt mondtam neki, hogy szerezzen egy orvost, s az álljon készenlétben a házban, amelyet olyan emberek számára készítettem elő, mint Himmler.” Ez volt az a ház, amelyből Himmler holtan került ki, egy pokrócba csavarva. Sok hónappal ezelőtt rábukkantunk a Brit Második Hadsereg Hírszerző Egységének hadinaplójában lévő 3 oldalas jelentés második oldalára, amely beszámol Himmler haláláról, amelyet nagyjából ugyanabban az időben ugyanazon az írógépen újra gépelt nem ugyanaz a kéz. Ez világosan jelzi, hogy a beszámolót bizonyos cél érdekében, amelyet csak feltételezni lehet, „tisztába tették”. Most már tudjuk, hogy miért. (Ford.: Tudós-Takács János)
