Szittyakürt, 2007 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2007-11-01 / 6. szám

4. oldal JZIÎÎVAKVfcî 2007. augusztus EGYKORI SZOVJET DISSZIDENS FIGYELMEZTET AZ EU-DIKTATÚRÁRA Vlagyimir Bukovszkij, a 63 éves egykori szovjet disszidens attól fél, hogy az EU a maga módján második Szovjetunióvá válik. Egy brüsszeli beszédében az EU-t „szörnyetegnek” ne­vezte, amelyet meg kell semmisíteni (minél előbb, annál jobb), mielőtt teljesen kifejlett totalitárius állammá válik. Bukovszkij meglátogatta az Európai Parlamentet a Fidesz Magyar Polgári Párt meghívására. A Fidesz, az Európai Kereszténydemokrata Csoport tagja az Angliában élő egykori szovjet disszidenst az 1956-os magyar felkelés ötvenedik évfor­dulója alkalmából hívta meg. A magyarokkal való reggeli találkozó után Bukovszkij dél­után beszédet mondott a Trier úton egy lengyel étteremben, szemben az Európai parlamenttel. Az Egyesült Királyság Füg­getlenségi Pártjának meghívására tartózkodott ott, amelynek ő a patrónusa. Beszédében utalt a titkos szovjet dossziékból származó bi­zalmas dokumentumokra, amelyeket 1992-ben engedélyeztek neki elolvasni. Ezek a dokumentumok megerősítik egy „össze­esküvés ” létét, amelynek célja az Európai Unió szocialista szer­vezetté való átalakítása. Jelen voltam az összejövetelen és fel­vettem magnóra a beszédet. [A beszéd szövege alább olvasha­tó] Készítettem egy rövid interjút is Bukovszkijjal, amely szin­tén alább olvasható. Az EU-val kapcsolatos interjút rövidre kellett fogni, mivel Bukovszkijnak más kötelezettségei is vol­tak, de az interjú felidézett emlékezetem számára bizonyos dol­gokat, minthogy 20 évvel ezelőtt 1986-ban is meginterjúvol­tam Bukovszkijt, amikor a Szovjetunió, az első szörnyeteg, amely ellen ő oly hősiesen küzdött, még mindig élt és gyarapo­dott. Bukovszkij egyike volt a XX. század hőseinek. Fiatalember­ként leleplezte, hogy az egykori Szovjetunióban (1917-1991) a politikai foglyok ellen pszichiátriai börtönt alkalmaznak. Teljes 12 évet (1964-1976) töltött (22 éves korától 34 éves ko­ráig) szovjet börtönökben, munkatáborokban és pszichiátriai intézetekben. A szovjetek 1976-ban kiutasították nyugatra. Az orosz kormány 1992-ben meghívta, mint szakértőt arra a perre, amelyet azért folytattak, hogy megállapítsák: a Szovjet­unió Kommunista Pártja bűnös szervezet volt-e. A tanúval­lomásának előkészítésére Bukovszkijnak megengedték, hogy hozzáférjen számos dokumentumhoz a szovjet titkos archí­vumból. Ő azon kevés emberek egyike, aki valaha is látta eze­ket a dokumentumokat, mivel azok még mindig titkosítva vannak. Mindazonáltal egy kis kézi scanner-t és laptop com­putert használva lemásolt sok dokumentumot (némelyeket magas helyről származó biztonsági engedéllyel), köztük a Szov­jetunió Legfelsőbb Elnöki Tanács elnökének szóló KGB-jelen­­téseket. Interjú Vlagyimir Bukovszkij jal Paul Belien: Ön nagyon híres szovjet disszidens, és most párhuzamot von az EU és a Szovjetunió között. Megmagya­rázná eztí Vlagyimir Bukovszkij: Utalok a struktúrákra, bizonyos sulykolt ideológiákra, a tervekre, az irányításra, az elkerül­hetetlen terjeszkedésre, a nemzetek eltörlésére, ami a Szov­jetunió célja volt. A legtöbb nép nem érti ezt. Ok nem is­merik ezt, de mi ismerjük, mert a Szovjetunióban nőttünk fel, ahol meg kellett tanulnunk a szovjet ideológiát az isko­lában és az egyetemen. A Szovjetunió végső célja egy új tör­ténelmi entitás, a szovjet nép megteremtése volt az egész földön. Ugyanez igaz napjainkban az EU-ra vonatkozóan. Ök is megpróbálnak egy új népet teremteni. Ok ezt a né­pet „európainak” nevezik, bármit is jelentsen az. A kommunista tanítás és a szocialista gondolkodás szá­mos formája szerint az állam, a nemzeti állam feltehetőleg elsorvad. De Oroszországban az ellenkezője történt. A szov­jet állam, ahelyett, hogy elsorvadt volna, roppant hatalmas állammá vált, de a nemzetiségek eltűntek. De amikor eljött a szovjet összeomlás ideje, a nemzeti identitás ezen elnyo­mott érzelmei, mint a visszapattanó rugó, eltörtek, és majd­nem megsemmisítették az országot. Ez nagyon félelmetes volt. PB: Gondolja, hogy ugyanez megtörténhet, amikor az EU összeomlik? VB: Feltétlenül; nem lehet túlfeszíteni egy rugót, és az emberi lélek nagyon rugalmas, amint tudja. Lehet erőltetni, de ne feledje el, hogy az egyre növekvő hatalom következ­tében a rugó visszapattan. Az a hatalom olyan, mint a ru­gó, amely mindig túlfeszítetté válik. PB: De mindezek olyan országok, amelyek önként csatla­koztak az EU-hoz. VB: Nem, nem önként tették. Nézze Dánia esetét, amely kétszer szavazott a Maastricht-i szerződés ellen. Nézze Íror­szág esetét (amely a Nizza-i szerződés ellen szavazott). Néz­ze sok más ország esetét. Azok óriási nyomás alatt állnak. Ez már-már zsarolás. Svájc arra kényszerült, hogy ötször rendezzen erről népszavazást. A svájciak mind az öt esetben elutasították a szerződést, de ki tudja, mi fog történni a ha­todik, vagy a hetedik esetben. Mindig ugyanaz. Ez trükk az idióták számára. Az embereknek népszavazások keretében mindaddig szavazniuk kell, amíg úgy szavaznak, ahogy igénylik tőlük. Azután már nem szabad szavazniuk. Miért állítják le őket? Szavazzunk folyamatosan továbbra is! Az EU olyan, mint amit az amerikaiak kényszerházasságnak neveznek. PB: Ön szerint mit kell tenniük a fiataloknak az EU-val kapcsolatban? Mihez kell ragaszkodniuk? Demokratizálni vagy eltörölni kell ezt az intézményt? VB: Azt gondolom, hogy az EU-t, a SZU-hoz hasonlóan nem lehet demokratizálni. Gorbacsov megpróbálta demok­ratizálni, és az felrobbant. Az ilyen struktúrák nem demok­ratizálhatok. PB: De nekünk van egy Európai Parlamentünk, amelyet a nép választott. VB: Az Európai Parlamentet az arányos képviselet alap­ján választották meg, ami nem igazi képviselet. És mit je­lent a szavazás? A zsír aránya a joghurtban, ilyen dolog. Ne­vetséges. Adva van a Legfelsőbb Szovjet feladata. Az átlagos parlamenti képviselő évente hat percet beszélhet a Parla­mentben. Ez nem reális Parlament. Bukovszkij brüsszeli beszéde 1992-ben példátlan és hihetetlen módon hozzáférhet­tem a Politbüro és a Központi Bizottság titkos dokumen­tumaihoz, amelyek még akkor is 30 évre titkosítva voltak. Ezek a dokumentumok világosan mutatják, hogy az Euró­pai Közös Piac szövetségi állammá alakításának egész gon­dolata egyeztetve volt az európai baloldali pártok és Moszk­va között, amelyet mint közös megvalósítandó tervet Mihail Gorbacsov, szovjet pártvezér 1988-89-ben „közös európai háznak” nevezett. Az elgondolás nagyon egyszerű volt. Először 1985-86- ban merült fel, amikor az olasz kommunisták meglátogat­ták Gorbacsovot, akiket a német szociáldemokraták követ­tek. Mindannyian azt panaszolták, hogy a változások a világban, különösen a Margaret Thatcher (angol miniszter­­elnök) szerint bevezetett privatizáció és gazdasági liberalizá­ció, azzal fenyegetnek, hogy megsemmisítik a szocialisták és szociáldemokraták nemzedékeinek „teljesítményét” (ahogy ezt ők nevezték); azzal fenyegetnek, hogy teljesen ellenkezőjére fordítják. Ezért egyetlen módon lehet ellen­szegülni a „vadkapitalizmus” támadásának: meg kell pró­bálni bevezetni ugyanazokat a szocialista célokat minden országban egyszerre. Korábban a baloldali pártok, és a SZU erőteljesen ellenezték az európai integrációt, mert azt úgy fogták fel, mint a szocialista célok megakadályozásának esz­közét. 1985-től kezdve azonban teljesen megváltoztatták a szemléletüket. A szovjetek arra a következtetésre és meg­egyezésre jutottak a baloldali pártokkal, hogy elrabolhatják az egész európai tervet, és a feje tetejére állíthatják. Nyílt piac helyett szövetségi állammá alakíthatják. A (titkos szovjet) dokumentumok szerint 1985-86 a for­dulópont. E dokumentumok zömét közzétettem. Az inter­neten is megtalálhatják azokat. De a tárgyalások, amelyeket folytattak, valóban szemet nyitogatók. Első ízben válik érthetővé, hogy létezik egy összeesküvés, ami teljesen érthető azok szempontjából, akik meg akarják menteni a politikai irhájukat. Keleten a szovjeteknek szükségük volt arra, hogy az Európával való kapcsolatuk megváltozzék, mert hosszan tartó és valóban mély strukturális válságba ke­rültek, és nyugaton a baloldali pártok attól féltek, hogy megsemmisülnek és elvesztik befolyásukat és presztízsüket, így létezett egy összeesküvés, amelyet teljesen nyílttá tettek, amelyben megegyezetek, és amelyet kidolgoztak. Például 1989 januárjában a Trilaterális Bizottság kül­döttsége látogatást tett Gorbacsovnál. Tagjai voltak Yasuhiro Nakasone (egykori japán miniszterelnök), Valéry Giscard d’Estaing (egykori francia köztársasági elnök), David Rockefeller (amerikai bankár) és Henry Kissinger (egykori amerikai külügyminiszter). Nagyon barátságos megbeszélést folytattak, amelynek keretében megkísérelték kifejteni Gorbacsovnak, hogy Szovjet-Oroszországnak olyan pénzügyi világintézményekbe kell integrálódnia, mint a Gatt, az IMF és a Világbank. E megbeszélések közepette Giscard d’Estaing szólásra emelkedett és azt mondta: „Elnök Úr, Nem tudom meg­mondani Önnek, hogy pontosan mikor fog megtörténni (valószínűleg 15 éven belül), de Európa szövetségi állammá válik, és Önöknek erre fel kell készülniük. Velünk és az európai vezetőkkel együtt ki kell dolgozniuk, hogy miként fognak reagálni erre, hogyan engedik a többi kelet-európai országokat közreműködni ezzel, és fel kell készülniük, ho­gyan válnak ennek részévé.” Ez 1989 januárjában történt, amikor a maastrichd (1992) szerződés még nem volt tervbe véve. Honnan a csu­dából tudta Giscard d’ Easting, mi fog történni 15 éven be­lül? És — csodák csodája — hogyan vált (2002-2003-ban) az európai alkotmány szerzőjévé? Ez nagyon jó kérdés. Ennek összeesküvés szaga van. Nem igaz? Számunkra szerencsés módon ennek az összeesküvésnek szovjet résztvevője korábban összeomlott, és nem érte meg azt az időpontot, amikor Moszkva befolyásolni tudta vol­na az események menetét. De az eredeti elgondolás az volt, hogy azt kell elérni, amit ők konvergenciának neveznek, aminél fogva a SZU valamennyire fellazul, és inkább szo­ciáldemokratává válik, mialatt Nyugat-Európa szociálde­mokrata és szocialista lesz. Ezt követően megvalósul a kon­vergencia. A struktúráknak egymáshoz kell illemük. Az EU struktúrái kezdetben azzal a céllal lettek kidolgozva, hogy megfeleljenek a szovjet struktúrának. Ezért hasonlók funk­cionálásban és struktúrában. Nem véletlen például, hogy az Európai Parlament em­lékeztet a Legfelsőbb Szovjetre. Azért tűnik hasonlónak, mert hasonlóvá lett tervezve. Ugyanúgy, ha az Európai Bi­zottságot vesszük szemügyre, az a Politbüróhoz hasonlít. Azt gondolom, hogy a hasonlóság tökéletes, kivéve, hogy a bizottságnak jelenleg 25 tagja van, és a Politbüronak álta­lában 13-15 tagja volt. Ettől eltekintve pontosan ugyanaz, a tagjai senkinek sem felelősök, és egyáltalán senki által sin­csenek megválasztva. Ha az EU-nak ezt az egész bizarr tevékenységét szemügy­re vesszük a maga 80 000 oldalas szabályzatával, akkor az úgy néz ki, mint a Gosplan. Nekünk olyan szervezetünk volt, amely a gazdaságban a következő 5 évre mindent ki­tervelt, az utolsó anyacsavarig. Pontosan ugyanez történik az EU-ban. Ha az EU korrupciójának a típusát vizsgáljuk, az is pontosan a korrupció szovjet típusa: felülről lefelé ter­jed, és nem alulról felfelé. Ha ennek a felbukkanó európai szörnyetegnek egész struktúráját és összes tulajdonságait megvizsgáljuk, azt vesz­­szük észre, hogy azok egyre jobban emlékeztetnek a SZU- ra. Természetesen ez enyhébb változata a SZU-nak. Kérem, ne értsék félre, nem azt mondom, hogy ennek van Gulágja. Nincs KGB-je - egyenlőre, de nagyon gondosan figyelem az olyan struktúrákat, amilyen például az Europol. Ez ►

Next

/
Thumbnails
Contents