Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 6. (3.) szám
2006. május-június «lîîVAKÔfcî 11. oldal ► amelyen nem olvasott. Ön ismeri a kínzást, amivel a zsidók napjainkban a palesztinokat kínozzák, amikor elkapják őket? Ez semmi ahhoz képest, amit a zsidó nyomozótisztek Nürnbergben német foglyaikkal tettek. S ami még árulkodóbb, Nürnbergben a legtöbb ügyész és bíró zsidó volt. A háború alatt a táborokról készült légi fényképek egyikén sem látszanak hullahegyek, vagy működő krematóriumok. A józanul gondolkodó emberek felteszik a kérdést: „Ha 6 millió ember pusztult el, akkor hol vannak a holttestek?”. Ez és a tóra-prófécia szavai a gázkamra-történetek forrása: „Ők füstté váltak.” Nem találtak holttesteket akkor, és nem volt a táborokból gomolygó füst sem, és nem találták emberi holttestek maradványait sem semelyik tábor környékén olyan mennyiségben, ami meghaladná a foglyok viszonylag kis számát, akikről tudjuk, hogy tífusz és más betegségek következtében haltak meg. A Nemzetközi Vöröskereszt világosan dokumentálja, hogy kevesebb, mint 300 ezer zsidó halt meg a II. világháború alatt Németország összes koncentrációs táborában együttvéve. Rasszként a zsidók sokkal kevésbé járultak hozzá a háborús erőfeszítésekhez, mint bármely más résztvevő nemzet, ezért az ő összlétszámúk emelkedett a háború alatt, szemben a legtöbb harcoló nemzettel. Az igazi holocaustok Azonban vannak valóságos holocaustok, amelyek tényleg megtörténtek a múlt évszázadban, amelyekre azonban nem emlékezünk. A 1,5 millió örmény vitatatlan népirtása török elnyomóik által 1915-ben különösen őrjítő, hiszen Törökországot abban az időben donmeh muzulmánok uralták. Nos, Önök nem biztos, hogy tudják, hogy a donmeh muzulmánok egy kizárólag zsidókból álló szekta, akik „megtértek” az iszlámhoz, azonban titokban tovább folytatták zsidó vallásuk gyakorlását, és nem házasodtak törökökkel. Ez volt a múlt évszázad első holocaustja és ezt zsidók okozták. A forradalom utáni időkben a zsidók uralta Szovjetunióban 20-80 millió fehér keresztényt gyilkoltak le szisztematikusan 1917 és 1953 között. Ez volt a 20. század második holocaustja, melyet közvetlenül zsidók követtek el, és amiből leszűrhetjük, hogy mire készülnek az amerikai keresztények ellen ebben az évszázadban. Micsoda? Önök nem gondolták, hogy az amerikai iskolák, az amerikai kormány és a karácsony kereszténytelenítésével vége szakadna ennek a folyamatnak? Nem gondolták, ugye? A 20. század harmadik holocaustjában a szövetségesek tüzbombákkal bombázták Drezdát a II. világháborúban egyszerűen azért, hogy lássák, tudnak-e hatalmas tűzvihart okozni. Sikerült nekik, és az ezt követő szörnyű pusztításban több mint félmillió embert, többnyire civileket gyilkoltak meg, és elpusztították az egyik legszebb várost is. Mivel a háborút a zsidók uszítására és a zsidók érdekében folytatták, Drezda vére zsidó fejeken szárad („Az ő vérük lesz a ti fejeteken” - hogy ezt a bibliai kifejezést kölcsönözzük, amelyet a zsidók mondogattak, akik Jézus Krisztus keresztre feszítését is elintézték). A negyedik holocaust természetesen az amerikai nukleáris bombák ledobása Nagaszakira és Hirosimára. A zsidó kapcsolat egy rövid magyarázatot igényel. Amerika elvágta Japán olajellátását és Pearl Harbor megtámadására kényszerítette őket. Franklin Rooseveltnek előzetes tudomása volt Pearl Haborról, azonban direkt engedte, hogy ez megtörténjen, azért, hogy az amerikai nép annyira felháborodjon, hogy ezáltal Roosevelt háborút üzenhessen Japánnak, amely addig csupán Kínával állt háborúban. Olaj nélkül Japán bizonyosan vesztésre állt Kína ellen, és így kénytelen volt megtámadni Amerikát. Japánnak Németországgal való kölcsönös védelmi szerződése miatt az amerikai zsidóknak végül volt egy okuk, hogy hadat üzenjenek Németországnak, fő célpontjuknak, mely miatt az USÁ-t belerángatták a Japán elleni háborúba. így a Japán elleni nukleáris holocaust szintén a világ zsidóinak lelkén szárad. Az igazság leleplezi a nevetséges, úgynevezett zsidó holocaustot. Olyan kevés zsidó halt meg a II. világháború alatt, és azok többsége is természetes okokból, hogy a holocaust kifejezést nem is való arra használni, ami velük történt. Valójában a 20. század azon négy eseményét, amelyek igazán megérdemlik a holocaust elnevezést, maguk a zsidók okozták, saját céljaik érdekében! Miért? Mivel a zsidó holocaustot ennyire könnyű megcáfolni, miért ragaszkodnak a zsidók ehhez ilyen végletesen? Számos oka van ennek a tóra-prófécián kívül is természetesen. Éppenséggel a próféciát Önök elhiszik? Tudták Önök, hogy az Egyesült Államok zsidó lakossága jelenleg kb. 6 millió? Tudták, hogy Izrael zsidó lakossága szintén 6 millió? És ha a prófécia beteljesedik, Önök szerint melyiket semmisítik meg először? Azonban térjünk vissza a holocaust által a zsidók számára biztosított előnyökre: először is ez védi a zsidókat a kritikától, mind egyénileg, mind kollektiven. Ezen kívül busás hasznot is hozott jóvátételek formájában a félrevezetettektől, különösen az Izraelnek juttatott amerikai segély formájában, amely a mostani iraki háború előtt amerikai családonként 64 ezer dollárt tett ki. Mi több, a „holocaust” egyfajta „ők ellenünk” mentalitást hoz létre a zsidókban, akik így tartják együtt hittestvéreiket; és a holocaust lehetővé teszi Izraelnek, hogy befolyásolja és irányítsa Amerika közel-keleti politikáját. A holocaust eltereli a figyelmet a zsidók által felbujtott számos 20. századi holocaustról is. Zárszóként Nos, ez az igazi holocaust-tagadás! Nem az a filléreskedő „6 vagy 5 millió volt?” biznisz, mely miatt Zündel, Rudolf, Irving és társaik most börtönben ülnek perükre várva. És mennyire megérdemlik a zsidók ezt! Amikor ők engem holocaust-tagadónak neveztek, azzá is tettek. És nem akarom hallani a sirámaikat, mivel csak azt adtam nekik, amivel megvádoltak. És még nem fejeztem be. Valójában még csak bemelegítek. Érdekes módon, amikor Deutsch azt a kérdést szegezte nekem az országos tévén, hogy hány zsidó pusztult el a holocaustban, az első válasz, ami eszembe jutott, egy vicc poénja volt. Visszatartottam ezt a választ, és úgy válaszoltam neki, amint azt fentebb leírtam. De mi volt az elsődleges válaszom? Nem elegen! Apropó, nem kívánom, hogy úgy bánjunk a zsidókkal, ahogy ők bántak velünk. De ha ténylegesen 6 millió pusztult el a II. világháborúban, akkor gondolják, hogy annyi bajunk lenne velük, mint amennyi manapság van? Ahogy mondani szoktam: egyetértek azokkal, akik szerint az antiszemitizmus betegség. A zsidóktól kapjuk el! (Ford. Lesetár Péter) Kenneth J. Schmidt A NYUGATI VILÁGBAN KIALAKULÓ NÉPI NACIONALIZMUS Kísértet járja be Európát, a nacionalizmus kísérteié. Európában, Ausztráliában és az USÁ-ban a nacionalizmus új politikai erő, amelytől a fennálló rendszer hívei félni kezdtek. Európában - különösen napjainkban - a nacionalizmus lépett a kommunizmus helyébe, mint fenyegetés, amely egyesíti a jobbközépet és a balközépet. Jelenleg nem kell mást tenni, csak felkapni egy újságot, és ezek a nevek ugranak az olvasó szeme elé: Le Pen, Fortuyn, Haider stb. Mik az okai a népi színezetű nacionalizmus feltörésének? Az úgynevezett nyugati világban nagy szakadék alakult ki az átlagemberek és a felettük uralkodó elit között. A tény adott, hogy az elitnek és a népnek mindig más volt a világnézete. Mindazonáltal azt állítom, hogy az európai civilizáció történetében sohasem volt ilyen nagy szakadék az elit és a köznép világszemlélete között. Christopher Lasch történész és szociális gondolkodó egy szakkifejezést alakított ki erre: ezt a jelenséget az „elit forradalmának” nevezte. A rajtunk uralkodó emberek - az üzleti életet nagyban irányító elit, a média-bárók, a cionisták és a manhattani intelligencia - olyan értékekhez ragaszkodnak, amelyek erőteljesen különböznek a fehér munkások és a fehér középosztály értékeitől. Az elit nem hisz olyan fogalmakban, mint nemzeti szuverenitás és isteni gondviselés, de a köznép hisz ezekben. Meg kell jegyeznünk, hogy az uralkodó réteg gyakran kihasználja az emberek hitét, megtévesztve őket a maga gonosz céljai érdekében. Például a Bush-adminisztráció szégyentelenül kihasználta a nacionalizmus fogalmát szeptember 11 után, jóllehet az ifjabb George erősen hisz egy világkormányban. Egy másik példa az a mód, ahogy a rezsim kegyeltjei gyakran felhasználnak vallási érveket az új világrendre vonatkozó tervek alátámasztására. A szexuális nevelés és az abortusz elleni vallási alapú érveket kigúnyolják, de a vallást hívják segítségül a kisebbségek polgári jogainak, a nyílt bevándorlásnak és más kormányzati politikai irányvonalak védelmére, amelyek az európai fehéreket hátrányos helyzetbe hozzák. Az elit a maga zárt közösségébe húzódva nem vállal közösséget, nem azonosul a köznéppel. A zsidókhoz hasonlóan az elit külön nép. Vizsgáljunk meg bizonyos történelmi tendenciákat és változásokat, amelyek azt a környezetet érintik, amelyben ez az elit működik. Európában a nacionalista csoportok a szélsőbal és nem a jobbközép helyébe léptek. Úgy gondolom, ez jó dolog. Franciaországban például a legutóbbi elnökválasztás során úgy tűnt, hogy Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontja kezdett eltolódni a korábbi dél-franciaországi törzsválasztói rétegétől (amely főképpen egykori fehér gyarmati telepesekből tevődött össze) a Párizs munkások lakta elővárosaiban lévő „vörös övezet” felé. Az egykori kommunista munkások most a Nemzeti Front támogatói, mivel lassan világossá kezd válni a fehér munkásosztály számára, hogy a nacionalisták viselik szívükön az ő érdekeiket. Érdekes megjegyezni, hogy számos egykori balos személy mutatkozik jelenleg a nacionalista csoportok soraiban. Ezek közül legismertebb Horst Mahler, aki összes törekvéseit és céljait tekintve a második legfontosabb ember a Nemzeti Demokrata Pártban (NPD) Németországban. Az 1970-es években Mahler baloldali terrorista volt a Vörös Hadsereg Frakcióban. Ő jelenleg idejének legnagyobb részét azzal tölti, hogy az NPD jogásza, és együtt menetel a szkinhedekkel a nacionalista csoportok nagy felvonulásain a német városokban. Az 1980-as és 1990-es években a baloldali szocialista politikának új típusa mutatott feltörést Európában (és bizonyos mértékben Amerikában), amelyet harmadik útnak neveznek. A harmadik út vezetői olyan emberek voltak, mint Tony Blair Angliában, Gerhard ►
