Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 6. (3.) szám
4. oldal n itíVAKökí 2006. május-június Dobszay Károly VEZÉRRE VÁRVA Lezajlottak áprilisban a legújabb országgyűlési választások. Az eredmény mindenki előtt ismert: marad minden a régiben és az ún. nemzeti oldalnak újra négy év áll rendelkezésére, hogy okuljon a saját hibáiból. Erről persze senki sem akar hallani és helyette bűnbakkeresés folyik úton-útfélen. Csalás, összeesküvés, üldözés és egyéb hangzatos szavak röpködnek naponta az őszinte válaszra váró nemzeti tábor felé. Saját hibákról egyetlen illetékes sem ejt egy szót sem. Pedig volt bőven. Az első és legnagyobb hiba, hogy a tömegek elhitték: Magyarországon ma a FIDESZ képviseli a nemzeti gondolkodást. Az a FIDESZ és vezérkara, amelynek 1998 és 2002 között kormánypozícióban pontosan négy éve volt arra, hogy bebizonyítsa a nemzethez való őszinte kötődését és végrehajtsa a mindmáig elszabotált rendszerváltást, hogy végre megtisztítsa a magyarság legnagyobb ellenségének számító liberális útonállóktól a médiát, amely ma már tudvalevőleg választásokat eldöntő tényező, és főleg rájöjjön arra, hogy a nemzeti eszméket csak zászlólengetéssel és koronaszállítással nem lehet sikerre vinni. Ehhez napjainkban - ugyanúgy, mint a múltban - egy jó adag szociális érzékenységre is szükség lenne, különben az ország javát kitevő szegényebb és tájékozatlanabb réteg az idők végeztéig a baloldali jelmezben tetszelgő gazemberekre adja szavazatát, mert tőlük reméli sorsa jobbrafordulását. Az egyetlen maradandó, amit az egykori Fideszkormány adott a magyarságnak, az a Pokomyi Zoltán nevével fémjelzett „holocaust-nap” kötelező bevezetése a magyar iskolákban. Ez már valóban egyedülálló teljesítmény volt, mivel ilyesmire még az önmarcangoló, önkínzó németek sem vetemedtek. A második komoly tévedés és hazugság, hogy a jelenlegi két legnagyobb párt közül az egyik baloldali, a másik pedig jobboldali. Attól, hogy ők így aposztrofálják magukat, még nagyon messze vannak ennek a két meghatározásnak a valódi értelmétől. A valóságban az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz. Magyarországon semmi sem az, aminek látszik. A hazai baloldal irányítói nem mások, mint a volt kommunista diktatúra haszonélvezőiből lopásokkal, csalásokkal és gazemberséggel pillanatok alatt dúsgazdaggá vált újkapitalista réteg, amely csak a nép megtévesztésére szajkózza továbbra is a hangzatos szocialista jelszavakat. Valójában a globális világhülyítés, világelnyomás és világkizsákmányolás totális kiszolgálója. A hazai konzervatív jobboldalt és a nemzeti eszmét megtestesítő FIDESZ pedig nem is olyan régen még az SZDSZ (vajh kik ők és hol van hazájuk?) kistestvéreként indult, és mára a tömeggyilkos Sharon nevével fémjelzett izraeli Likud testvérpártjának határozza meg magát. Jó éjszakát, Magyarország! A legfőbb probléma, hogy nincs ma Magyarországon nemzeti elkötelezettségű értelmiség, amely nélkül elképzelhetetlen a nemzeti újjászületés. Egy valódi értelmiség minden időkben az ország vezetőit adta, alkotott és kitermelte magából a szükséges katarzisokkal a nemzeti fellendülést. Ha egy országban - mint a jelenlegi Magyarországon is - a lakosság nagy része szellemi és erkölcsi züllésben találtatik, akkor ez azt jelenti, hogy annak az országnak az értelmisége is züllött. Ez az értelmiség nem vezet és nem alkot, hanem helyezkedik. Méghozzá oda, ahonnan valamit remél. Esetünkben a két nagy párt mögé. Mert ugye valamiből csak élni kell. Ahogy manapság erkölcsileg züllött megélhetési politikusok fémjelzik a politikát mindkét oldalon, ugyanúgy erkölcsileg züllött megélhetési értelmiség jellemzi a közéletet, amelynek csak egyetlen gondja van, hogy hol kaphat valami zsíros állást, nem pedig az, hogy mit lehetne tenni a magyarság felemelése érdekében. Mert mivel büszkélkedhet ez az értelmiség az utóbbi tizenhat évben? Hol vannak a nemzeti sorskérdéseket, a legújabbkori történelmünket feldolgozó regények, filmek, zeneművek? Hol vannak olyan maradandó alkotások, amelyek utat mutatnak és amelyeket majdan az iskolákban fognak tanítani, hacsak nem Kertész Imre Sorstalanságára gondolunk? A valódi nemzeti irodalom ma a föld alá - s ezzel az ismeretlenségbe - kényszerül, a megalkuvást nem ismerő szerzőket különböző jelzőkkel szalonképtelenné, a demokrácia ellenségeivé bélyegzik és a társadalom perifériájára szorítják. S mindezt az ún. Fidesz-hivő álértelmiség hathatós támogatásával. A választások után ennek a magát nemzetinek meghatározó álértelmiségnek nevében egy nyilatkozat látott napvilágot, amely így kezdődik: „Mi, ennek a nyilatkozatnak a megfogalmazói kijelentjük, Orbán Viktort a XX-XXL század Európa-szerte legkiemelkedőbb politikusának tartjuk, aki a magyar nemzet érdekében eddig is sokat tett, s minden bizonnyal tesz is a jövőben. Ehhez nem fér kétség. “ Mert mit tett a „nemzeti” Orbán Viktor? Konstruktív ellenzékiként ugyanúgy helyeselte és szorgalmazta az ország beterelését az Európai Unióba, mint a szerinte nemzetellenes MSZP-SZDSZ kormány, és ezzel végleg kiszolgáltatottá tett bennünket a gátlástalan pénzvilág kénye-kedvének. Vagy talán ellene volt annak, hogy magyar katonákat küldjünk Irakba, ahol a legújabbkori történelem legértelmetlenebb és leghazugabb háborúja folyik, kimondottan cionista érdekek szolgálatában? De az elszakított országrészeink sorsáért aggódó FIDESZ-Titán ép ésszel fel nem fogható módon szintén Románia uniós tagságának támogatása mellett szavazott, anélkül, hogy ezért cserébe az ottani magyarság sorsának legalább csekély javulását kérte volna. Ehhez szintén nem fér kétség. De ahhoz sem fér kétség, hogy ezen nyilatkozat aláírói nem csak a magyar vagy európai történelmet nem ismerik, hanem valószínűleg komoly orvosi kezelésre szorulnak. Olvasva a fenti nyilatkozatot, kijelenthetjük, hogy a nyilatkozat aláíróit a XX-XXI. század Európa-szerte legkiemelkedőbb idiótáinak tartjuk, akik a magyar nemzet érdekében eddig sem tettek semmit, s minden bizonnyal ez a jövőben is így marad. Hogy ezzel az értelmiséggel miképpen lesz itt magyar újjászületés, azt csak a magasságos jó Isten tudja - vagy még ő sem. Itt már csak egy csoda segíthet. Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket! - de kivel? Ehhez egy jól megszervezett valódi jobboldalra és egy nemzeti elkötelezettségű értelmiségre lenne szükség, de ilyet az ember jelenleg még nagyítóval sem talál a mai Magyarországon. Amíg a radikális jobboldalon egymást marják, a magyar és az európai történelmet a zsidó könyvekből tanulják, a zsidókkal kórusban gyalázzák Szálasi Ferencet és mindazokat, akik életüket áldozták azért, hogy elkerülje a nemzet az elmúlt hatvan év és a jelenlegi zsidó uralmat, nem lesz semmi változás, addig ne is reménykedjünk semmiben. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy a toll fegyverével tovább harcolunk, mert a világcsalás korában a független, önálló gondolkozás és az igazság keresése már magában forradalmi tett. És rendületlenül hiszünk benne, hogy a semmiből mégis jön - mert jönnie kell - egy valódi, hiteles és karizmatikus vezéregyéniség, aki újra összefogja és végre jó irányba vezeti ezt a jelenlegi összezavarodott csordát. Talán újabb négy év kőkemény nemzetellenes tobzódás elhozza a várva várt csodát és elég lesz ahhoz, hogy a vakok újra lássanak, a süketek újra halljanak és hogy a magyarság végre valahára felébredjen. Adja a Magyarok Istene! Alföldi Géza A VEZÉR! Vezér? Van itt, aki annak nevezi magát, annyi, mint nyári melegben öreg istállókban a légy. Dongának, mint éber darazsak, hirdetnek új hitet, mint megszállt táltosok, mutatnak új utat, mint útszéli jel... .. .van, aki mindent örömmel elszível, van itt megszállott, van itt kótyagos, van, aki reggeltől estig ordít, beszél, csak éppen nem ő a: Vezér! Mert a vezért imádni kell, s nem, nem az a vezér, akit önmaga emel százak és ezrek fölé úrnak, akit hólyaggá minden reggel újra fújnak, akiben meglátjuk, a vétket, a tévedéseket, akinél, úgy érezzük mi is jobban tudnánk fűzni a szókat, tenni a tettet, s nem az a vezér, aki hordja a keresztet, vagy tűri a rúgást, a„népemért”! ...Az Isten küldi a: Vezért! Jön, honnan, nem kérdi senki, nem érdekel, múltjában mi van, még az sem izgat, gyári munkás-e, iparos-e, vagy paraszt ember! Csak jön! Talán még furcsán is nézünk, ahogy először előlép s beszélni kezd, talán fakó a hangja, az arca bíbor, s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget, de valami mégis odafigyelni késztet! S ahogy egymáshoz hordja az igéket, ahogy a mondatokat kiszórja szívvel, ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja, ahogy lehunyt szemmel is egyre szebbnek látom, ahogy átragad magával könnyön és csaláson, ahogy megmutat rútat és szépet, ahogy valóra váltja tettel a meséket, ahogy odaáll, küzd és vérzik, ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik, ahogy megáll és azt zúgja: utánam! ahogy gondolkodás nélkül elindulsz utána, s ha fejjel vezet a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek, nem keresed, mit és miért akarhat, csak úgy érzed, nincs más, aki jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud, s szentül hiszed beváltja, amit ígér, s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre, nevével ébredsz, nevével alszol este, nélküle nem látod a jövőt szépnek, benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt, s úgy érzed, meghalni érte a legszebb álommal felér! Akkor, Testvér, tudd meg, Ő a: Vezér! VÁLASZTÁSOK UTÁN HURRÁ, MÁR MEGINT MI GYŐZTÜNK!
