Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 6. (3.) szám
2006. május-június «lîîVAKÔfcî 3. oldal Nyugat Mégy szobor áll némán a „Szabadság terén”, Mint fonák ellentét rabságunk éjjelén. Négy szobor, szomorú, mesteri kőremek És e holt anyagtól Európa remeg, Mert súgja szellemük, harsogja hangtalan: A parancs-szerződés rút, igazságtalan! S akár csak kegyetlen, félelmes vádirat, A művelt Nyugatra röppentenek tűznyilat... Négy égtáj fájdalmas, bús ábrázolója, Elvakult gyűlölet jelképes bitója, Sötét tudatlanság személyesítője, „Jaj a legyőzöttnek!” - gyászos hirdetője, A vak bosszúállás kőbevésett mása, A szent Igazságnak a megcsúfolása. S hol buta fajankók hamis törvényt fonnak, Örök gyalázata a frank Trianonnak! Az „Észak” hirdeti ősi Felvidékünk Ezer évig volt az a birtokunk nékünk. Véren, vason vette a honszerző Árpád, Török hódító sem érte el a Tátrát. Nem tudta leigázni sok kegyetlen ellen, Futott a muszka is onnan bevert fejjel. Épp oly’ szerves része a Magyar Hazának, Mint testnek a vese, vagy gyökere fának... Észak Kerecseny János A négy szobor Hunyadi vaskarját mutatja „Dél”, ott Nándorfehérvári csillagunk is ég ott, Ragyogva szikrázik - ismerik is bárhol - És égi fényével Nyugat felé vádol... Mert Hunyadi nélkül - rég elcsépelt nóta - Ozmán iga alatt nyögne Európa. S a mekkai mosé bronz kapuit nyitnák, Jézus Urunk helyett, Allahot tanítnák... Láncra vert Nemzetem! Örök dicsőséged, Hogy ezredéven át a kereszténységet Magyari ős kar hős acélja védte! S hálátlanul fizet Nyugat mégis érte... Ama iszlám Félhold, mint halat a cápa Rég elnyelte volna. És ma még a pápa Sem emel szót értünk? Az is hallgat gyáván? Vagy alszik az isten a mennybéli ágyán? De Nyugatra vádol szintén a zord „Kelet”, Bátor, büszke szeme az ég felé mered, Nagy Bátori István lelke lobog benne, Fenyeget az arcán búsult honszerelme, Épp úgy, mint Grodnónál, hol csont s halál áron Nagy, véres diadalt aratott a cáron, Meggátolva ezzel a terjeszkedését, Hálátlan Nyugatra terveit betörését... .. .S most „Nyugat” szobrára fordul tekintetem, Mint izzó lángszóró, a tüzet úgy vetem, Mint az Etna torkán a zuhatag láva, Kirobban haragom. S ajkam átkot hányva, Megvetést, lenézést, gyűlöletet okád - Álnok Ausztria hőstettét mutatja, Aki a haldokló szomszédot kutatja. És pimasz kajánul, mint útszéli zsivány, Kihasítja földjét, akárcsak az Iván... Ilyen aljasságot emberevő sem tett - Az is megbecsülte bátor fegyvertársát, Nem rabolta tőle a földjét vagy mását. Óh, ez nem Arad volt, sem nem Tizenhárom! Őt is igázza most épp úgy szolga-járom. Mint a vele vérzett régi szövetségest, A szótartó magyart, a hozzá hűségest... Mentséget keresni bűnére? Botorság. Házasodni akar ismét a bölcs ország... Nála hitványabbak csak azok, kik állták A hullarablását és azt honorálták. Ők a főbűnösök, mert álnokul csűrtek, Tudatlan pojácát, kik Párizsban ültek. És röhögve nyújtva piszkos, szőrös mancsot, Ránk erőszakolták a békeparancsot. Másfélezer éves népünk ősi földjét Darabokra vágták. Létrehozva szörnyét Élettelen, csonka és nyomorék testnek... Jelkép e négy szobor, Gyászos Magyar Estnek, Hangtalan nagy vádja, szent tiltakozása, Hogy gaztett volt Hazánk rút megcsonkítása. . .Trianon bakói ám kárba vitáznak - Moszkva egén már vad villámok cikáznak, A „hű szövetséges” nem sokáig vár még, Európa fölött megjelent - az Árnyék... De vörös palástja alatt hóhér-zeke. Nagy Péter cár titkos, vak végrendelete, Minden oroszoknak parancs, szabály, törvény - Gőgös Nyugat alatt morajlik vad örvény... Kelet Megjósolom innen ihletett-merészen, Trianon csakhamar majd bumeráng lészen. Mindent, amit osztott gyűlöletes kézzel, Visszaszáll majd rája, mint ránk eme Éjjel... Feltámadnak sorban gyarmatok, rabnépek, Láncokat szaggatnak, vasperecet tépnek, Jogot követelnek és apáik földjét S Nyugatra zúdítják a borzalmak szörnyét... Lángba borul a Föld valamennyi sarkán, Mennydörög s villámlik bíborvörös tarkán, Morajlik, rázódik, mint tűzhányó gyomra És a földrablókat - ítéletre vonja. Szörnyű ítéletre! Mondani sem kések. Beteljesednek a János Jelenések! Csak az Atyaisten tudna olyat vetni! S hálátlan Nyugatot el fogja temetni... Hiába gátolja Nyugat szép erénye, Ez a Történelem örök vastörvénye! E négy szobor is ezt hirdeti ím, itten Segítsd meg a magyart kegyelmes, nagy Isten!
