Szittyakürt, 2006 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2006-05-01 / 6. (3.) szám
A KÁRPÁTOSTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. TESTVÉR! OLVASD A HUNGARISTA SZELLEM LAPJÁT! (Petőfi) $ $ I f ÎV KO A ljUNQÁRlA SZABAÖSÁQljARCOS (DOZQALOQ) LAPJA WÊÊÊÊÊ 45. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2006. MÁJUS-JÚNIUS ÁRA: 3,50 US dollár - Mo. 200 Ft AZ IRÁNI ELNÖK TELJES LEVELE GEORGE W. BUSH-HOZ é oldd Dobszay Károly VEZÉRRE VÁRVA 4. oldal Újlaki Miklós ÍTÉLETET KÉREK! 5. oldal Edgar J. Steele SZENTSÉGES HOLOCAUST 10. oldal Kenessey Csaba A BORZALOM VÁMSZEDŐI 1 3. oldal Major Tibor KERESZTFÁNK, TRIANON! A trianoni gyalázat nyolcvanhatodik évfordulóján olyan lelket korbácsolóan ég bennünk az országrablás feletti fájdalom, mintha tegnap tépték volna szét attilai örökségünket, a magyarok hazáját. A mostani választások sikertelen eredményei, újabb nemzeti tragédiánk vérző sebei nem tompíthatják Trianon gyászát, nem béníthatják meg Magyarországunkért minden áldozatra kész elszántságunkat. A trianoni békeparancs, amelyet 1920. június 4-én nyújtottak át a magyar békedelegációnak, elvette Magyarország területének 62 százalékát és lakosságának 73 százalékát. Idegen uralom alá rendelt több, mint hárommillió magyart. „Trianonban sok alkalom adódott a meggazdagodásra, megvesztegetés által. A csábító alkalom Párizsba csalogatta a parazitákat, a becsteleneket és kalandorokat. Párizsban ekkor az értelem, becsület, emberiesség és igazság arculcsapása történt. Tudatlanság, büszkeség és kapzsiság uralt mindent. Trianonban ezeréves határokat szakítottak szét és embermilliók sorsa fölött határoztak. Városok, egyetemek, ősi templomok, történelmi helyek, királyi temetkezési helyek, egy kikötőváros került idegen kézre. Számtalan vár, amely évszázadokon át magyar vérrel védte Nyugatot, mesterséges államok prédája lett. Ezek az államok” - írja Botos László Út a trianoni békeparancshoz című, több száz oldalas, felbecsülhetetlen értékű történelmi tanulmányában - „a múltban sohasem léteztek, népek, kik Magyarországon leltek menedéket, szabadon, adómentességgel éltek, most ezek lettek megjutalmazva azért, mert Clemenceau nem ismerte a valóságot és gyors, meggondolatlan határozatot hozott. Ez időben csak három dolog érdekelte Clemenceau-t: az 1792-es Elzász-Lotaringiai határ visszaállítása, a katolikus, antidemokratikus Osztrák- Magyar Monarchia megszüntetése, valamint a választások, melyeket munkatársa, Mandel készített elő. ” A trianoni bűnös ostobaság az Istentől páratlan földrajzi és gazdasági egységgel megáldott Kárpát-Duna medencében államszervező nemzetünket megfosztotta történelmi hivatásától: az Európára halálos veszélyt jelentő pánszlávizmus nyugat felé törésének elhárításától és a germán, és szláv tömbök között ezen a területen annyira fontos egyensúlyképző erejétől. A Wilson 14 pontjára támaszkodó győztesek történelemalakító bíráknak tolták fel magukat, mit sem törődvén az Európa mögött lévő kétezer esztendő törvényeivel és adottságaival. Térképek és avult elméletek fölé hajolva új államokat létesítettek, figyelmen kívül hagyván az Európa népei között két évezred alatt kialakult egyensúlyi helyzetet. A történelmi múlt, geopolitikai, kulturális és gazdasági adottságok, stratégiai követelmények szintézisén nyugvó államegység eszméjét alávetették a népi önrendelkezés elvének, amely a faji szempontok messzemenő érvényesítésére adott lehetőséget, elismerve ezzel az első világháborút kirobbantó pánszlávizmus törekvéseinek jogosságát. Országokat szabdaltak szét és a győztesek piros ceruzájával új határokat vontak a türelmes papírra. A Párizs környéki békediktátumok után Európa „rendezése” olyan fényesen sikerült, hogy a kontinens összes népességének egyhetede, mint kisebbségi népelem élte tovább sok helyen gyötrelmes életét. Minden bajnak, vészterhes nyomorúságnak eredetét a békediktátumokban és a bennük megszemélyesülő igazságtalanságban, büntető szándékokban kell keresnünk. A népek önrendelkezési joga wilsoni megfogalmazásban: „minden népnek joga van saját sorsa felett rendelkezni" egyszerű, világos elv, de a gyakorlatban igazság teremtésére képtelen ötletnek bizonyult. Az önrendelkezési jog bármilyen hangzatos legyen is, államalkotó országrészek sorsát meghatározó elvnek el nem fogadható. Ez az „élet” akárhány területen legfeljebb „létezés” volt. Magyarország a Kárpátok ezerötszáz kilométeres körbástyáján belül olyan vízrendszert alkot a Duna és Tisza vízhálózatával, amely mint egy öntözőkanna rózsája ontja vizét mindenfelé és oly összefüggő, hogy azt az egész megbontása nélkül másfelé vinni nem lehet. Amikor a győztes hatalmak az utódállamokat megalkották, mechanikus és történelmietlen módon alkalmazták a pusztán anyanyelven alapuló nemzetiségi elvet oly területekre, amelyek történelmi életfeltételeivel ez az egyoldalúság nem fért össze. Részletesen kimutathatjuk, külföldiek véleménye alapján is, hogy Magyarország földrajzi, gazdasági, politikai és történelmi egység, amely meg nem bontható. (Botos László: Út a trianoni békeparancshoz.) Fontos érvként támasztja alá álláspontunkat az is - 1902-es adatok alapján -, hogy Magyarországon 3784 egy nyelvű, 4391 kétnyelvű, 3248 háromnyelvű, 1073 négynyelvű, 167 ötnyelvű, 21 hatnyelvű és 2 hétnyelvű község volt. Hogyan lehetne ilyen körülmények között nemzeti területeket kialakítani? Hogyan lehet erre még csak gondolni is egy olyan országban, ahol ennyi faj él egymás mellett, kibogozhatatlanul összekuszálva? (Vincety Charles: Les Nationalities en Hongrie, 215. old.) A népakarat kinyilvánításának egyetlen elfogadható formája a titkos szavazás. A Kárpát-medence Trianonban történt feldarabolását csak abban az esetben lehetne az önrendelkezési jog figyelembe vételével végzett cselekménynek tekinteni, ha a terület lakossága akaratát népszavazás útján nyilváníthatta volna. Ez azonban nem történt meg. A magyar küldöttségnek erre vonatkozó kérését a döntő hatalmak kereken elutasították. Egyedül Sopron városával tettek kivételt, ahol elrendelték a népszavazást, melyen a lakosság többsége a magyar államkeretekben való megmaradás mellett döntött. A népi önrendelkezési jog elvének legfeljebb annyi köze volt a Kárpát-medence feldarabolásához, hogy azt ezen a címen hajtották végre, de egyébként a végrehajtás során semmibe sem vették. A „békerendezés” homlokegyenest ellentétben állott az alapvető erkölcsi elvekkel és a meghirdetett háborús célokban kifejeződő nemzetközi jogfelfogással. A szabadkőműves elképzelések büntető ökle ott tombolt a legféktelenebbül, ahol a nyugati civilizáció védelmét leginkább erősíteni kellett volna. Delattre Pierre francia történész mondta a Magyar Tudományos Akadémia ülésén: „Magyarország négyszáz éven át vérzett a kereszténységért. Angliának, Franciaországnak és Magyarországnak a középkorban egyenlő számú lakosa volt. Ellenben azért van ma (1931-ben) Angliának negyvennégymillió, Franciaországnak negyvenmillió és Magyarországnak csak kilencmillió lakosa, mert Magyarország lakossága az alatt pusztult el, mialatt, védve a civilizációt, a műveltséget, testével fogta fel az európai kereszténységet s a nyugati kultúrát fenyegető török uralmat. Négymillió lakossága lecsökkent kétmillióra. Akkor azután jöttek az elnéptelenedett, a harcok folytán lakatlanná vált területekre, ►
